Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mocsolyáson feltárt objektumok
22 Kalicz Nándor-Koós Judit A 226, 299. (30. szelvény), a 307. (29-30. szelvény), és az 58/a (2/b szonda) objektumok, az északnyugati kísérő gödrök edénytöredékeinek jellegzetes, válogatott darabjai: (55. tábla 1-8; 56. tábla 1-8; 57. tábla 1-11; 58. tábla 1-7; 59. tábla 1-7; 60. tábla 1-22; 61. tábla 1-9; 62. tábla 1-12; 63. tábla 1-10; 64. tábla 1-2). A feltételezett házat kísérő 310. objektumhoz, vagy magához a házhoz tartozhattak a 25-26. szelvény északi szélén a humuszban elpusztult gödör edényei 1. Kisméretű, alacsony nyakú csupor. Tompított bikóni- kus teste a hasán négyszögletesedik. Sima felületűjói iszapolt, szürkésbarna színű. M: 9,5 cm (54. tábla 7). 2. Töredékes csőtalpas tál. Karcolt hullámvonallal díszített. Sima felületű, jól iszapolt. Világosbarna-szürke foltos. M: 7,5 cm (54. tábla 10). A leégett házak mellett nem találtunk az altalajig leérő hosszú gödröket, ha csak a 31. szelvényben, a paticsfelületen is túlnyúló gazdag tartalmú gödröt nem említjük. Talán a 3. házat ÉNy-ról határoló objektum lehetett oszlophely (csak részben volt feltárható, mélysége: 48 cm). Ugyanígy a P-M szelvényhez az ásatás utolsó napján kijelölt rábontásban feltárt, sok leletet tartalmazó objektumot, vagy gödröt lehetne az 1. házat lezáró objektumnak tekinteni.2 Talán a kísérő szerepet töltötték be a házak közötti szűk rések, amelyek lehettek akár a humuszba mélyedő sekély gödrök is. Ezekben a házakból kiszórt hulladék halmozódott fel, a különféle háztartási eszközökkel és a kultuszhoz tartozó töredékes leletekkel együtt. A mocsolyási paticsomladékok nagymértékű rongálódásuk ellenére is kétségtelenül bizonyítják a felszínre épített felmenő falú házak meglétét. A két közeli lelőhely, Füzesabony-Gubakút és Mezőkövesd-Mocsolyás építkezési maradványai tulajdonképpen kiegészítik egymást. Gubakúton a föld felszíne alatt maradtak meg szinte teljes számban a házak szerkezetét meghatározó oszlophelyek. Lelőhelyünkön ugyan csak korlátozott számban, de hitelt érdemlően tártunk fel cölöpgödröket az egykori és a mai felszínen, főleg a 15. szelvényben. A leégett öt ház agyag- tapasztásának roncsai és leletei elegendő bizonyítékot nyújtanak ahhoz, hogy a gubakútihoz hasonló alakú és méretű házakat feltételezzünk. Ásatásunk idején, hosszú évtizedek múltán már számos lelőhelyen váltak ismertté hazánkban is a jellegzetes felmenő falakkal rendelkező téglalap alakú építmények, különösen a Dunántúlon (DVK), de az Alföldön is a korai neolitikumtól kezdve az AVK-n át a késő neolitikumig (Raczky 2006, 379- 398). Ezek az ismeretek tetőződtek a Szatmár-csoport mocsolyási és gubakúti lelőhelyeinek ásatásain, továbbá Gubakút környékén (Domboróczki 2001a, 64-97; 2 Nem készült róla rajz. 2001b, 193-214), valamint Novajidrányban (Csengeri 2003, 41-67; 2013, 91-112). Kút (241. objektum, 21. szelvény) Egyetlen kút maradványára bukkantunk a feltárt területen, a leégett házaktól és a síroktól délkeletre, a 21. szelvény nyugati szélén. Az altalaj egy csaknem szabályos nagy kör alakban (átmérő: 6,5 m), valószínűleg nem természetes módon enyhén lemélyült, és a közepe, amelyből paticsmorzsák és cserepek kerültek elő, sötét színűvé vált. Középen a kör alakú sötét folt az altalajtól számítva kb. 20 cm mélységben jelentkezett (átmérője: 3,1 m, mélysége: 1,37 m). A feltárás során, miként a nagy körből, úgy a középső kerek gödörrészből is csak neolitikus cserepek kerültek elő. A szokatlanul szabályos, hengeres kialakítású neolitikus gödör egyre mélyült és a mélyülő részben is nagymennyiségű lelet került felszínre, amely a fokozatos mélyítés során egyre csökkent. A feltörő talajvíz miatt a gödör alját még kis szondával sem tudtuk elérni. Mindezek ellenére a gödör fele részén még a talajvíz rétegéből is kitermeltünk több mint 50 cm- nyi töltelékföldet anélkül, hogy a kút alját elértük volna. Ezért annak teljes mélysége ismeretlen maradt. A mai felszíntől számítva kb. 2,0 m mélységét ismerhettünk meg. Edénytöredékek a kútból (67. tábla 1-13) A kutak már a középső neolitikum idején jelentős szerepet játszottak a közösségek életében. Ennek elsősorban természeti okai lehettek, pl. a természetes víznyerő helyek időleges kiszáradása vagy elszennyeződése. Az embernek alapvető szerepe volt a kutak létesítésében mint ivóvíznyerés, vagy áldozati tevékenység. A kettős cél a neolitikum kezdetétől, vagyis a Starcevo-kultúra időszakától kezdve tettenérhető.3 A kutak száma azóta is folyamatosan bővül. Közülük egyetlen különleges, késő neolitikus kutat emelünk ki Polgár-Csőszhalom-dűlő horizontális lelőhelyről, amelyet készítése, technikája és a benne talált több mint száz jelentős részben festett edény kétségtelenül a szakrális szférába helyez (Raczky et al. 2005, 203-209). 428+431. objektum (42. szelvény) (4. tábla 2) Elhelyezkedése miatt itt kell megemlíteni a 42. szelvényben feltárt nagyobb objektumot, amely szabálytalan, nagy foltkéntjelentkezett(4,15 x 2,75 m). Különös, hogy egy ÉNy-DK-i vonal mentén található a le nem égett házat délkelet felől kísérő 310. és 419. gödörrel. Bontás közben egyértelműen kiderült, hogy az egymástól 4 m-re 3 2003-ban megjelent egy kutakról rendezett konferencia előadásait tartalmazó ANTAEUS-kötet {27. szám). Ebben Horváth Tünde és társai kitűnő tanulmánya szinte teljességében felöleli az addig megismert neolitikus és rézkori kutakról, valamint funkciójukról addig nyert információkat (Horváth et al. 2003, 265-300).
