Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)

ÖSSZEFOGLALÁS

regéci várnagy és alvárnagyok „...a fenntartásukra termelt élelemből pedig vámot szedtek holott ezt korábban nem szedtek tőlük... ".

26

'Hasonló panasszal találkozunk 1411-ben mind a regéci, mind pedig a göncruszkai pálosok kapcsán. Az okleveles adatok tehát egyértelműen a kolostortól elkülönülő ellátó, vagy háttérgazdaságára utalnak, amelyek irányítására, illetve központjaira nagyszerű adatokat találunk. Regéc esetében Horvátiban fekvő,

262 a gönci kolostor mellett valószínűleg az ún. Ceches pusztán található,

263 míg a göncruszkai pálosoknak Kenéz faluban lévő birtokközpontjára van adatunk,

264 amit egy hatalmaskodás kapcsán például „domus et curia ipsorum exponentium allodialis"-nak neveztek.

2 5 De fenti adatokkal összevág, egy a diósgyőri pálosokhoz tartozó házra vonatkozó adat, amely Szent Péter birtokon feküdt és megjelölése 1620-ban: „curiam Barát-Udvar vocatam" volt. De a gazdasági telepek megnevezésére a legszebb példát mégis talán a baranyai Patacsnál találhatjuk, ami: , fundus sessionalis qui grangia dicitur"

2(>6 volt. Az adatok alapján egyértelműnek tűnik, hogy az Abaúji hegyalján megtelepült közösségek gazdálkodása más pálos kolostorokhoz hasonlóan, világi mintákat követ. Ez a forma egyúttal a birtokállomány jelentőségére utal. A közösségek fenntartását szolgáló alapfeladaton túl azonban a birtokállomány szerkezete és a befektetések mennyisége egyértelműen a jövedelemszerzés általános gyakorlatára enged következtetni. A javak másik része ezeknél sokkal jobban adatolt. Közülük is a már tárgyalt malmok kapcsán rendelkezünk a legtöbb információval. Nagy számuk és a birtokszerzés módjai arra utalnak, hogy a pálosok beavatkoznak saját környezetük gazdasági életébe. Ezt bizonyítja a sok vásárlás mellett annak esetenként megfigyelhető kikényszerítése is.

267 A tendenciák azonban nem szabad, hogy megzavarjanak. Az egyes pálos kolostorokat vizsgálva ugyanis már nem ilyen egyértelmű a kép. A regéci közösség birtokai a kisebb, 4-6 fős közösség feltételeinek tökéletesen megfeleltek. Nagy birtoktestekkel, sok malommal ebben az esetben nem találkozhatunk. Úgy tűnik, hogy a regéci remeteséghez a szerény életvitel mellett kiegyensúlyozott, de nem vagy csak kis mértékben jövedelemszerző gazdálkodás tartozott. Gönc esetében a feltételezhetően nagyobb közösség életvitelével a birtokháttér ugyanígy harmonizált. A birtokokon belüli nagy ingadozást nem találhatunk. A göncruszkai kolostor esetében viszont a nagyszámú malombirtoklás feltétlenül a jövedelemszerzés megjelenésére utal. Ugyanakkor az erre vonatkozó '' Bandi, 1985, 671., 2. és Bandi, 1985, 586., 13. '

2 DAP 111., 309., 843. '

3 Vö. Bandi, 1985, 594., 35. és Bandi, 1985, 593., 32. * DAPI., 173., 257. >5 Bandi, 1985, 5935., 38. >6 Knapp, 1994, 83. >7 Gondoljunk a kékedi malom megszerzésének történetére. adatok híján a közösség nagyságát nem tudjuk megbecsülni. A jövedelmekről nehéz fogalmat alkotnunk. A közösségek lélekszáma a birtokállomány nagyságában valószínűleg tetten érhető, de az összes forrás hiányában mindez csak feltételezés marad. Kevés a teljes birtokállomány értékére vonatkozó adat, amely a középkori állapotokra utalhat. A kolostorok pusztulása után birtokaikat a vikariátus bérbe adta. A „két gönci" kolostort és a hozzátartozó javakat Gönc mezőváros 1558-ban évi 100 forintért vette bérbe. A Szent Katalinhoz tartozó malmokat 1000 egyéb tartozékait pedig 900 forintért adták el 1569-ben.

269 1635-ben az ugyanez már 3000 forintot ért. Nem megbecsülhető azonban, hogy a különböző vételek között a birtokállomány milyen mértékben változott. Tény azonban, hogy ezek a kolostorok igyekeznek tudatosan irányítani birtokaik gyarapodását, ami az Abaújihegyalja gazdasági lehetőségeivel állt összhangban.

270 Túlzó sematizmus lenne azonban a jellegzetes jövedelemforrásokat, egyszerűen csak pálos gazdálkodásnak neveznünk. A rend által kedvelt középhegységek, természetszerűleg kedveznek bizonyos termelési struktúrák és az ehhez kötődő birtokok gyakoriságának. Ilyennek tekinthetőek a halastavak, malmok, szőlők, amelyek dominanciája szembeötlő. Ugyanakkor más természeti viszonyok között (Lád,

271 vagy egyes baranyai kolostorok

272

) a szántóföldek erőteljes megjelenésével számolhatunk, de egy ilyen sajátos jövedelemforrást kell látnunk a pálos kolostorok által bírt városi házakban is amelyeket rendre bérbe adtak (Baumgart,

273 Csatka,

274 Szt. Lélek-Szt. László,

275 Diósgyőr-Dédes

276

). Tanácsosabb tehát, ha a pálos gazdálkodást a kolostor élettere által kínált lehetőségek tudatos kihasználásaként határozzuk meg. ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgált régió pálos története szinte pontos keresztmetszetét adja a rend középkori történetének. A fontos fordulópontok ugyanúgy nyomon követhetőek itt, mint a rend központi területein. Regéc tulajdonképpen úttörőként létesült az Abaúji-hegyalján, a 13. század végi, esetleg 14. század eleji alapítása egybeesik magának Abaúj megyének a század fordulójára tehető karakterizálódásával és egyben ,8 DAP L, 174-175.. 259., 260, 261. ,9 DAP I., 173-174., illetve 175., 262. 0 Lásd ehhez Mályusz, 1971 és Romhányi. 2000a. DAP I, 217-277. '

2 Knapp, 1994, 81-92. 3 Három soproni ház! DAP I., 6.,8. '

4 DAPI., 52.,65. '

s DAP III., 411..9.Ï7. '

6 DAP I., 66.,82. (1381. 1416).