Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár középkori kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 6. Miskolc, 2007)

ANJOU-KORI KÁLYHÁK - II. SZOBORALAKOS KÁLYHA CSOPORTJA (VIII-XXXIII. TÁBLA)

agyagréteg használata: az előlaphoz vörös, a rávitt réteghez (mérmű teteje és keret) fehér agyagot alkalmaztak, bár akad kivétel is. A felső mérmüréteget gyakran díszítették beszurkált pontsorral. A keretre felvitt agyag profilált, és a csempe síkjából kissé előreugrik. A csempék hátrészét a mester fehérre égő agyagból készítette. Először egy hengert kezdett korongolni, majd kb. 10 cm-es magasságban ezt egy kúpba fordította át. Ezt a korongolt formát kettészelve kapta meg a csempe hátrészét, amit aztán az előlaphoz illesztett. Összeépítéskor a csempe csúcsát az előlap anyagának felhasználásával hatszögletű tornyocskává formálták, amelyet még egy rátett, lemetszésekkel profilált hatszögletű gyűrűvel is díszítettek. Az oromcsempe háromszögletű részének oldalát 3-3 domborúan megformált, rátett kúszólevéllel ékesítették tovább. A kúszóleveleket bevagdalt levélszél, furatok és rátett csíkokból mintázott erezet díszíti. Közepes méretű oromcsempék: Az előzőeknél jóval kisebb méretűek, egyféle agyagból, profilált kerettel készültek. Kisméretű oromcsempék: Ezek az egészen kisméretű darabok egyféle agyagból készültek, egyszerű, mérműves előlappal. A hátrész korongolását a nagy oromcsempékhez hasonlóan végezték: rövid hengeres rész után kúpot formáltak, majd az idomot kettévágták. Összeépítéskor az oromcsempe alsó, hengeres hátú részét megtörték, hogy a felső rész szögben előre dőljön. Ehhez lécet szoríthattak a csempe aljához, amit aztán a léc elvétele után késsel is megfaragtak. A csempének csúcsos, hatszögletűre alakított, gombbal díszített tornyocskája volt. Kupolapalást: Egy valószínűleg nyolcszögletű gúla alakú kupola kerámia palástjának darabjai maradtak meg. A palást hátoldala kormos, míg külseje mázas, de néhol foltokban hiányzik a máz, s ez lehetségessé teszi, hogy akár rátett kúszólevelek is díszíthették. A gúla szűkülő palástja felül kb. 16 cm-es átmérőnél véget ér, el van dolgozva, de a tetején beszurkálások látszanak, ami arra utalhat, hogy illesztettek rá még valamilyen folytatást. Gömbdíszek: Többféle méret lehetett, a kisebbek a nagy oromcsempék tetejére illeszkedhettek, de lehetett egy nagyobb dísz a kályha csúcsán is. A kisebb típusnál egy alsó, hengeres szárból kiindulva egy hagymát korongoltak, s ezt négy oldalról négy plasztikus levéllel díszítették fel. A fúrt lyukakkal, erezettel és cakkos széllel kialakított levelek felső vége tapad a hagymaforma testére, a levelek alsó szárát egy-egy kis agyaghurka köti a gömbdísz alsó, hengeres részéhez. Akad hasonló kiképzésű, de jóval nagyobb levél is, ez vagy a kályha csúcsdíszét, vagy a kupola palástját ékesíthette. A gömbök belül nem kormosak, külső felületük mázas, s ez a máz sokszor befolyt a levelek alsó részére is. Mázazás: A csempéket készítő mesterre jellemző, hogy engóbot egyáltalán nem használt. A máza híg és vékony volt, minden repedésbe befolyt, gyakran beszívódott az agyagba és matt felületet adott. Barnássárga, okkeres és zöld mázat használt leginkább, egy esetben a zöld máz narancssárga foltos lett. Tudatosan felhasználta azt, hogy a mázak különféle agyag fölött más-más színűnek látszanak, így a vörös és a fehér agyag váltogatásával kétféle színt tudott variálni egyes csempéken. A fehér cserépfelületen a 23. kép. Oroszlán portréja (1. típus)