Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
PÁLOS KOLOSTOROK GAZDÁLKODÁSA AZ ABAÚJI-HEGYALJÁN
a kolostorra vonatkozó 1464-es adat a templomban álló 7 oltárról tudósít. Az adományok többsége a már megismertekhez hasonlóan kisebb szántót, szőlőt esetenként malomrészt takar. Ezek közül feltétlenül kiemelkedik a Cuprar György telkibányai polgár végrendeletében a pálosokra hagyott Chechia (Csecses [?] helye ismeretlen) falu, 235 (egy telek kivételével, ami az övé 236 ) a hozzá tartozó szőlő és malom együttes adományozása. Ezek utóbb a városi ispotály tartozékaiként tűnnek fel. Az adományozás valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy a Cuprar 237 238 család, nevezetesen György ' (bányaispán majd bíró 239 ) tevékeny részt vállalt az intézmény létrehozásában és valószínűleg javadalmakkal is segítette azt. A család tehát a nevezett birtokok miatt a városi ispotály sorsát joggal érezhette magáénak. Cuprar György végrendelete idején a Szt. Katalin egyház üzemeltetése feltehetően már veszélybe került. A város valószínűleg nem volt képes fenntartására, 240 ezért 1459-ben véglegesen a pálosoké 1 241 lett. A felsorolt adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a pálosok társadalmi hátterét a helyi középnemesség, illetve a hozzájuk hasonló vagyonnal rendelkező és tulajdonképpen Telkibánya városára korlátozható polgárság adta. Az arisztokrácia tagjai közül csupán Pelsőczi Bebek Imre adományáról tudósít forrás, aki egy malomrészt juttatott a gönci kolostornak. 4 Az adományok értéke nem tekinthető kiugróan magasnak. A donátorok legtöbb esetben a kolostorok közelében lévő települések vagyonukat és társadalmi helyzetüket tekintve tehetős lakosai. Ilyenformán a gönci pálosok esetén Telkibánya, Ruszka esetén Göncruszka, Regéc esetén pedig a regéci uradalom mindenkori birtokosa illetve Horváti és Tolcsva települések jelölik ki a viszonylag szűk adományozói vonzáskörzeteket. Ez tulajdonképpen teljes felsorolása a kolostorokat potenciálisan támogatni képes közösségeknek, még ha a Gönc város lakosainak ettől való elzárkózása a források alapján nem is zárható ki. Ugyanakkor ez az adományozói közeg nagysága és kiegyensúlyozottsága az ami magukat a pálos közösségeket számát, méretét is szabályozta. Ebben a gazdasági és társadalmi élettérben az egyes kolostorok gyarapodása, vagy újak létrehozás, legyen szó bármilyen rendről, aligha képzelhető el más közösségek hanyatlása ls 1444-ben már pusztaként említik. Vö. Bandi, 1985, 590, 22. 16 Valószínűleg ezen áll kúriája, ami halála után szintén a pálosoké lett. Vö. Bandi, 1985., 593., 32. 17 Valószínűleg az 1438-ban szereplő Cuprar György apja. 18 Bandi, 1985, 582., /. 19 Bandi, 1985, 582., 2. 10 Cuprar György halála után Mátyás pap (annak mostohafia) még kísérletet tett az ispotály megtartására, amiről azonban 145 után úgy tűnik végleg lemondott. Belépett a pálos rendbe és a diósgyőri kolostorban temették el. Vö. Bandi, 1985, 590., 22. és 591, 27., illetve DAP I., 167., 249. 11 Bandi, 1985,593., 32. 12 Engel, 1996, IL, 103. nélkül. Elég talán csak telkibányai ispotály történetére utalnunk, de hasonló okokra vezethető vissza a németiben alapított remeteség és talán a Szentháromság kolostor elnéptelenedése is. Malmok a pálos birtokszervezetben A malomjövedelmek az írásos források tanúsága szerint súlyozottan jelennek meg a pálos birtokszervezetben (28. térkép), a számos okleveles adat pedig kitűnő lehetőséget teremt egy jelentős jövedelemforrás részletesebb vizsgálatára. Az egész illetve csak részben birtokolt malmok száma a göncruszkai kolostor esetén kiugróan magas volt. 6 egész és 6 malomrész, amelyekre a közösség 1338 és 1504 között szert tett. Gönc esetében az 1371 és 1446 között szerzett 4 egész malomról és 1 malomrészről tudunk, Regéc esetén ezek száma 1348-tól 1526-ig 3 illetve 1. Malmok a 14. század második felétől folyamatosan növekvő mennyiségben jutottak pálos kézre, így számuk a 16. század elején elérhette a 13 egész és 8 malomrészt. Az adatsor természetesen itt sem teljes, valószínű tehát, hogy több malom is lehetett a kolostorok kezén, mint amennyiről az írott források beszámoltak. Ugyanakkor néhány még a pálos közösségek működése idején megszűnt (Gönc 1513, Regéc 1526). A kolostorok malmai bő vizű patakokra (pl. a Gönci-patak), sokszor éppen a Hernádra, egy esetben pedig melegvizű forrás mellé (Kéked) települtek. Egy esetben találkozunk kétkerekű malommal, 243 egy másik malomról pedig az derül ki, hogy hüvelyeseket őröltek benne. 244 Mindezeket akár a pálosokra jellemző jövedelemforrás leírásának is tekinthetnénk, de a rendelkezésre álló forrásanyag remek adatokat szolgáltat egyfajta tudatos birokszerzési gyakorlatról. A malombirtok megszerzésének gyakori módja ugyanis a vásárlás volt. Göncruszkánál ez 4 malomrész és 3 egész malom esetében igazolható, Regéc esetében 1 vásárlásra van, Göncnél viszont egyetlenre sincs adat. A kifizetett összegek nagysága a 6-11 forintos alacsony tételtől, a 300 forintos befektetésig változott, átlagosan a 100 forint körüli! A göncruszkai kolostor például az ismert adatok alapján 867 forintot fordított malomvásárlásra, 245 amely egyenletesen oszlik el 1388tól 1504-ig. 243 A Horvátiban lévő malom funkciójáról is tudunk. E szerint: „...molendinum duarum rotarum, una earundem rotarum fruges maliens, altera vera pannum gryseum toreulans cum una ... " DAP III., 30., 1023. 244 Bandi, 1985, 589., 27. és 596., 40. 245 Ez meglepően összevág a kolostor birtokainak 1569 eladásakor meghatározott összegekkel. Mely szerint az elpusztult Szent Katalinhoz tartozó malmokat 1000 forintért adták el. Óvatosságra int azonban, hogy ekkor már pusztulófélben lévő malomállománnyal számolhatunk. DAP I., 173-174. és 175., 262.
