Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

Égettmalom feletti várat „Tyboldi"-ként szerepelteti. Később tévesen ismét Örsúr váraként említik, illetve röviden leírják a romokat többen is.

5 Kozák Károly a kácsi Árpád-kori bencés kolostor feltárása alkalmával - 1962-1967 között - a várat is bejárta és röviden leírta. A felszíni nyomokból megállapította, hogy a várban csak egy lakótorony állhatott, amelyet valószínűleg a sziklába vágott árokból kikerült kövekből építettek.

6 volt (cserép, kulcs és egyéb vastárgyak, kőmozsár). A sziklába vágott ároknak, amelynek feltöltődését is átvágta Parádi, eredetileg mindkét oldalát csaknem függőlegesre képezték ki. A törmelék mai felszíne alá 2 méterre tudtak leásni, de omlásveszély miatt az árok alját nem sikerült elérni, eredeti mélysége 6 méternél is több lehetett (95. ábra).

1 Parádi az eredmények alapján megállapította, hogy a várban egyetlen lakótorony volt, melynek fennállását a 12. század második felétől, vagy végétől, a 14. század első feléig, vagy közepéig terjedő időszakra határozta meg. A történeti adatok alapos elemzésével pedig arra a következtetésre jut, hogy a kácsi vár nem azonos az Anonymus által említett Örsúr-várával, hanem későbbi, ugyanezen nemzetség több ágra szakadása után a daróci ág birtokában lehetett. Parádi azt is valószínűsítette, hogy a 14. században ez a nemzetség elszegényedett és mint erre a régészeti leletek is utalnak, a kácsi várat elhagyták és az pusztulásnak indult.

8 A vár okleveles említéséről nem tudunk. Darócot (a mai Tibolddarócot) első alkalommal az 13321335. évi pápai tizedjegyzék említi, ezt követően 1339-ben, valamint 1347-ben szerepel, amikor az Örsúr nemzetség birtokosztozásakor Tybold és fiai kapják. Az ő utódai, a daróci Tiboldi család birtoka annak kihalásáig, 1544-ig.

9 Kozák Károly megállapításait az 1967-1968-ban Parádi Nándor vezetésével végzett ásatás lényegében igazolta. Ásatása során egy 10 x 10 m alapterületű, négyszögű torony falmaradványait tárta fel, amelyet közvetlenül a sziklára alapoztak. A fal vastagsága 2,5 m, a torony belső mérete 5 x 5 m. Külső sarkai armírozottak voltak. Bejárat nem szakította meg a falat, ez a lepusztult felső szinten volt. A torony melletti, törmelékkel borított egykori járószinten sok lelet 1 B.-A.-Z. M. Lt. T. 35/1. sz. térkép 2 FÉNYESE., 1851. H. 162. 3 PESTY F., 1988.163. 341-342. 4 KANDRA K., 1871. okt. 19.; KANDRA K., 1885a. 170. 5 SOÓS E., 1889-1928. VI. 372.; ERDEY GY. - HUBA/ J. VIGYÁZÓ J., 1932. 133.; GENTHON L, 1961. 149.; VK. I. (1975.) 172.; KISS G., 1984. 108. 6 KOZÁK K., 1968.231. 7 PARÁDIN., 1982a. 9-30.; PARÁDIN., 1982b. 131-149. 8

Uo. 9 GYÖRFFY GY., 1987.1. 769.; AOkl. XXm. 45. szám.; ENGELP., 2002. passim 98. TISZABÁBOLNA - FEHÉRLÓ-TANYA- FÖLDVÁR Tiszabábolna községtől É-ra 2 km-re, a Szentistván felé vezető földút mellett van a Fehérló-tanya. Ettől ÉK-re kb. 800 m-re találjuk a földvárat. A 2,5-3 méterre kiemelkedő, É-D-i irányú lapos dombhát É-i végét félkörívben veszi körül egy eredetileg természetes, ma már ásott mederben folyó patak. A dombhát csak D-felől közeüthető meg, ebből az irányból egy mesterséges árok védte a várat. Más erődítésnek nincs nyoma. Az így különválasztott „sziget" oldalai az egykor 70 m széles, mocsaras vízfolyásig lejtenek. A mesterséges árok hossza kb. 80 m, szélessége 2030, mélysége 2 m. Ezen át 5 m széles, nyílván újkori töltésen lehet bejutni az ovális szigetre, melynek hossza 135, legnagyobb szélessége 65 m, területe 0,42 ha. Jelenleg az egész terület parlag. A Fehérló-csárda helynevet 1864-ben említik.

1 A mellette lévő régészeti lelőhelyet „Földvár" megjelöléssel 1965-ben sorolta be a miskolci múzeum a védett régészeti területek közé.

2 Kalicz Nándor 1968ban megjelent munkájában foglalkozott vele. Említ egy 18. századi térképet, amely „Földvár"-nak jelöli a helyet. Bejárása alapján leírja a vár fekvését és méreteit és megállapítja, hogy mesterséges árokkal választották el a domb többi részétől. A felszínen gyűjtött cserepek alapján a hatvani kultúra lelőhelyei közé