Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
81. kép. Csigalépcső dobja másodlagos helyzetben Lépcsők A várba felvezető lépcsőről már esett szó. Egyéb lépcsők is voltak, ezek közül azonban nem mindegyikről esik szó a leltárakban. Alkalmanként megemlítik a „Deákház" emelete előtt húzódó fafolyosóra vezető garádicsot, mely a konyhában (21.) (alighanem a kéménykürtő nyugati oldalán) emelkedett. Innen tovább újabb lépcső vezetett a gyilokjáróra. Egy másik lépcső a kaputorony mellett az ágyúállásra, illetve a kaputorony emeleti teréhez vezetett. A jelentős szintkülönbség miatt lépcsőnek kellett levezetnie a kápolna alatti térbe, a „Szalonnás pincébe" (48.) is, ezt azonban a források soha nem említik meg. Minden bizonnyal valamelyik, a 17. század közepén visszabontott toronyba vezetett az a csigalépcső, melynek egy dobját az ágyúállást kívülről támasztó köpenyfalból emeltünk ki (81. kép). Kapuk A füzéri várnak a 17. század végén hét kapuja volt. Közülük egy a párkányban állt, a többi már közvetlenül a várhoz tartozott. Ezek részben kétszárnyú, részben felvonóhidas szerkezetű, „emelcsős" kapuk voltak. A kapukat csak 1654-ben és 1665/68-ban ismertetik. A párkány palánkján nyíló kapu egyszerű, kétszárnyú, minden bizonnyal csak fából készült építmény volt, zárszerkezetet nem említenek rajta (bár az azért valószínű, hogy belülről el lehetett reteszelni). A kapubástya előterében álló elővédmű (2.) három kaput is magába foglalt. Két felvonóhidas kapu között egy kétszárnyú szerkezet is állt, valószínűleg közvetlenül a külső felvonóhidas kapu mögött. A két felvonóhidas kapu közül a külső kisebb, a belső nagyobb volt, hiszen 1665/68-ban a külsőt kapucskának, a belsőt „öreg" kapunak nevezik. A két emelcsős kaput az 1654-es leltár szerint egyetlen, láncos szerkezet működtette, tehát egyszerre lehetett felvonni azokat. Ez csak úgy képzelhető el, ha tengelyeik egy irányban feküdtek (tehát kizárható, hogy a belső felvonóhidas kapu már közvetlenül a bástya déli falához simult volna, hiszen ott a terepviszonyok miatt két, egymás előtt álló felvonóhidas szerkezet nem férne el). Ezek alapján fel kell tételeznünk, hogy az elővédmű kapuinak homloksíkja a bástya déli falára merőleges volt. A külső emelcsős kapuhoz vasfordító, 1654ben két retesz, 1665/68-ban pedig egy retesz és egy lakat tartozott. Az elővédmű kétszárnyú kapuja fa kapufélfákon függött. 1654-ben még zárja, retesze és lakatja is volt, később azonban már csak reteszt említenek rajta. A belső emelcsős kapu 1654-ben még csak egy retesszel, 1665/68-ban azonban már két reteszszel és két lakattal volt zárható. A várbeli objektumok részletes elemzésekor már utaltunk rá, hogy az elővédmű valószínűleg csak 1644 és 1654 között épült. A beljebb lévő három további kapu azonban már korábban is megvolt, s egyikük esetében szerkezeti változtatást is ki lehetett mutatni. A bástya (9.) külső kapuját is csak 1654-ben említik meg először, de ennek természetesen már korábban is állnia kellett. Az igen erősen vasalt, szegekkel kivert kaput kétszárnyúnak mondják, s a fennmaradt részletek (a bástya falával egykorú, elszedett rétegkövekből álló jobb oldali káva) alapján mindig is az volt. A kapuszárnyak természetesen befelé nyíltak. 1654-ben négy, 1665/68ban két lakat tartozott hozzá. A kapu bal oldalán látható, a falba mélyen benyúló, négyzetes gerendalyuk alapján belülről egy gerendával el lehetett rekeszteni. A kaputorony külső kapuja eredetileg emelcsős szerkezetű volt. Az emelcsőt a kapu közéből (12.) működtették egy vas lánc segítségével. Ezt a vasláncot 1644-ben említik utoljára, s a kapu első, 1654-ből származó részletes leírásánál már itt is kétszárnyú kaput találtak. A szerkezet megváltoztatását a bástya terének tömör elfalazása kényszerítette ki. A kétszárnyú kapun zár és retesz (ez utóbbin 1654-ben egy nagy lakat is) volt. A kapuszárnyak természetesen itt is befelé nyíltak, s belülről ezt is el lehetett rekeszteni egy vastag gerendával. A kapu szerkezetéből nem maradt fenn
