Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
eredeti részlet, eltekintve a toronyfalba mélyülő nagy, négyzetes gerendalyuktól, mely egykor a kapu elreteszelését szolgáló fagerendát fogadta be. A kaputorony belső kapuja már a várudvarra nyílt. Ez mindig kétszárnyú volt, erős vas zárral, lakatot azonban a leltárak nem említenek rajta. Eredeti részlete nem maradt fenn, a mai, a kapu köze felé nyíló szárnyakat feltételező kapu az 1930-as évek helyreállításának eredménye. A helyreállítás hibás, hiszen a kapuszárnyaknak az udvar felé kellett nyílniuk, mert ellenkező esetben egy ostrom során az idáig eljutó támadók egyszerűen leakaszthatták volna. Ajtók A várban a 17. század második felében állt ajtók számát egyelőre csak hozzávetőleges pontossággal lehet meghatározni. A vár nagyfokú pusztulása miatt az ajtók régészeti módszerekkel csak kevéssé vizsgálhatóak. Mint még majd oly sokszor, most is az írott forrásokat kell segítségül hívni. Bár az inventáriumok szövegei nagyon következetlenek, sokszor előfordul, hogy az egyes helyiségek ajtaját meg sem említik, a szobák közötti esetleges közvetlen kapcsolatról pedig csak elvétve értesülünk, az információk szerencsésen kiegészítik egymást. A lakó- (tehát nem pince- és nem emeleti) szinten 24 ajtó bizonyosan volt (beleszámítva a tömlöc és 5 árnyékszék ajtaját), és 2-3 további ajtó léte kérdéses, de erősen valószínű. Az emeleten 9 további ajtót számolhattunk össze (a porház, az óraház, a „Deákház" emeletéről nyíló boltocska és 3 árnyékszék ajtajával együtt). A pinceszinten 7 ajtó (ebből kettőt nem említenek az írott források, pedig ma is megvannak), valamint 3, ajtószerkezet nélküli átjáró volt. A legegyszerűbb a helyzet az emeleti terekkel. Ezek - egyetlen kivételtől eltekintve - egymással össze nem függő, sejtszerű helyiségek voltak, egy-egy bejárati ajtóval. Az egyetlen kivétel a „Cejtház" ( 18.) volt, melyet csak a kaputorony emeletén ( 13. ) keresztül lehetett megközelíteni, ezért a kapu köze feletti szobának két ajtaja volt. Bejárata délnyugatról, az ágyúállásról nyílt, azzal szemközt állt a sáfárház feletti „Cejtházba" vezető ajtó. Mindkét ajtónak már csak a helye volt meg az 1934-36-os helyreállítás idején, ezért az ott ma látható nyílások közül a bejárati ajtó hamis képet mutat, a másik helyén pedig - tévesen - ablakot rekonstruáltak. A „Deákház" emeleti szobája (27. ) az előtte húzódó fafolyosóról nyílt, alighanem a keleti oldalon. Az árnyékszékek közül kettő a „vigyázó helyeken" állt, ezeknek aligha volt komoly ajtószerkezete. A lakószinti terek az ajtók szempontjából két csoportra bonthatóak. Egymással össze nem kapcsolt helyiségek voltak az északkeleti, gazdasági szárny sejtjei: a sáfárház (17.), a sütőház (19.), a konyha (21.), de még a „Deákház" (22.) is. Ajtajaik az udvar felől nyíltak, az 1977-ben feltárt maradványok alapján a homlokzat tengelyében (a „Deákház" északi fala az egykori ajtó küszöbszintjénél mélyebben lepusztult, így ott nem ismert a bejárat pontos helye). A palotaszárnyak egymással szomszédos termei közvetlen összeköttetésben álltak egymással. Csupán a tárház (43.) és a nagyterem (45.) között nem említenek ajtót soha. „In situ" maradványok híján csupán csak valószínűsíthető, hogy ezek az ajtók is a falak tengelyében helyezkedtek el. Erre utal az egykor az északi szenesházból (36.) a nyugati, hosszú terembe (38.) vezető ajtó kőkeretének az omladékban hiánytalanul feltárt darabjainak helyzete is. A déli palotaszárnyban a tárházból, a nagyteremből és az ebédlőből (49.) bizonyosan nyílt ajtó a palota előtti folyosóra, viszont úgy tűnik, hogy a „Rimay-házba" (50.) csak az ebédlőn keresztül lehetett bejutni. Ezzel szemben az északi szárnyban az inventáriumok sosem említenek olyan ajtókat, melyek a folyosóra vezetnének. Ugyanez a helyzet a nyugati, hosszú szobával is. Azt tudjuk, hogy az északi szárnyba a kert (29.) felől be lehetettjutni, de vajon nyíltak-e ajtók a folyosóra is? A nyugati, hosszú terem (38.) esetében ez szinte biztosra vehető, de bizonyára nyílt legalább egy ajtó az északi szárnyból is. Bár a pinceszinteknél van a legtöbb esély, hogy régészeti eszközökkel is szerezzünk információt az ajtókról, a kutatás jelenlegi állapotában csak öt ajtóról és az átjárókról van némi információnk. A Kis pince (37.) ajtaját teljesen sikerült feltárnunk. Az ajtó a pince udvari falának tengelyében nyílik. Kávái alig rézsűsek. A 71 cm széles nyílás tufából faragott kőkerete tagozat nélküli, de belső oldalán (a küszöbkövet is beleértve) keskeny tokhorony fut körbe. A vaspipa helyét a nyugati szárkőben találtuk meg. Két pincének (a Nagy pincének (42/a-d.) és a nyugati, hosszú pincének (39.)) sikerült meghatározni a bejárati ajtaját, pontosabban azoknak belső káváit. A Nagy pince bejárata a nagyterem alatti pinceszakasz (42/c.) északi falában nyílt az udvar felől. A káva rézsűs. A nyílás szélessége 140 cm. Áthidalása be van omolva. A másik pince a hosszú, boltozott tér udvar felőli vé-
