Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.4. A leletanyag kronológiai besorolása
szakaszának első feléig megfigyelhetők. 211 A klasszikus koszideri kincsekben már nem találhatók meg, helyettük áttört szív alakú csüngőket találunk. Az ívelt végű típust (Mozsolics 1. típus 212 ) korábbinak, míg az erősen behajló végű típust (Mozsolics 2. típus) fiatalabbnak tartja a kutatás. Ez alapján az ároktői darab inkább a hatvani kultúra korszakába sorolható. Számos dunántúli kincs és sírlelet mellett 213 öntőmintái is előkerültek Dunaújvárosról 214 és Tiszafüredről. 215 A legnehezebben meghatározható darab a feltehetően nyélcsöves csákány öntésére szolgáló, homokkő öntőminta töredéke (360). A töredéken látható nyélcső nem végig rovátkolt, mint az a tárgytípusra jellemző. A csákányéllel ellentétes oldalon kerek átmetszetű taggal korong csatlakozik a tárgyhoz. A középső bronzkorra jellemző csákányok félkör alakú, vagy pártaszerüen íves végződésűek, a nyélcsötől lapos vagy sokszög átmetszetű íves rész vezet a lezárásig. A korong felett található ék alakú bemélyedés első ránézésre öntőnyílásnak tűnt, valószínűbb azonban, hogy ezen a részen is töredékes az öntőminta, így a korong illetve a hozzá csatlakozó tüske pontos méretei sem állapíthatók meg. A dunaújváros-kosziderpadlási középső bronzkori nyélcsöves csákány öntőmintáján látható, hogy az öntésre szolgáló rész a nyélcső végén helyezkedik el. 216 Mindezek alapján az a legvalószínűbb, hogy a bemutatott leletanyagnál fiatalabb, tüskés korongos végződésű rövid nyélcsöves csákánytípus öntésére használhatták, vagyis a B4 típusú nyakkorongos csákányok közé sorolhatjuk. 217 E típus az Ópályi horizont jellegzetes darabja. A tárgy fiatal kora miatt valószínűleg egy, a középső bronzkori település életénél későbbi beásás alkalmával kerülhetett a lelőhelyre. 4.4. A leletanyag kronológiai besorolása A 4/1. fejezetben bemutatott leletanyag a hatvani kultúra legkorábbi és közvetlenül az azt követő, ún. klasszi211 Legutóbb a mészbetétes kerámia kultúrájának vizsgálata során Kiss Viktória foglalta össze a tárgytípus kutatástörténetét és elterjedését: KISS 2001,98-99. 212 MOZSOLICS 1967, 87. 213 PL.: Kulcs VII. sír (BÓNA 1975, Taf. 14/5), Homokszentlőrinc (BÓNA 1975, Taf. 21/3, 8), Iváncsa (BÓNA 1975, Taf. 21/12), Dunaújváros (BÓNA 1975, Taf. 23, 2-3, 8-9), Simontornya (BÓNA 1975, Taf. 269/9). Nagyhangoson és Vörösmarton már a bepödrött végű változat található meg (BÓNA 1975, Taf. 270, 16-17, Taf. 271/7-8). 214 MOZSOLICS, 1967, 137, Taf. 19/2; BÓNA 1975, Taf. 46/9; HORVÁTH 2004, 41-42. 8. kép 2, 70. lábjegyzet. Horváth Tünde az öntőmintát a 960. sírból idézi és a Vatya-kultúra II. fázisára keltezi Vicze Magdolna véleménye alapján. 215 CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 332-333. 216 MOZSOLICS 1967, Taf. 20/5. 217 Az itt bemutatott darabhoz hasonló leleteket ismerünk például egy közelebbről meg nem határozható szlovákiai illetve Horná Stubna (SK) lelőhelyekről (NOVOTNÁ 1970, 58, 60-61, Taf. 22/371); a romániai Cauac/Érkávás leletből (BADER 1996, 274, 278, Abb. 5/1) illetve az Ungureni leletből (KACSÓ 2003, 271, 274-275, Taf. III/1). kus - kora bronzkor 3-középső bronzkor 1-be sorolható leleteivel mutat rokonságot. Mindenképp a kora bronzkori datálást erősítik az importként értékelhető töredékek, az 1. fazéktípus megléte és a szemölcsbütykös csuportöredék, mely utóbbi díszítő eljárása Tárnoki Judit szerint a kultúra legkorábbi szakaszára jellemző (TÁRNOKI 1996, 26, 94). A 30. számú korsó párhuzamaként felhozott tárgyak tarnamérai és Hatvan-delelő utcai lelőhelyeit azonban Tárnoki Judit a kultúra 2. középső bronzkor 1 periódusba tartozó szakaszára helyezi (TÁRNOKI 1996, 26). A felsővadászi - bükki, bodrogkeresztúri, hatvani és füzesabonyi rétegeket is tartalmazó - településről szóló előzetes jelentésben Koós Judit a felsővadászi hatvani leletanyagot az alsóvadász-várdombival és az ároktődongóhalmival azonosnak határozza meg (KOOS 1986, 105). Sajnálatos módon a hivatkozott lelőhelyek hatvani leletanyaga még nem publikált. Kronológiai párhuzamként a törökszentmiklós-terehalmi 11-8. szintek leletanyagát (TÁRNOKI 1996, 19-31) és a tiszalúcdankadombi hatvani település anyagát (KALICZ 1968, Taf. XXVII1-LVII) tudjuk említeni, azzal kiegészítve, hogy Ároktőn egy viszonylag rövid idejű megtelepedéssel lehet számolni, mely a korai és középső bronzkor határára tehető. Ezzel szemben Tiszalúcon egy hosszabb ideig használatban levő többrétegű településről beszélhetünk, melynek leletanyagában egy korábbi (kora bronzkor 3) és egy fiatalabb csoportot (középső bronzkor 1) is el lehet különíteni (KALICZ 1968, 165; 1984, 201). A tiszalúci leletanyagban már feltűnnek a kannelurák, mely díszítési mód már a hatvani kultúra 3. szakaszára jellemző. Mindezeket az adatokat összevetve a településtörténeti elemzésben megállapítottakkal, kijelenthetjük, hogy az árokkal körülvett alsó települési szint a korai hatvani kultúra házait tartalmazta. E kultúra népessége volt tehát az ároktői telep alapítója és első lakója. Házai, melyeknek lesározott padlóit és néhány esetben a padlók szélén sorakozó cölöplyukait a feltárás során megfigyelték nagyjából 4 méter szélességben, szabályos rendben sorakoztak egymás mellett. A 4/2. fejezetben bemutatott leletanyag párhuzamait a füzesabonyi kultúra fiatal, C fázisának körében találhatjuk meg. Ide sorolhatjuk az 1. korsótípust jellegzetes vízszintesen tagolt nyakkal, perem fölé húzott füllel, a has gazdag mintakincsével és a 3. korsótípust. A gömbös és bikónikus haskialakítású bögréket, vállukon és a test felső részén függőleges vonalkötegekkel és bütykökkel, illetve a vízszintesen bordázott hasú darabokat (1/1. és 2/1-2. típus). A 3. típusú kis korsó formájú bögréket. Az 1/2 és 4-6. típusú tálakat. Csak néhány kerámiatípus illetve díszítése mutat a füzesabonyi kultúra utolsó, koszideri korú bodrogszerdahelyi fázisának irányába.
