Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

tenzív földművelés következtében ma már csak az ÉNy-i és az ÉK-i szakaszon találjuk meg 70-100 m hosszan és a DK-i oldalon találunk még egy 40 m hosszú maradványt. Magassága 1-2 méter körül váltakozik. Az É-i és D-i szakaszon szélesre szétszántották, míg a Ny-i és K-i, DK-i oldalon teljesen eltüntették. Utóbbi helyeken csak az éles hegyperem jelzi az egykori telep szélét. A sáncot árok nem kíséri, a meredek hegyoldal miatt erre nem volt szükség. A hegytetőre három földút vezet fel, mindháromnál megszakad a sánc. Ezek közül az ÉNy-i oldalon, a hegynyereg felől felvezető út és kapunyílás lehetett az eredeti bejárat, a másik kettő bizonyára újkori. A belső terület legnagyobb (ÉK-DNy-i irányú) átmérője 620, illetve (ÉNy-DK-i irányban) 500 m., területe 16,9 ha. Korábban az egész terület földművelés alatt állt, most parlag. Az egykori szántóföldek szélét jelző rézsűk hosszan húzódnak, a meredekebb részeken pedig teraszokkal kis parcellákat alakítottak ki. Lehetséges, hogy némelyikük őskori eredetű. A hegy oldalát erdő fedi. néhány kora vaskori edénytöredéket Kemenczei Tibor is közölt ugyanebből az ásatásból.

4 1958-ban Párducz Mihály vezetett feltárásokat a földvár ÉK-i részében, Lengyel Irina, Kalicz Nándor és Kőszegi Frigyes részvételével. Az ásatással egy időben a földvár sánccal körülzárt belső területének szintvonalas felmérését is elkészítették Bálás Vilmos vezetésével.

5 Mivel Párducz csak röviden ismertette az ásatása eredményeit, később ketten is foglalkoztak még ezzel az ásatással, Hellebrandt Magdolna a késő kelta kori, D. Matuz Edit pedig a késő bronzkorikora vaskori leleteket dolgozta fel. Mindketten részletesen ismertetik az ekkor feltárt tíz ásatási szelvényt. Sok gödör, több tűzhely, az egyik szelvényben alul két kora vaskori, ezek felett pedig egy késő kelta kori ház nyomai bontakoztak ki. Párducz Mihály a sáncot az ÉK-i oldalon egy helyen vágta át, és két építési periódusra következtetett.

6 A Nagysáncot 1965-ben a védett régészeti területek közé sorolták.

7 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor Nováki Gyula és Sándorfi György 1976-ban készített, kiegészített, javított felmérését is közzétették (53. ábra).

6 Az első bronzkori telep a Kyjatice-kultúrához (Ha A2-B1, Kr.e. 10. század - 9. század eleje) tartozott, ekkor erődítés még nem védte a telepet. A sáncot ez a kultúra a kora vaskorban (Ha B2, Kr.e. 9. század vége) emelte, amikor a preszkíták első hulláma érkezett a Kárpát-medencébe. A telep ezután hosszú ideig lakatlan volt, majd a Kr.e. 2. században, a késő kelták (cotinusok) telepedtek le a környéken és a Nagysánc-hegytetőn, a korábbi sáncokat felhasználták, illetve megerősítették, amire a sánc két periódusa is mutat.

9 A Nagysánc földvárából a 19. század közepe óta sok régészeti lelet került elő a késő bronzkorból kora vaskorból és a késő kelta korból. 1849-ből 376 darabból álló késő kelta kori ezüst pénzlelet előkerüléséről tudunk, de ez szétszóródott, és a későbbi feldolgozás már csak 15 darabot tudott vizsgálni.

1 A 19. század második felében, a 20. század első évtizedeiben is gyakran említik a földvárat leletekkel kapcsolatban.

2 1930-ban Leszih Andor végzett ásatást a Nagysáncon, öt szelvényt tárt fel. Erről kevés dokumentáció maradt fenn, de sok lelet került a miskolci múzeumba, melyeket részben Hunyady Ilona, nagyobbrészt azonban K. Végh Katalin közölte.

3 Később 'GOHLÖ., 1904.4-8. 2 A kutatástörténetét lásd részletesen: NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. 16-17. 3 HUNYADY I., 1942. XX. t. 12., XXXVn. t. 13.; HUNYADY I., 1957. 177-178.; K. VÉGHK., 1969. 71. 4 KEMENCZEI T., 1970. 23. 5 PÁRDUCZ M., 1959. 24-25.; PÁRDUCZM., 1970.99-100. 6 B. HELLEBRANDTM., 1992. 35-74.; D. MATUZ E., 1994. 9-54.; D. MATUZ, E. - NOVÁKI, GY., 2002.9-10. 7 HOM Régészeti Adattára. 1965. máj. 25. 011 - 339 - 488 helyrajzi számmal. 8 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992.16-18,107. 9 KEMENCÉI T., 1970. 23, 28.; KEMENCÉIT., 1984. 41, 128.; D. MATUZ, E. - NOVÁKI, GY., 2002. 9-10,87.