Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

bői, de közelebbi lelőhely megnevezése nélkül.

6 1894-1896 között ásatás is volt a dombon, de erről semmi közelebbit sem tudunk. Feltehetően ekkor kerültek elő azok az őskori leletek (hálónehezékek, fokos csontból, orsógomb), amelyeket Lossonczy István 1902-ben ismertetett a Borsod-Miskolci Múzeumból.

7 1960-ban a Tatárdombot a védett régészeti lelőhelyek közé sorolják.

8 1965-ben Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin a felszínen gyűjtött cserepek alapján a lelőhelyet a kora bronzkori hatvani kultúra településeként határozták meg. Később ugyanerre az eredményre jutott Kalicz Nándor is, egy innen származó, a miskolci múzeumban őrzött kerámialelet és a régi leírások alapján.

9 Legutóbb 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették (92. ábra).

10 Az erődítmény a helyszínről származó régészeti leletek alapján a kora bronzkorba, a hatvani kultúra időszakába sorolható. Bizonytalan ugyanakkor, hogy a Tardról származó fém és egyéb leletek a Tatárdombi lelőhelyhez köthetők-e. 1 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992.23. 2 IPOLYI A., 1863.174. 3 PESTY F., 1988. 338-339, 383. 4 RÖMER F., 1866.120,112-113. kép. 5 IPOLYI A., 1873b. 487. - Ebben a közleményben Tard helyett „Tar" szerepel. Mivel azonban ennek helyét Borsod és Heves megye szélére teszi, nyilván elírásról van szó, és nem a Nógrád megyei Tar község a lelőhely. Ugyanezzel a hibával említi később Szendrei János is. Vö.: SZENDREI J., 1886-1911.1. 351. 6

HAMPELJ., 1886-1896. H 162. 7 SZENDREI J., 1897. 185.; LOSSONCZYL, 1902b. 85. 8 HOM Régészeti Adattára. 650/2/1960. 9 KEMENCZEI T. - K. VÉGH K., 1966. 406.; KALICZ N., 1968.119. 10

NOVÁKI GY.-SÁNDORFI GY., 1992. 22-23,110. 95. TELKIBÁNYA- CSER-HEGY A Cser-hegy Telkibánya felett közvetlenül DK-re emelkedik. A hegyet Ny-ról és D-ről a Cserenkópatak völgye, É-ról a Vörös-patak völgye határolja. K-felé egy kb. 60 méterrel mélyebben fekvő nyereggel kapcsolódik a szomszédos hegyekhez, így a Cserhegy önálló hegyet képez. A hegy Ny-felöl K-i irányban fokozatosan emelkedik. Négy kisebb mellékcsúcs után kezdődik a hegy főrésze, egyenletes, erős emelkedővel éri el a DK-i végén a hegy legmagasabb részét, az 505 m magas tetőt. A tető ezután meredeken közvetlenül bukik le a mélyen fekvő, enüített nyeregigA sáncvár a hegy főrészét foglalja magába, területétjói áttekinthető erdő fedi. A sánc a 387,4 m magas harmadik mellékcsúcsnál kezdődik és a hegy legmagasabbra kiemelkedő DK-i végén ér véget. A hegyet a sánc, illetve ennek többnyire ma már csak perem vagy terasz formában felismerhető elmosódott alakja teljesen körbeveszi. A sánc többnyire földből - a legmagasabb DK-i végén azonban az itt erősen köves terület miatt kőből - készült. A sánc legépebben az ÉK-i és a Ny-i oldalon maradt meg. Különösen ez utóbbi helyen impozáns, belső magassága 1,5-2 m, külső magassága eléri a 6-7 m-t, talpszélessége 20 m körüli. A sánc egyetlen ma is jól felismerhető, bár erősen rongált állagú kapuja a Ny-i sarokban van, melyen ma is (több) út vezet keresztül a hegytető felé. A kapunál a sánc a feltételezhető eredetinél sokkal szélesebb részen szakad meg. A sánc mentén szórványosan néhány jellegtelen cserepet találtunk. A sánccal körülvett terület hossza 780 m, legnagyobb szélessége 300 m, a sánc teljes hossza 2000 m. Az őskori telep valószínűleg átterjedt a kaputól és a 387,4 m magas mellékcsúcstól Ny-ra eső hegyoldalra is, mivel itt is lehetett találni néhány cserepet. Az említett mellékcsúcstól Ny-i irányban mintha sánc, vagy terasz húzódna, ami igen bizonytalanul átkanyarodik a 345,9 m magas mellékcsúcs Ny-i oldalához is. Itt azonban a sánc megszakad és az innen Dre eső szemközti hegyoldalban sem sikerült sánc nyomát felfedezni. Az említett sáncra, illetve teraszra emlékeztető alakzatnak tehát éppen a viszonylag lankásabb D-i oldal felöl nem találni lezárását. További helyszíni kutatást igényel az, hogy ez a terület nyílt vagy szintén erődített volt-e. A várat a szakirodalom nem említi. A telkibányai bányászati múzeum korábbi igazgatója Murvay László egy riport kapcsán - egy helyi protocollumra hivatkozva - említette meg, hogy a csehek által megerősített telkibányai templommal „szemben lévő cseh helyen az ostromlók táborhelyét képező földhányás-