Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.3. Általános leletanyag, a háztartások leletei

Fémtárgyak és öntőminták Sajnálatos módon kevés fémtárgy ismert a lelőhelyről. Két, viszonylag pontos előkerülési hellyel rendelkező

196 tárgy mellett egy közelebbről bizonytalan lelőhelyü, szórvány tőrt kell említeni. A fémtárgyak mellett a helyi fémfeldolgozásra utaló 3 öntőminta is előkerült az 1966-os ásatás során. Az ároktői babérlevél alakú bronz lándzsahegyet (259) Emily Schalk a hernádkaki temetőről írott könyvében közli. A hernádkaki 39. sírból előkerült lándzsaheggyel együtt a hatvani kultúra

197 fémművességének hagyatékaként értékeli.

198 Kovács Tibor a mendei leletek kapcsán foglalja össze a korai

199 lándzsahegyeket és három típusba osztja őket. A „B" típus, vagyis a füzfalevél alakú - a középső bronzkorban általánosan elterjedt - lándzsahegyek készítésének idejét a hernádkaki, fent említett darabbal indítja és megállapítja, hogy a koszideri kincsekben még jelen vannak

200

. Mindezt alátámasztja, hogy az ároktői darab legjobb párhuzama - a hernádkaki 39. sír lándzsája mellett - a mendei kincsből került elő, melyet a publikáló a koszideri korszakra datál.

201 Míg a hernádkaki lándzsa rögzítésére szolgáló lyuk a penge síkjában található, addig a mendei és ároktői darabokon ez az éllel megegyező oldalon van. A lándzsahegy a 11. szelvény 1. gödréből került elő, mely 165 cm mélységben indul és a szelvény aljáig tart. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az itt közölt példány az ároktői településen megtelepedő mindkét kultúra hagyatékába beleillik. A másik ép tárgy, ami a településről előkerült egy általánosan elterjedt, enyhén ívelt végű peremes véső (64). A típus a legkorábbi bronzkori kincshorizonttól

202 a koszideri kincsekig előfordul,

203 így Ároktőn szintén nem 1% Bronz lándzsahegy (259): 11. szelvény 1. gödör; peremes véső (64): 2. szelvény? 197 E. Schalk a hernádkaki temetőt három fázisra osztja. Véleménye szerint az első fázis leletei a Koät any-kultúra korai sírjaival egyidősek. A második fázisra a korai hatvani kultúra formáit találja jellemzőnek, míg a harmadik fázisban a késői hatvani kultúra és a korai füzesabonyi kultúra kerámiaformái a meghatározóak. A három fázist folyamatos fejlődés eredményének tekinti. A hernádkaki 39. sírt a második fázisba sorolja (SCHALK 1992, 183190, 231). 198 SCHALK 1992, Abb. 56/10, 148. A tárgy leírásánál leltári szám nélkül a Herman Ottó Múzeumra hivatkozik, és megjegyzi, hogy Ároktőn a hatvani kultúra települése került elő, továbbá két öntőmintát is említ. Irodalmi hivatkozásként Kalicz Nándor hatvani monográfiájának lelőhelylistáját említi. A szerző tehát ismerte az 1966-os ásatás anyagát, mégsem jelzi, hogy a településen a füzesabonyi kultúra is élt. 199 Hazai késő bronzkor előtti. 200 Az „A" típusba sorolja a vállrészüknél éles szögben törő pengéjű darabokat. A „C" típust a battonyai temető 35. sírjának lándzsahegye képviseli. A „B" típusba sorolt lándzsahegyek lelőhelylistája: KOVÁCS 1975a, 28, 32, 34. 201 KOVÁCS 1975a, 43, Abb. 3/1. 202 Pl.: Kömlőd (MOZSOLICS 1967, Taf. 1/3). 203 MOZSOLICS 1967, 64; NOVOTNÁ 1970, 36-37. Formailag a legközelebb álló az oborini kísérőlelet nélküli darab (NOVOTNÁ, 1970, Taf. 10/193). köthető egyik megtelepedő kultúrához sem teljes biztonsággal. A Herman Ottó Múzeum leltárkönyvében Ároktő lelőhellyel ajándékként szereplő, szórvány kétnittszeges, középbordás tőrt (533

204

) Kalicz Nándor MezöcsátPástidomb lelőhellyel közli.

205 Kemenczei Tibor a magyarországi kardokat és tőröket közlő monográfiájában a kétnittszeges tőrök 3 variánsát különbözteti meg.

206 Az ároktői tőr trapéz alakú markolatlemeze leginkább az 1. típus lekerekített markolatlemezü tőrjeihez és kardjaihoz hasonlít, de pontos párhuzama nem ismert. Az egyenesen levágott markolatlemezes (2. típus) és a két nagy illetve két kis, oldalsó nittszeggel rendelkező (3. típus) kardok és tőrök már távolabbi párhuzamok. A kétnittszeges típust Kemenczei Tibor a hajdúsámsoni horizonttól a középső halomsíros korszakig datálja. A lekerekített markolatlemezes típus tűnik a legkorábbinak, bár a középső bronzkori darabok mellett itt is találhatók a hazai késő bronzkor elejére keltezhetek. Több kétnittszeges tört tárt fel Kovács Tibor a tiszafüred-majoroshalmi halomsíros temetőben. Ilyenek voltak a 135. és 252. sírokban.

207 Az előbbi hosszabb az ároktőinél és keskenyebb fejű, az utóbbi fejkiképzése sajnos nem ismert. Az ároktőihez hasonló fejformájú, de háromnittszeges tőr került elő szintén e temető 99. sírjából.

208 A 174. sír tőrének szintén a fejrésze sérült, csak gyanítani lehet, hogy ez is kétnittszeges volt.

209 Mindezek alapján az ároktői tőr a település életének végével egy időre vagy annál fiatalabb időszakra keltezhető. Az egyik 1966-ban talált öntőminta éppen olyan pityke vagy tutulusok öntésére szolgált (460), mint amilyen az 1930-ban gyűjtött kétoldalas öntőminta egyik oldalán is látható (527).

210 A másik oldalon tű szárának öntésére alkalmas vájatot lehet megfigyelni. A tutulusok készítésének és viseletének szokása a kora bronzkor 3. szakaszától egészen a késő bronzkorig követhető, így e tárgyakról nem tudjuk eldönteni, hogy Ároktőn melyik kultúra tárgyi hagyatékához tartoznak. A másik Kemenczei Tibor által feltárt öntőmintában félhold alakú csüngőt készítettek (3). E csüngőtípus bronz példányai a kora bronzkor - középső bronzkor fordulóján jelennek meg a Kisapostag-, Nagyrév-, Vatya I- és Hatvan-kultúrák területén és a középső bronzkor 3. 204 P. FISCHL 2004, 7. kép 6. 205 KALICZ 1968, Taf. LXV1II/4. 206 KEMENCZEI 1987, 14-15. 207 KOVÁCS 1975b, Pl. 12, 135-1; Pl. 23, 252-2. 208 KOVÁCS 1975b, Pl. 9, 99-1. 209 KOVÁCS 1975b, Pl. 17, 174-^t. 210 KALICZ 1968, Taf. LXX/9-10, P. FISCHL 2004, 8. kép 5. Hasonló tutulusok öntőmintája került elő Tiszafüred-Ásotthalomról (KOVÁCS 1992b, 132) és Százhalombatta-Földvárról (HORVÁTH, 2004, 27, 13. kép la). Az utóbbit Horváth Tünde a hátoldalán levő koszideri csüngő alapján a vatyai kultúra koszideri korszakára keltezi.