Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

87. SzmMABESENYŐ - HÁBORÚ SÁNC Szirmabesenyő község ÉK-i szélén a Sajón átkelve Sajóvámos felé az országúton 1,2 km-t haladva magasfeszültségi távvezetékhez érünk, itt talárjuk a földvár DK-i szélét. Az országút a földvár K-i végén, az egykori sánc vonalában halad kb. 200 méter hosszan, majd azt elhagyva tovább vezet Sajóvámos felé. A földvár az országúttól Ny-ÉNy-i irányában terjed. Az egész környék szántóföld, az egykori sánc szinte teljesen eltűnt a felszínről és az árkok is alig érzékelhetőek. A földvár belső területén, majdnem középen a magasfeszültségi távvezeték halad keresztül, két tartóoszloppal. A földvár alakja kissé szabálytalan ovális, a két árok teljesen körülveszi. Közöttük eredetileg sánc volt, ebből ma semmi sem látszik. K-i végén a miskolci Ökológiai Intézet egyik légi fényképe egy belső vonalban is mutat kettős árkot kb. 250 m, a D-i szakaszon pedig egy külső, harmadik árok is látszik közel 400 m hosszan. A belső terület sík, nagyon kevés domborzattal. A belső árkon belüli terület átmérője ÉNy-DK irányban 650, ÉK-DNy irányban 400 m, területe kb. 16,5 ha (85. ábra). A földvár első emütését a Hellebrandt Magdolna által feldolgozott 1772. és 1776. évi kéziratos jegyzőkönyvekből ismerjük, a közeli Sajókeresztúr és Sajóvámos határvitájával kapcsolatban, amikor a „sánc"-ra és „földvár"-ra többször is hivatkoznak.

1 1864-ben le is írták a földvárat: „A község (Szirmabesenyő) Sajón túli kelet északi határán a Vámosi határnál a Sajó és Bódva között helyezkedik el egy nagyobb kiterjedésű terület földvár név alatt még máig is látható a fennálló kettős sánczokkal környezve, melly ha nem vár erősségül, minden esetre tábor helyül lehetett a hajdan háborús időkben használva."

2 Kandra Kabos járt a helyszínen, látta az árkokat, valamint az onnan származó „őskori urnákat, cserepeket", de hallott kardokról, dárdákról és csákányokról is.

3 1900-ban Gálfíy István nézte meg a „hatalmas földvárat", „Háborús sánc" név alatt ismerte, kiterjedését 50-60 holdra becsülte.

4 1990 körül Nováki Gyula és Sándorfi György is járt a területen, de addigra szinte terjesen simára szántották a területet, a felszínről, a magas kukorica miatt is, nem sikerült az árkokat megtalálni.

5 A közelmúltban Pusztai Tamás légi felvételről azonosította a földvár maradványát, ebből kiindulva 1999-ben Hellebrandt Magdolna végezte el az első szakszerű régészeti kutatást a vár területén, miután áttanulmányozta a fentebb említett 18. századi iratokat és a terület régi vízrajzát. Rövid próbaásatással kereste meg az egykori erődítés nyomait. Az ÉK-i kettős árkot középtájon 38 m hosszú kutatóárokkal átvágta. A teljesen sík területen jól kibontakozott a két árok metszete. A külső árok szélessége Ilm, mélységét a beomló, kavicsos föld miatt 2 méterig tudták követni, ahol a talajvíz is feljött. A belső árok szélessége 9 m, 1,7 m mélyen itt is feljött a talajvíz. A két árok közötti távolság 9,5 m volt, ez lehet az eredetileg itt álló sánc talpszélessége. A sánc széthúzott sárga töltelékföldje elütött a környezettől. Ebből a kutatóárokból régészeti lelet nem került elő. A belső területen középen egy 12 és egy 41 m hosszú kutatóárkot is mélyítettek. Utóbbinál kis paticsdarabok voltak a felszínen, 90-110 cm mélyen pedig 4x5 m átmérőjű égett folt alakult ki, távolabbról idehordott kövek és cserepek is előkerültek. A cserepek Hellebrandt Magdolna megállapítása szerint kézzel formáltak, de kevés korongolt is volt, korukat a kora vaskorba, a szkíta korba, illetve császárkorba sorolta, magát a földvárat a kora vaskorba valószínűsítette. 1 HELLEBRANDT M., 2000. 77-80.; HELLEBRANDT M., 2004.171. 2 PESTY F., 1988. 331, 421. - A 19. században a „sánc" szó árkot is jelentett, az itt e mii teteit kettős „sánc" is bizonyára ároknak értendő. 3

KANDRAK., 1885b. 91-92. 4

GÁLFFYI.,1902. 35. 5 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. 60.