György László: A Baden-kultúra telepe Mezőkövesd-Nagy-Fertőn (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 7. Miskolc, 2008)

Az állattemetkezések

kevésbé összefüggő csontmaradványait tárták fel. Ez a lelet azért is fontos, mert bizonyítja, hogy a késő rézkori időszakra jellemző szarvasmarha temetkezések szokása már a kora rézkorban ismert volt az Alföldön. Az endrődi objektum ennek a jelenségnek a legkorábbi középeurópai példája.

379 A lelet közlése kapcsán Zalai-Gaál több kultúra szarvasmarha temetkezéseit gyűjtötte össze. A Baden-kultúrából 23 lelőhelyről 34 esetet említ. Az előzőekhez hasonlóan ö is két kategóriát határozott meg. Önálló szarvasmarhacsontvázak (A) és sírokban mellékletként elhelyezett szarvasmarha vázak (B).

380 A szarvasmarha rézkorban betöltött kultikus szerepének előzménye lehetett a neolitikumban uralkodó bikakultusz, amely a későbbi időszakokban sem vesztette el teljesen a jelentőségét. A délkelet- és közép-európai rézkor kutatásának eredményei alapján a szarvasmarha megjelenése a kultikus szertartásokon délkeleti eredetű lehet. DélkeletEurópában a szarvasmarha kultikus jelentőségét a várnai temető is hangsúlyozza, ahol szarvasmarha alakú aranylemezek voltak a 26. és 36. sírban.

381 A középső rézkor időszakából nem ismert szarvasmarha temetkezés, viszont más állatok feláldozására találunk példát. Füzesabony határában egy körárkokkal körülvett, mély, kútszerü áldozógödör alján egy kecske csontvázát találták.

382 A lelet közlése kapcsán Sz. Kállay Ágota a kecske áldozati szerepét is részletesen elemezte. Kecske feláldozásának legkorábbi bizonyítéka a középső neolitikum időszakából ismert. Megemlíti továbbá a Baden-kultúra sarovcei lelőhelyén feltárt juh vagy kecskecsontvázat is. Emellett több példát említ a kecske feláldozására a görög mitológiából (Dionysos és Artémis kapcsán).

383 A középső és késő rézkor határára, a protobolerázi horizontra datálható Csongrád-Bokros lelőhely 34. gödre, amelyben több állatcsont és edénylelet mellett egy sertéskoponya, egy részleges sertésváz és anatómiai rendben fekvő marha lábszárcsontok voltak. Az objektum legjobb párhuzama Szigetcsép-Tangazdaság lelőhely hasonló jellegű, 34-34/A jelzésű gödre. Mivel a telepen nem találtak rézkori sírokat és az objektum nem köthető épülethez sem, Horváth L. A. kizárta azt a lehetőséget, hogy a gödör és annak leletanyaga a halottkultuszhoz kötődne vagy építési áldozat maradványát képviselné. Viszont valamennyi kultikus elem megtalálható a termékenységi kultuszok rítusaiban. A mitológiai párhuzamoknál megemlíti a mezőgazdaság fő istennőjének, Demeternek bemutatott áldozatokat. A sertés- és szarvasmarha áldozatok mellett az istennő erősen kapcsolódott a gabonakultuszhoz is. Az áldozati állatok feldarabolásának egyik legfontosabb oka a testrészekből való újjászületés. 378 Zalai-Gaál 1998, 545. old. 379 Zalai-Gaál 1998, 562. old. 380 Zalai-Gaál 1998, 548. old. 381 Zalai-Gaál 1998, 562-563. old. 382 Kállay 1988 383 Kállay 1988, 38-41. old. A feláldozott állat halála a természet újjászületését segíti elő. A szerző véleménye szerint a csongrád-bokrosi kultuszgödör esetében a kelet-mediterráni vallások korai megnyilvánulásával állunk szemben.

384 A fenti adatokból azt láthatjuk, hogy a Baden-kultúra állattemetkezései nagyon változatos képet mutatnak. Alapvetően két csoportra oszthatók: 1. emberi temetkezésekhez kapcsolódó, illetve 2. önállóan eltemetett állatok. Az első csoporton belül is többféle változatot figyelhetünk meg. Előfordulnak a sírokba mellékletként elhelyezett állatok (pl.: Alsónémedi, Budakalász), de megtalálhatók a sírok közelében, a temető területén eltemetett állatvázak is (pl.: Mezőcsát-Hörcsögös). Az emberi temetkezésekhez kapcsolódó állatáldozatok további csoportját azok az objektumok képezik, amelyek a településeken belül találhatók és egyszerre tartalmaznak emberi- és állatcsontvázakat. Ezekben az esetekben nem szokványos temetkezések, hanem áldozati szertartások emlékeit láthatjuk (pl.: Nitriansky Hrádok, Balatonöszöd). Az állatok számát és fajtáját, illetve a csontvázak teljességét tekintve további változatok különíthetők el. A második csoportba tartoznak azok az állattemetkezések, amelyek a kultúra településein fordulnak elő, és nem tartalmaznak emberi csontokat (HódmezővásárhelyBodzáspart, Pilismarót-Szobi rév). Ebben a kategóriában is több változat található. Előfordulnak olyan objektumok, melyekbe csak egy állatot helyeztek, de vannak több állati vázat tartalmazó gödrök is. A maradványok tartozhatnak csak egy fajhoz, vagy akár többféle állathoz is. Emellett nemcsak teljes csontvázak, hanem csupán csontvázrészek, részleges temetkezések is előfordulnak, olykor egyszerre is. Néhány esetben égetés nyomait figyelték meg a gödrökben (pl.: Pilismarót), amely arra utal, hogy a szertartások során a tűznek is szerepe volt. Az állatok feldarabolása, lefejezése és kettévágása is általános szokás volt, viszont a teljes csontvázak esetében feltételezhető, hogy az áldozatok alkalmával csak az állatok vérét használták fel. Az állatáldozatok kapcsán fontos megállapítani azt is, hogy az adott objektumban az állatcsontokon kívül voltak-e további leletek. Általában megfigyelhető, hogy az áldozatokat korábban hulladékgödörként használt objektumokba helyezték, de előfordulnak olyan esetek is, ahol a gödröt az állattemetkezés részére ásták. Néhány állatváz mellett mellékletnek tekinthető tárgyakat is találunk, amely azért különösen érdekes, mivel felveti annak a lehetőségét, hogy nem csupán áldozati céllal temethették el az állatokat, hanem önálló, tényleges állattemetkezések is létezhettek. Ebben az esetben az állatok is ugyanolyan bánásmódban részesültek, mint az emberek. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Kaposvár környékén zajló ásatások néhány eredményét. A rövid közleményben a szarvasmarhák mellett eltemetett edényekről tudósítanak. Az edények többnyire kisméretű mericék voltak, de fazék és kebles 384 Horváth L. A. 2001, 83-85. old.