Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár középkori kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 6. Miskolc, 2007)

KÉSŐ ZSIGMOND- VAGY ALBERT-KORI KÁLYHÁK - I. ÁDÁM-ÉVÁS CSEMPECSOPORT (LVI-LXVIII. TÁBLA)

Fektetett téglalap alakú pártalap 33. típus (LXVII. tábla, 3.) Fektetett téglalap alakú, vakmérműves pártalap, felső részén áttört díszítéssel. Kettős borda felett négyzetbe írt négykaréjok mustrája látható, amelyet felül áttörve, háromfelé hajló hármas levélkék díszítenek. Az áttörések igen finomak, pontosak. A csempének sem hátrésze, sem kerete nincsen. A párta felső levélkéi, és egy esetben az egész pártalap sárgászöld mázú, a párták alsó, zárt része azonban általában sötét fűzöld mázas. Először talán a felső részt kenhették be egy hígabb, kisebb színtelítettségü zöld mázzal, majd alulra vihették fel a sűrűbb, sötétebb zöld mázat. Csempeméret: szélesség: 18 cm, magasság: 10,5 cm, vastagság: 1,3-1,5 cm Darabszám: 7 töredék - 6 csempéből. Ltsz: 73.1.74. Oromcsempék 34. típus (LXV

III. tábla, 1.) Háromszögletű, fiókos hátú, áttört mérműves előlapú oromcsempék darabjai. Három saroktöredéknél háromkaréj szerű áttörés látható, amelyet középen egy ki nem vágott kör fog össze. Alig profilait. A negyedik sarokdarabnál egy liliomszerűen széthajló, plasztikus középső erezetű levél tölti ki a sarkot. Az áttörés itt csak beljebb kezdődik. A csempék világoszöld mázasak. Csempeméret: falvastagság: 0,7-1,3 cm, keretvastagság: 0,7-0,9 cm Darabszám: 4 töredék - 3 csempe darabjai. Kályhaszemek 35. típus (LXVIII. tábla, 3.) Kerek, vakmérműves díszítésű kályhaszem. A feltehetően előreugró, mázatlan keretben, enyhén domborodó előlapon, konkáv ívnégyszöghöz szerkesztett, vakmérműves minta. A mérműveket markáns, kettős, illetve a kisebb részleteknél egyszeresre váltó profil rajzolja ki. A hátrész kívül sűrű, mélyen bevágott vonalakkal tagolt, hogy jobban tapadjon a kályha kupola agyagjába. A hátrész és az előlap háta közé kevés agyagot kentek be. A kályhaszem belseje kormos. A kályhaszem fűzöld, hólyagos mázú. Csempeméret: átmérő: 17,2 cm, falvastagság: 1-1,3 cm Darabszám: 1 töredék. 36. típus (LXVIII. tábla, 2.) Kerek, vakmérműves díszítésű kályhaszem. 1,2 cmt előreugró, mázatlan léckeretben centrális szerkesztésű, vakmérműves minta látható. A díszítést pálcatagos profil rajzolja ki. A hátrész kívül sűrűn bekarcolt vonalakkal tagolt, a hátrész és az előlap belső illesztésénél kevés, jól elsimított agyagbekenés figyelhető meg. A kályhaszem zöld mázas. Csempeméret: átmérő: 17,2 cm, mérhető mélység: 6,8 cm, falvastagság: 0,8-1,1 cm, keretvastagság: 0,9 cm Darabszám: 1 töredék. Készítéstechnikai megfigyelések: A csempék anyaga: A csempék anyaga homokkal finoman és egyenletesen soványított agyag. Az előlapokhoz fehérre, olykor halvány rózsaszínre égő, képlékenyebb agyagot használtak, a hátrészek rózsaszínre ill. vörösre égő cserépből készültek. A csempék kialakítása: A csempék készítői pontos, gondos munkát végeztek. A síkcsempék zárt kompozíciók. Feltehetően több faragó által készített negatívot ill. pozitívot is felhasználhattak, mert a csempék között vannak rajzosabb és plasztikusabb kialakításúak is. Ugyanakkor hasonló megformálású darabok is akadnak: pl. a halpikkelyek, a falevelek és a sárkánypáncélok kialakítása nagyon emlékeztet egymásra. A felhasznált negatívok mérete sem lehetett mindig azonos, ezért néha úgy néz ki, hogy plusz kerettel toldották meg a kompozíciót, hogy egységes méretre hozzák a csempéket. így lépcsős léckerettel találkozunk a két összefonódó sárkányos csempén, pálcatagos keret veszi körül Mária megkoronázását, és kettős pálcatagos keret öleli körül a Szent Mihályos csempét is, amely csak a főalak lába alatt szakad meg. A felső rész dongás hátú, áttört előlapú csempéin mérműves, növényi és figurális motívumok is egyaránt szerepelnek, sokszor egyszerre, akár egy csempén belül is. Sajnos ezek bravúros, de teljesen egyéni kompozícióit - a kis számú töredék miatt - megfejteni is igen nehéz. A csempék összeállítása során először a képlékeny fehér agyagból kinyomták az előlapot, majd hagyták egy kicsit megszikkadni. Később megkorongolták a viszonylag vékonyfalú (különösen a dongás csempéknél vékony) vörös hátrészt. A síkcsempékhez 8-12,5 cm mély fiókokat korongoltak, amelyeket a fenéklap felett lemetszettek. A hátrészt még viszonylag képlékeny állapotban dolgozták össze az előlappal úgy, hogy a hátrészből kialakított keret kb. 1-1,5 cm-t előreugorjon az előlap síkjához képest. Ehhez természetesen a szögletesre torzított hátrész széleit egyenesre kellett metszeni. A 0,6-0,8 cm vastag kereteket és a sarkokat szépen, gondosan eldolgozták, a keretek belső élét lesorjázták. Összeépítéskor a hátrészt erősen rányomták, szinte benyomkodták az előlap hátoldalának vonalában. A szikkadtabb előlap és a képlékenyebb hátrész összeépítését igazolja az is, hogy később a csempék ezen részek mentén törtek el általában, sőt olyan darab is akad, ahol a használat során már füst és korom szivárgott az összeépített részek közötti résbe. A mester egyébként a síkcsempéket az összeépítés mentén, belülről még egy kis fehér agyag benyomásával, elsimításával is erősítette.