Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
PÁLOS KOLOSTOROK GAZDÁLKODÁSA AZ ABAÚJI-HEGYALJÁN
Mindezek mellett komoly fenntartási költségekkel is számolni kellett. A malmok többsége valószínűleg fából volt, így az épület illetve a malomgátak állapotának megőrzése állandó karbantartást igényelt. 246 Ez egyes esetekben jelentős összeggel terhelte a tulajdonosokat. 47 A befektetetések nagysága egyben arról is tanúskodik, hogy igen jó jövedelemforrásnak számított ezek birtoklása. 248 A gazdasági haszonra és jövedelemszerzés gyakorlatára a göncruszkai kolostorra vonatkozó források között remek példát találhatunk. 1501-ben ,A szepesi káptalan előtt Felsewkeked- i Vitályos és a maga fiai: Menyhért, Lőrinc és Gergely nevében, valamint Keked-i Miklós fiai: György és István nevében tiltakoznak amiatt, hogy tudomásuk szerint Alsokeked-i Péter és András osztályos atyafiak egy tönkrement és épületekkel nem bíró malmot az Abaúj megyei Alsókeked birtokon a Theplyche folyón, amely ha egyikük meghalna, a másik félre szálljon, a Gewncz mezőváros közelében alapított Szent Katalin pálos kolostornak szándékoznak eladni." A káptalan a pálosokat eltiltotta a vételtől Kékedi Pétert pedig az elzálogosítástól. 249 Az ügy azonban ezzel még nem ért véget. Egy 1502-ben kelt megyei oklevél szerint a nevezett malomrészt a kolostortól ki kell váltani. 250 1504-ben említett Vitályos ellenállt amikor a pálosokat, többek között, a malom birtokába akarták beiktatni. 251 A homályos részleteket egy szintén 1504-ben kelt oklevél 252 tisztázta. Mivel a pálosok 300 forinttal segítették ki Alsókékedi Andrást és Pétert, aki ezért és „a Szent Katalin kolostor iránti tiszteletből" nevezett malmot és e mellett egyéb birtokokat hagytak a göncruszkai közösségre. Vitályos nem hagyott fel osztályos öröksége visszaszerzésével, de az elhúzódó pereskedés végén a pálosok javára döntöttek. Vitályost, aki közben elfoglalta a malmot elmarasztalták. A 100 forintos bírságot a kolostor kifizette helyette. 253 Legvégül a két fél peren kívül egyezett meg 1507-ben. Az ügy során 1507-ben felbukkant egy igen különös oklevél, amely szerint „a pálosok Keked-i Péternek vagy 8 éve 5 arany forintot és egy fél hordó bort, s egy lovat adtak a Keked birtokon, Theplycze folyón levő malomért, továbbá megígérték Péternek a malomhely megváltáséit." 255 A kolostor tehát még 1499-ben letétet 1506-ban például egy ruszkai malom gátjánál 96 ember dolgozott. Bandi, 1985., 603., 56. Vö. még Bandi 1985, 599., 45. 7 Vö. Bandi 1985,600,47. 18 A gönci kolostor és Gönc mezőváros között például komoly feszültségforrást jelentett, hogy ki birtokolhat jobb malomhelyet a Gönci-patakon. Vö. Bandi 1985, 595., 37. 19 Bandi. 1985, 601., 50. 10 Bandi, 1985, 602., 51. 11 Bandi, 1985, 602., 52. 12 Előbbi június 18-i, ez október 7-én keltezett. Bandi, 1985, 602., 53. Ezzel megváltották a bírság behajtásának jogát! 14 Vö. még Bandi, 1985, 603., 54. és 55.; 604., 59.; 605., 61.; 606., 62. és 63. is Bandi, 1985, 605.,60. adott a malomért. Tulajdonképpen kijátszotta az osztályos öröklést, ami nyilván a melegvíz melletti malom birtokának kiemelkedő jelentőségére utal. A per során 405 forintot fektettek be megszerzése érdekében! A malombirtoklások nagy száma magyarázatul szolgál a halastavak hiányára is. A duzzasztott malomtavak ugyanis remek lehetőséget biztosítottak a halgazdaságok kialakítására. A két funkció az adott lehetőségek miatt összekapcsolható, ami nem egyedülálló jelenség a pálos gazdálkodásban. Számos kitűnő párhuzamát láthatjuk például a Balaton-felvidék kolostorainál (Salföld, 256 Nagyvázsony, 257 Porva 258 ). Gazdálkodás A fenti összefoglalásból kiderül, hogy a helyi pálos közösségek mind birtokszervezete, mind adományozók szociális karaktere alapján erősen kötődött a rendi sajátosságokhoz. 259 Az Abaúji-hegyalja pálos kolostorai kapcsán lehetőség van arra, hogy az írásos forrásanyag segítségével tovább finomítsuk a gazdálkodásra vonatkozó ismereteinket, ehhez pedig induljunk ki a már megismert birtokszerkezetből. A fent bemutatott kolostorok jövedelmeinek megoszlása aránytalanságokat mutat. A szőlő és malombirtoklások és az ehhez kapcsolható tógazdálkodás dominálnak, míg szántóföldre alig van adat. Mindezek mögött pedig az alapszükségleteket kielégítő (önfenntartó) és a jövedelemszerzés miatt fontos birtokok oklevelekben való aránytalan megjelenése áll. Ezen a ponton pedig e kettőt érdemes elválasztanunk egymástól. Az írásos forrásokban a mindennapi szükséglet ellátását meghatározó birtokok ritkán szerepelnek. A kolostorok gazdálkodásában elfoglalt fontos szerepükre utal azonban néhány adat. A mindennapi szükségletek megtermelésére - és ez a jövedelemszerző tevékenységre is igaz -, a kolostor helyétől függően kisebb vagy nagyobb távolságban adódott lehetőség, így a beszállítás alaptéltétele volt a pálosok létbiztonságának, aminek folyamatosságát egyben az ezekre a cikkekre szóló vámmentesség biztosította. A három kolostor esetében erről tudósítanak a kedvezmények sérüléséről szóló források. A pálosok 1384-ben többek közt azért emelnek panaszt, mert a regéci várnagy és officialisai „... vámot szedtek a pálosok ellátására szolgáló élelmiszerek után, holott e vám fizetésére nem voltak soha kötelezve ...". 260 1406-ban a három kolostor közös kérésére kiállított királyi oklevélből kiderül, hogy a MRT 1., 135-136., 39/5. MRT 2., 136-138., 33/8. MRT 4., 199., 61/3. Knapp, 1994., Guzsik, 1994., Romhányi, 2000a. Bandi, 1985, 671., /.
