Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
feltárást megelőzően sem fedte humusz a ciszternához vezető lépcső (80. kép) környékén. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az udvar járószintjét jobbára a mesterségesen elegyengetett sziklafelszín alkotta, melyet a jelek szerint csak az udvar mélyebben fekvő nyugati szakaszán borított némi feltöltés. Az egyes terek közül mára már kevés olyan helyiség maradt, amelynek egykori járófelületéről semmiféle információval sem rendelkezünk. Közülük négy esetben (a tárház, illetve az alatta levő pinceszakasz, a „Rimay-ház", „Pápay Tamás szállása") a kutatás szinte teljes hiánya, a „Cejtháznál", a porháznál és a „Deákház" emeletén a teljes pusztulás, a kápolna esetében pedig a harmincas évek minden ilyen értelmű információforrást elsöprő állagvédelme okolható. Az elsőként említett három helyiségben a kutatás folytatása még hozhat eredményeket. A kapubástyában (9.) és a kapu közében (12.) jelenleg az egyenetlen, az erózió által teljesen lecsupaszított sziklafelszín látható. Ezt eredetileg földfeltöltés fedhette. A tömlöcben (10.) kőlapburkolatot tártak fel 1977-ben. 200 Mindig földes járószintje volt a sáfárháznak (17.), a sütőháznak (19.) és a konyhának (21.) is. A sütőházban és a konyhában helyenként a szikla felszíne is kibukkant. A sáfárházat gerendafödém fedte, ezért a „Cejtháznak"(18.) minden bizonnyal deszkapadlója volt. A „Deákház" egységesítése előtt a nyugati elemben (24.) téglaburkolat volt. A burkolat mázatlan, négyzetes téglákból állt (téglaméret: 20,5x20,5x4 cm) (37. kép). A másik két térnek földes járószintje volt. A „Deákház" (22.) a tér egységesítése után terrazoburkolatot kapott. 201 Ebből napjainkra semmi sem maradt. Mivel a „Deákház" gerendafödémes volt, a felette álló helyiségben (27.) alighanem deszkapadló volt. A virágoskertet értelemszerűen humusz fedte. Ez dél felé egyre vékonyabb volt. Déli fala előtt kibukkant a nyers szikla is. A kertet az északi palotaszárnytól elválasztó tornác (30.) alighanem deszkaburkolatú volt. Természetesen ilyen volt a palotaszárnyak udvari oldalát követő fafolyosó is. A palotaszárnyak helyiségei közül egyiknek sem maradt meg a járószintje, mégis megismerhető volt egykori járófelületük. Ez a helyiségek alatt húzódó pincék és pinceszakaszok omladékrétegében előbukkant négyzet alakú, de egyelőre ismeretlen méretű, színes mázas padlótégláknak köszönhető. Ilyen padlótéglák a még egyáltalán nem, vagy nem 200 Cabello-Feld, 1980., 219. 201 Feld-Cabello, 1980., 73. 80. kép. A ciszternához vezető sziklalépcső kellő mélységig kutatott terek (tárház, „Rimayház", „Pápay Tamás szállása") kivételével mindenhol előkerültek. Igen valószínű, hogy a kápolna járószintjét is színes padlótéglák fedték. Négy különféle színű mázas padlótégla vált ismertté: zöld, barna, sárga és fehér. Leggyakrabban a zöld színű téglák bukkantak elő, legritkábban a fehér mázú példányok. A téglák szélei lépcsőzetes kiképzésűek, a falc felváltva az alsó, illetve a felső részen láthatók. A különféle színű darabok keverten látnak napvilágot, bizonyára vegyesen voltak elhelyezve. Sajnos egyelőre nem került elő teljes példány belőlük, de még olyan se, amelyen legalább az oldalhosszúság mérhető volna. Mivel az nem állítható, hogy a téglák tömegesen kerülnének elő, a 17. század végére már csak nyomokban maradhatott meg ez a fajta burkolat. Mivel ilyen padlótéglákkal az északi palotaszárny területén, valamint a kert feltöltési rétegeiben is találkozhatunk, alighanem még a 15. és a 16. század fordulóján készültek. A palotaszárnyak alatti pincéket betöltő omladékból mázatlan, sima felületű, közel négyzetes (21-21,5x18-18,5x4,7-5 cm) és négyzetes (20,5x20,5x4 cm) padlótéglák is előkerültek. Ezek szélei nem lépcsőzetes kiképzésűek, hanem lefelé összetartanak. A pincék padlója az eddigi tapasztalatok alapján kivétel nélkül földes volt. A pincék esetében nem törekedtek feltétlenül vízszintes járófelület kialakítására. A szikla több helyütt (a nyugati hoszszú pincében (39.), a nagyterem alatti és az ebédlő alatti pinceszakaszban (42/c-d.) kibukkan. Míg az északi szárny alatti pincék járószintje többékevésbé vízszintes, a többi pince járófelülete déldélnyugat felé esik. A pincékben esetlegesen összegyűlő víz elvezetésére szolgálhatott a hosszú pince (39.) nyugati falába utólag belevágott lyukba helyezett kőcsatorna.
