Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
ÖSSZEFOGLALÁS
kötődik a helyi birtokos Aba családhoz Ebben az időben a pálos közösség épp stabilizálódásának időszakát élte és első komolyabb lépéseit tette a renddé válás felé. Az Abaúji-hegyalja a középhegységeket előnyben részesítő remeték számára újabb kedvező adottságokkal bíró terület volt. A regéci kolostor alapítása azonban már egy új korszakot vetít elénk. Megjelenése a régióban ugyanis egyfajta pálos hegemónia kialakulásának első lépéseként értékelhető, amely majd az Anjou-kor virágzásában teljesedett ki. A fellendülés következő állomásai, a középnémeti (1319 előtt), göncruszkai (1338), és a gönci (1371) remeteségek. Ruszka alapításával kapcsolatban jól körvonalazódik az a társadalmi réteg, amelynek körében népszerűvé vált a rend olcsó kivitele, monasztikus és koldulórendekre egyszerre emlékeztető habitusa. Gönc esetén az esetleges királyi alapítás pedig a rend Anjouházhoz fűződő szorosabb kapcsolatának a mutatója. Mindezek ellenére a Középnémetiben alapított remeteség, a Szentháromság kolostor és a göncruszkai alapítást feltételezhetően megelőző közösség pusztulása arra utal, hogy a helyi pálos diaszpóra kialakulása egy kudarcokkal tarkított folyamat végeredménye. Mindezek után az adományok, javadalmak Zsigmond és Mátyás korabeli folyamatos szaporodása a kolostorok virágzásának egyértelmű bizonyítékai. Talán ehhez a korszakhoz kapcsolható a Szentháromság remeteség létrejötte. Az erősödés egyértelmű bizonyítéka a Szent Katalin ispotály adományozása a gönci kolostor részére. A forrásokból nyert gazdálkodásra vonatkozó adatok alapján általános tendenciák figyelhetőek meg. Az ország más pálos kolostorainak gazdálkodási rendszerével összevágnak a malmok birtoklására utaló adatok és általánosnak tekinthető a szölőbirtokok nagy száma az egyéb jövedelemforrásokkal szemben. A fenti adatok alapján egyfajta helyi malom és szőlőkonjunktúrával számolhatunk, amely remekül alkalmazkodik a Zemplénihegység által adott természetföldrajzi lehetőségekhez. A birtoktestek bár szórtan helyezkedtek el, ritkán voltak távol a kolostoroktól. Kijelölnek bizonyos vonzáskörzeteket, amelyek az írásos források tanulsága alapján nem sértik egymást, nyilván önálló területi irányultságot, adományozói kört feltételeznek. A pálosokra jellemző sajátosságok az alapítás, a história, a természeti környezet, a gazdálkodás terén jól követhetőek. Mindezek hátterében egy jól működő, céltudatos rendi tevékenység állt, melynek megerősödése, karakterizálódása ez esetben összevágott magának a befogadó megyének a hasoníő folyamataival. A pálos kolostorok sorsa ily módon szorosan összefügg a hegyvidék pereméhez közeli települések történeti, társadalmi gazdasági változásaival. A 16. század első évtizedeiben megcsappanó adományok, illetve az egyre több birtokeladás a lassú hanyatlás jeleként értékelhető. A gyorsan terjedő reformáció pedig megfosztotta a pálosokat hagyományos kis- és középnemesi tömegbázisától. A végső bukás azonban csakúgy, mint az ország központi területein, látványos és gyors. A sors fintora, hogy ez esetben nem a török, hanem a Magyar Királyság hadmestere, Serédy Gáspár hozott végpusztulást a helyi pálos intézményekre. A már nem létező kolostorok javait még egységesen tartották számon, de a földek, kaszálók malmok többsége bérlőkhöz került és a közösségek újjászervezésének nyomaival az Abaúji-hegyalján nem találkozhatunk. A bemutatott sajátosságok túlmutatnak a pálos rend jellegzetességeinek közhelyszerű megfigyelésén. Alapvető fontosságú ebből a szempontból a pálos élettér és kolostor közvetlen környezete, kiegyensúlyozott viszonyának értékelése, a tavak, gátak funkciójának pontosabb meghatározása, amelyek kutatásához az Abaúji-hegyalja helynevei, topográfiai sajátosságai nyújtottak segítséget. A természeti környezet ilyen direkt és csak korlátozottan hasznosítható területén, egy kvalitásaiban, méreteiben és történetében is a többi pálos közösséghez kötődő csoport alakult ki. Elmondható tehát, hogy az itt megfigyelt sajátosságok korántsem egyediek. Ez pedig a rend kutatásának új lehetőségeit vetheti fel. Az Abaúji-hegyalján végzett pálos kutatás során igyekeztem a topografikus és a történeti forrásokat komplex egységbe foglalni, és bemutatni az önállóan gazdálkodó, a társadalmi és gazdasági hátterét adó régióval érzékeny kölcsönhatásban élő, külső megjelenésében a remete hagyományokat idéző pálos kolostorokat.
