Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

erősen bokros, a hegyoldalakat erdő fedi. A felszínen az eddigi terepbejárások során leletet nem találtak. Helynévként a Várhegy már 1672-ből ismert, de a későbbi térképeken is megtalálható.

1 Először Fényes Elek tesz említést arról, hogy Erdőbénye határában a Várhegyen egy régi váromladék, és egy Magita nevű kisded tó van.

2 Később Vende Aladár a Borovszky féle megyei monográfiában már csak annyit közöl róla, hogy a Várhegy nevű dűlőn földsánc nyomai láthatók.

3 Az erődítmény első részletes leírására és felmérésének közzétételére 2004-ben került sor (23. ábra)

4 A várra vonatkozóan történeti adatot nem ismerünk. A leletek hiánya ellenére nem zárható ki az erősség középkori eredete. Ebben az esetben építése a területet a 13. sz. eleje óta már biztosan birtokló Aba nemzetséghez lenne köthető.

5 1 SCHRAMF., 1973.144.; FÖLDIE., 1980. 46. 2

FÉNYESE., 1851.1. 307. 3 VENDE A., 1905.41. 4 NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004. 203,204. 5 Erdőbénye korai történetére lásd: Szűcs J., 1993. 29. 24. FELSŐDOBSZA - VÁRDOMB A Felsődobszától DK-re húzódó meredek part felett széles fennsík terül el. Ennek szélén, a község szélső házai felett, az országúttól 150 m-re É irányában különálló és keskeny, hosszan elnyúló gerinc ugrik ki, a Várdomb. Területe erősen bolygatott, D-ről elhanyagolt, bokros-gazos terület csadakozik hozzá. A lelőhely mai állapota nem teszi lehetővé a földvár eredeti kiterjedésének és alakjának megismerését. A keskeny gerinc oldala köröskörül igen meredek, többnyire szakadékos. Az újkorban sokat lebányásztak belőle, K-i oldalába négy pincét vágtak bele. Ez a gerinc az egykori sáncvárnak ma már csak erősen megcsonkított maradványa. Jelenlegi hossza 40, szélessége 8 m, felszíne sima, füves. D-i végét a fennsíktól egykor árok választotta el, de ennek méreteit és alakját nem lehet már meghatározni, csak a Ny-i oldalra fut le egy kis része. Az árkon túl, a D-felől csatíakozó fennsíkon lehetett a folytatódó, nyílt telep, bár ennek konkrét jelei az erősen bokros területen nem láthatók. A „földvár-roncs" Ny-i oldala alatt meredek part folytatódik tovább a csatíakozó fennsík szélén, jelezve a feltételezhető telep szélét. K-i és D-i irányban azonban semmilyen nyom nem utal arra, hogy ez a külső, nyílt telep meddig terjedt ki. A legkorábbi ismert adatok szerint 1835 körül a „halmokban" több felsődobszai lakos ásott.

1 18571877 között Szilágyi Ferenc kutatott a lelőhelyen,

2 ennek során több más lelet mellett bronzkori növényi maradványok is előkerültek.

3 A 19. század végén és a 20. század első felében több helyen egyaránt kőkori földvárként és gazdag borzkori telepként szerepel.

4 Később is sok helyen szerepelt, néhol csak említést tesznek róla.

5 Csorna József már innen származó leleteket ismertet, de továbbra is kőkorinak határozza meg őket, akárcsak Pogrányi Nagy Félix.

6 Modern régészeti kutatása Kalicz Nándornak, és Bóna Istvánnak köszönhető, akik a bronzkori hatvani és füzesabonyi kultúrába helyezték a lelőhely korát.

7 A Várdomb területéről a későbbiekben is több alkalommal találtak és gyűjtöttek szórványos leleteket.

8 Legutóbb 1997-ben foglalták össze az erődítményre vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették (24 ábra).

9 A földvár és a hozzá csatíakozó, egyelőre csak feltételezett nyílt telep korát Bóna István fent említett legújabb kormeghatározása alapján a középső bronzkori füzesabonyi kultúra jelentősebb erődített telepeinek sorába helyezhetjük. 1 SZILÁGYI F., 1870. 61. 2 SZILÁGYI F., 1869.; SZILÁGYI F., 1870. 62.; CSETNEKI JELENIK E., 1876. 280.; CZOBORB., 1877. 165-167.; RÓMER

F., 1878. 95. 3 P. HARTYÁNYI B. - NOVÁKI GY., 1975. 10-11.; GÁDOR J. NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1978-1979.25. 4 VENDE A., 1896. 291.; MIHALIK J., 1896. 467.; KÖNYÖKI J., 1905. 279.; GERECZE P., 1906. 69.; Soós E., 1889-1928. I. 22, 130.; SoósE.-POGRÁNYI-NAGY

F., 1940.1. 50. 5 SZENDREI J., 1888c. 343-352.; CSOMA J., 1892. 6-10.; HAMPEL J., 1886-1896. n. 39.; DONGÓ GYÁRFÁS G., 1900b. 32. 6 CSOMA J., 1910. 39-40.; POGRÁNYI-NAGY F., 1928. 55.; POGRÁNYI-NAGY F., 1929. 52-54. 7 KALICZ N., 1968. 69, 117.; MOZSOLICS A., 1973. 134-135.; BÓNAL, 1975.146.