György László: A Baden-kultúra telepe Mezőkövesd-Nagy-Fertőn (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 7. Miskolc, 2008)

Az állattemetkezések

állatok egy részét helyezték el a gödörben (S8 és az S38 második szarvasmarhája), a többi váz sajnos az ásás során megsérült, csontjaik nem maradtak eredeti helyükön, ezeket feltételezhetően a teljes vázak közé sorolhatjuk. A szarvasmarhák közül három esetben lehetett biztosan megállapítani az állatok nemét (S8, S38/2, ökör, S38/1, tehén). Az állatok korát tekintve megállapítható, hogy öt esetben juvenilis, három esetben pedig aduitus korú szarvasmarhákról van szó. Összességében tehát öt objektumban (S4, S8, S9, S15, S38) nyolc esetben, tíz egyed vázát találjuk, melyek közül 8 szarvasmarha és kettő sertés. Két esetben kettős temetkezés (egy teljes váz mellett egy másik egyed elszórt csontjai) figyelhető meg (S38, S133). Különösen érdekes az S15 gödörkomplexum esete, ahol eredetileg három szarvasmarhát helyeztek el azonos tájolással és fektetési móddal, illetve külön gödörben egy teljes és egy részleges sertésváz feküdt. Továbbá ki kell még emelni az S8 objektumot is, amelyben egy paticsréteg alatt egy szarvasmarha hátsó része volt elhelyezve. Az állattemetkezések a Baden-kultúra időszakának viszonylag gyakori jelenségei közé tartoznak. Banner János több olyan lelőhelyet említ ahol állattemetkezések is előfordultak. Hódmezővásárhely-Bodzásparton öt teljes szarvasmarha csontvázat találtak. Ezek közül három hulladékgödörben volt, egy tűzhely alatt, egy pedig külön gödörben. Bogojevo lelőhelyen egy sírban a halott háta mögött feküdt egy szarvasmarha váza. Üllőről Gallus S. közölt állattemetkezést. Szintén találtak ilyen jellegű leleteket Ószentiván VIII. lelőhelyen is. Emellett Alsónémedi és Budakalász azon sírjait említi, melyekben az emberi vázak mellett kettős szarvasmarha temetkezés található.

330 Ezekkel később is többször foglalkozott a kutatás, mivel feltételezték, hogy az állatokkal együtt az általuk húzott kocsit is eltemették. A külföldi párhuzamok között főleg a lengyelországi lelőhelyekkel foglalkozott.

331 Kétféle állattemetkezést különített el. Az egyiknél a sírba mellékletként helyezték el az állatot. A másiknál az elhullott vagy leölt állatot a szokásos rítus szerint temették el. Ennél az esetnél az eltemetett állatokat áldozati állatoknak tartja.

332 Alsónémedi temetőjének közlésekor Korek József is röviden kitért az állattemetkezések kérdésére. A 28. sírban eltemetett szarvasmarha esetében az őrlőkő melléklet miatt feltételezi, hogy a háziállat eltemetéséről van szó. Az önálló állattemetkezésekről szintén úgy véli, hogy áldozati állatok voltak és a szarvasmarhának egyszerű háziállaton felül áldozati jellege is lehetett. Olyan áldozati állat lehetett, amelynek a vérét áldozták fel. Ezt a feltevést támogatja, hogy az eltemetett szarvasmarhák esetében teljes csontvázakat találtak. A korábbi és későb330 Banner 1956, 206-209 old. 331 Banner 1956, 208. old; Pl.: Zlota lelőhelyen több állattemetkezést is feltártak. Előkerültek szarvasmarha-, ló-, kutya-, és juhvázak is. 332 Banner 1956, 207. old. bi időszakokból is említ néhány példát az állattemetkezés szokására. A Körös-kultúrából egy eltemetett őzet ismerünk, míg a bronzkorból a Budapest-Lenke utca lelőhelyről említ tűzhelyek alá temetett kutyacsontvázakat. 33 A későbbiekben is fenntartotta azt a véleményét, miszerint a szarvasmarha-párokat tartalmazó sírok nem kocsitemetkezések voltak, hanem nemzetségfői sírok áldozati állatokkal. Ezt megerősíti, hogy nem volt a sírokban kocsi maradvány. Emellett az eltemetett állatok nem voltak alkalmasak kocsi húzására, mivel minden esetben egy tehenet és egy borjút helyeztek a sírokba. Ilyen korú állatokat pedig nem igáztak be, és nem fogtak össze.

334 Szigetcsépen a 34. objektum déli részének közepén került elő egy őstulok homlokcsontja, a 34/B jelzésű gödörben pedig egy szarvasmarhacsontváz feküdt. A telep a leletek alapján a badeni-kostolaci időszakba sorolható. Korek szerint az állattemetkezések szokása visszanyúlik az őskori vadásztársadalmakhoz, de igazi jelentősége az állattartás elterjedésével nőtt meg, leginkább a késő rézkor idején.

335 Továbbá az állattemetkezések egy nagyállattartó népesség kultikus áldozatai, amely elsősorban azokon a területeken jelentkezik, ahol a földrajzi viszonyok a szarvasmarhatartást lehetővé tették.

336 A kocsitemetkezések kérdésével Csalog J. is foglalkozott. Korekkel ellentétben azon a véleményen volt, hogy az alsónémedi és budakalászi sírokban a halottakat kocsiba fektetve temették el. A marhacsontvázak helyzete azt mutatja, hogy az állatok kocsi elé voltak fogva.

337 Az egyik sírnál a talaj elszíneződéseiről feltételezte, hogy azok kocsi maradványaira utalnak.

338 Ezzel szemben Korek J. meggyőzően bizonyította, hogy a budakalászi 3. sír esetében kizárt, hogy az eltemetett marhák a kocsit húzták volna, mivel az állatok feje a halottak lába felé néz. 39 Ezzel tulajdonképpen lezártnak tekinthetjük a kocsi temetkezések problémáját és egyetérthetünk Banner J. korábbi feltételezésével, miszerint a sírokba helyezett állatok mellékletként értékelhetők,

340 és a meglévő adatok alapján kizárható a kocsival együtt történt eltemetés. A Pilismarót-Szobi révnél előkerült szarvasmarhavázak kapcsán Vörös István részletesebben foglalkozott a Baden-kultúra kultikus állattemetkezéseivel. A településen három objektumban kerültek elő szarvasmarhavázak (95; 190; 197. gödör). Ezek közül a szerző csak a 197. gödör állatvázait vette vizsgálat alá. Ebben az objektumban egy teljes szarvasmarhacsontváz feküdt alatta egy borjú lábszáraival. Ezek mellett még további két egyed bal hátulsó lábszárát találták. Ehhez hasonló jelenséget a mezőkövesdi telepen is megfigyelhetünk (S38). A pilis333 Korek 1951, 52-53. old. 334 Korek 1980, 22. old. 335 Korek 1984, 24-25. old. 336 Korek 1983, 123. old. 337 Csalog 1961, 12. old. 338 Csalog 1961, 10. old. 339 Korek 1983, 122. old. 340 Banner 1956, 207. old.