Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
nem ejtenek szót a leltárak, de az 1977-ben ezekben a terekben megfigyelt vastag égésréteg arra utal, hogy ezek is gerendás mennyezetűek voltak. Ilyen égésréteget a „Deákház" (22.) területén a terep erős lepusztultsága miatt nem lehetett megfogni, azonban az 1641-es osztálylevélben mind magáról a „Deákházról", mind annak emeletéről elárulják, hogy gerendafÖdém van felettük. Az ezekből nyíló árnyékszékek és a földszinti árnyékszékfulke feletti kis beugró „Boltocska" dongaboltozatúak voltak. Gerendás mennyezete volt az északi palotaszárny keleti helyiségének (31.) és az alatta levő „Malompincének" (32.) is, bár ezekről feltehető, hogy korábban esetleg boltozottak voltak. Az utóbbiról ugyan nem szólnak a leltárak, ott azonban nem csupán a vastag égésréteget, de magukat az átégett, lezuhant, észak-déli irányú gerendákat is sikerült részben feltárnunk. Az északi palotaszárny többi helyiségét és az alattuk fekvő Kis pincét (37.) - mind az írott források, mind a régészeti megfigyelések szerint - dongaboltozat fedte. A boltozat a hosszanti falakra támaszkodott. A pincében megfigyelhető volt, hogy a boltvállat nem vésték bele a 13. századi északi várfalba, hanem a palotaszárny építésekor annak belső oldala elé köpenyfalat húztak, hogy a boltozat erre támaszkodjon. A nyugati, hosszú terem (38.) és az alatta levő pince (39.) ugyancsak dongaboltozatos volt. A boltvállak itt is a hosszanti falakon nyugodtak. Dongaboltozat fedte a déli szárny két nyugati helyiségét (40., 4L), a tárházat (43.) és a Nagy pince alattuk levő szakaszait (42/a-b.) is. A boltozat itt is a hosszanti falakra támaszkodott, de - mivel a tárház hossztengelye merőleges a déli várfalra - ez utóbbi boltozata ellentétes irányú. A Nagy pince teljesen feltárt nyugati szakaszán (42/a.) megfigyelhető, hogy ott már az első periódusú falak építésekor padkát alakítottak ki, hogy a boltozat erre támaszkodjon. Az észak felé néző ablakokat fiókokkal váltották ki. Ez arra utal, hogy a pince - és feltehetően a felette levő terem is - már a 13. században boltozott volt. A pinceszakasz keleti falán a romenád is megmaradt (58. kép). A nagyteremről (45.) és az ebédlőről (49.), valamint a Nagy pince alattuk levő szakaszáról (42/c-d.) a leltárak azt állítják, hogy gerendafödémesek. Ennek megfelelően mindkét pince járószintjén megtalálható volt az elszenesedett fafödém vastag rétege. A nagyterem hatalmas méretei miatt a gerendafödémet alighanem csak több, észak-déli irányú mestergerenda közbeiktatásával lehetett elkészíteni. Ennek megfelelően a fiókgerendáknak kelet-nyugati irányúaknak kellett lenniök. A „Rimay-boltról" (50.) egyelőre csak neve alapján tudjuk, hogy boltozott volt, az attól keletre eső, az ágyúállás építésekor teljesen eltüntetett helyiségről (51.) pedig az 1641-es osztálylevél árulja el, hogy boltozott volt. Minden bizonnyal mindkét helyiséget egyszerű dongaboltozat fedte. Bonyolultabb boltozata csak a kápolnának volt. Erről ugyan szót sem ejtenek az írott források, de szerencsére jelentős részletei megmaradtak. A várban előkerült kőfaragványok túlnyomó részét a kápolna boltozati bordáinak és homlokíveinek töredékei alkotják. A kápolna alatti „Szalonnás pince" (48.) dongaboltozata ma is eredeti formájában áll. A 17. század második felében tehát 7 boltozott terem, egy boltozott kápolna és 5 boltozott pince, illetve pinceszakasz volt a várban (kivétel nélkül a palotaszárnyakban). A többi helyiség gerendafödémes volt. A dongaboltozatok formáját, rakásuk módját és falazóanyagukat csak a pincékben volt alkalmunk tanulmányozni. Ott, ahol ez megállapítható volt - a Kis pincében (37.), a nyugati, hosszú pincében (39.) és a Nagy pince nyugati szakaszán (42/a.)- a boltozatok félkörívesek voltak. Ez meglehetősen nagy belmagasságot eredményezett. A boltozatokat nagy, durván faragott, téglalap formájú tufahasábokból falazták ki oly módon, hogy a hasábok hossztengelye megegyezett a helyiség hossztengelyével. Bizonyos, hogy legalább egy boltozott helyiség (talán csak az egyébként is boltozottnak leírt „Pápay Tamás szállása" (51.) áldozatul esett a 17. század közepi bontásoknak, hiszen 1654-ben az ajtó- és ablakkeretek mellett boltozatból származó kövek is hevertek a kertben. Járófelületek A várba vezető sziklalépcső a 17. századi leltárak alapján faburkolatú volt. Bizonyára már a 16. században is. A faburkolatból ma már természetesen semmi sem maradt, csupán a szemmel láthatóan megmunkált felületű sziklafelszín látszik. Az egyéb objektumok járófelületéről nem szólnak írott források, ezért azokról csak régészeti módszerekkel megszerezhető információkkal rendelkezünk. A várudvar eddig feltárt szakaszain, az északkeleti épületszárny előtt, illetve a kaputorony előterében ugyancsak megmunkálás nyomait mutató sziklafelszín került elő. A sziklafelszínt már a
