Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

oldalon áll teljes magasságban - egyúttal a faszerkezetű védőfolyosó modern rekonstrukciójával - K-en és Ny-on már csak alsó része látható, míg D-n csupán jelzésként jelenik meg, a középső, külső farkasveremmel ellátott kapuépítmény maradványaihoz hasonlóan. A DNy-i sarkot egy téglalap alaprajzú, földszintes, sátortetős épület foglalja el, melynek csak É-i része egykorú a kastélyfallal. K-i homlokzatán kőtárszerűen elhelyezett 1591. évszámos kapukeret. A DK-i torony mellett boltíves külső bejárati kapu. A falövön belül, a domb legmagasabb pontján, szabadon áll maga a D-i oldalán két, sokszögű saroképítménnyel bővített, mintegy 22x16 méteres, kéttraktusos, nyugati traktusában alápincézett, egyemeletes, manzárdtetős kastélyépület. A középső tömb homlokzatainak mai nyílásrendszere lényegében az épület legkorábbi formájának felel meg. Az emeleten - nem teljesen szimmetrikus elrendezésben - függőleges középosztós, reneszánsz tagozatú, a földszinten egyszerű elszedett kőkeretelésű ablakok találhatók, melyek közül közel eredeti állapotban csak az É-i, illetve a Ny-i homlokzaton maradt meg két-két nyílás, a többi az eredeti fészkekben a kőleletek felhasználásával kialakított téglarekonstrukció. A D-i homlokzat eredeti helyére visszahelyezett Mágócsicímeres, 1581. évszámos kőtáblája alatti keretezés csak sematikus jelzés. Az É-i homlokzat kék-vörös festett sarokarmírozása eredeti részletek alapján készített rekonstruktiv másolat. A két hatszög alaprajzú saroképítményt sgrafittódíszes törpeárkádsor koronázza, É-i oldalukon az egykori belső lapos tető vízkifolyójával. Az emeleten timpanonos lezárású ablakok tégla-vakolat keretelése több esetben sematikus profillal került helyreállításra. A Ny-i torony D-i fala emeleti ablaktimpanonjában ugyancsak sgrafittótechnikával készített Alaghi-címer és monogram (AF), a K-i toronynál egykori srgrafittós felirat töredéke, a sarkokon a földszinten festett, az emeleten vakolatból kialakított plasztikus armírozás. A földszinti falak alsó részén lőréssor. A feltűnően aszimmetrikus kialakítású D-i homlokzat közepén nyíló külső bejárón át közelíthető meg a három, dongaboltozatos pincetér. A földszint DNy-i terébe belelóg a pincegádor visszaállított boltozata. A K-i traktus kivételével, ahol megmaradtak a fiókos dongaboltozatok, a földszinti tereket rekonstruált gerendamennyezet fedi. A Ny-i traktus közepén a szerencsi várból kibontott neoreneszánsz faszerkezet felhasználásával megépített új lépcsőfeljáró. Az emeleti terek födéméi (gerendás mennyezetek és fiókos dongaboltozatok) a DNy-i terek kivételével rekonstrukciók, a DK-i nagyterem esetében ehhez felhasználták a Sennyei István nevével és az 1697. évszámmal ellátott mestergerendát. Az ajtókeretek az emelet egyetlen K-i nyílása kivételével - a kutatás által feltárt helyükön sematikus profilokkal készített rekonstrukciók, hasonlóan a földszint csak részlegesen összeállított illetve az emelet teljesen kiépített kandallójához. Az ezekhez felhasznált eredeti kőelemek ugyancsak téglával kerültek kiegészítésre. A meghatározható kályhahelyeken 17. századi cserépkályhák másolatai kerültek felállításra. A kastélyról a korai országismereti és helytörténeti irodalom is megemlékezik, köztük a megye korai monográfusa

1 - miközben tudósít az utolsó nagy átépítés előtti állapotról - ugyanakkor egy téves adat alapján középkori várat tételezett fel a helyén. Kiemelendő Lojda József 1900-1901. évi forrásközleménye.

2 A kastélyról született első önálló tanulmány szerzője, H. Takács Marianna 1954-ben még ugyancsak késő-középkorinak vélte,

3 hasonlóan az 1960-as évek eleje helyreállításáról beszámoló K. Nagypál Judithoz,

4 aki Gergelyffy Andrással együtt végzett ennek kapcsán kisebb falkutatást. H. Takács 1970ben napvilágot látott könyvében azonban már egy 1581-1591 közötti keltezés olvasható s ezt erősítette meg az 1977-ben Gulyás Gyula által elkezdett, majd Juan Cabello és Feld István által egy évtizedig folytatott komplex régészeti kutatás is. Ennek legfontosabb eredményeit részletes dokumentációs anyaggal az utóbbi kutató tette közzé 2000-ben,

5 felhasználva ehhez Szabó András - elsősorban a kastély korai időszakára vonatkozó - levéltári kutatásait (61 /b. ábra).

6 Pacin a késő középkorban a tokaji, tállyai, majd pedig a regéci vár egyik tartozéka volt, s mint ilyen került a 16. sz. második felében Alaghy János birtokába. Halála után lányát, Juditot gyámja, Mágócsi Gáspár 1580-ban összeházasította unokaöccsével, Mágócsi Gáspárral. A házaspár levelezésük tanúsága szerint 1583-tól már Pácinban lakott. Mágócsi Gáspár 1586-ban halt meg, özvegye - ekkor már Rákóczi Zsigmond felesége - 1590-ben a pácini megerősített uvarházat (domus lapidea seu curia nobilitaris in modum fortalitii) rokonainak, Alaghi Ferencnek és Menyhért-