Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
56. kép. A Nagy pince nyugati egysége A déli szenesház A déli palotaszárny nyugati szélső helyiségéről (40.) van szó. A leltárakban történő azonosításához több szempontot kellett figyelembe venni: helyzeténél fogva csak egy másik helyiségen keresztül lehetett megközelíteni, boltozott volt, árnyékszék nyílt belőle, valamint nem állt benne cserépkályha. Az 1620-as inventáriumban szereplő, rendkívül szűkszavúan leírt „Nyulak házá"-val való azonosítását egy 1654-ig rendszeresen az ide lokalizálható helyiségekben tárolt vízhordó bőrtömlő indokolta. Az 1623-as leltár „Szenes ház"-a már legalább két kritériumnak megfelel (árnyékszék, szenelőhely), a szoba mennyezetét pedig ekkor nem tárgyalják. A leltározó rekonstruálható útvonala alapján is itt képzelhetjük el ezt a szenesházat. Ellentmondásnak tűnhet viszont, hogy a leltározó innen ment egyenesen a „Hosszú boltba" (38.). Az ellentmondás feloldása sajnos csak spekulatív úton lehetséges: nem azt írják, hogy innen nyílt a Hoszszú bolt, hanem csak azt, hogy innen oda mentek. Ez a megfogalmazás nem feltétlenül jelent közvetlen összeköttetést a két szoba között. Útba ejthették a déli épületszárny „Középső bolt"-ját (41.) is (amit - ami igaz, az igaz - sajnos ezúttal egyáltalán nem írnak le). Az 164l-es osztálylevél - értelemszerűen - nem sorolja fel az árnyékszékeket, tehát a felsorolt kritériumra nem is találhatunk megfelelést. Találhatunk ellenben olyan boltozatos szenelőházat, mely kifejezetten egy másik szobából nyílik. Az 1654-es leltár „Boltos szobából nyíló felső zöld ház nevű szenelő ház"-a azonban már mind a négy feltételnek megfelel, akárcsak az 1665/68-as inventárium „Piros márványköves házból nyíló boltos szenesháza". Az 1670-es inventárium esetében éppen a vörösmárvány asztal igazít útba bennünket, s bár ekkor az azon belül „északról" való házat említik, a két szóba jöhető tér közül a déli palotaszárny legnyugatibb helyisége látszik valószínűbbnek, éppen mert szemmel láthatóan csak a márványasztalos házon (41.) keresztül lehetett ide bejutni, szemben a nyugati, hosszú palotával (38.), mely a folyosó felől is megközelíthető volt. Amennyiben helyes a lokalizálás, akkor tehát arról a helyiségről van szó, mely a déli palotaszárnyat nyugat felől lezárja. Ajtaja ezek szerint a keleti oldalon állt, alighanem a fal tengelyében. Egyetlen, vasrácsos ablakát csak 1665/68-ban említik. Az innen nyíló árnyékszékről (7.) 1623-ban emlékeztek meg első ízben. A kandallónak ajtaja volt, tehát minden bizonnyal falazott szerkezetű volt. A szoba mindvégig szerényen volt berendezve, ágyat csak 1665/68-ban említenek itt, ekkor talán alkalmi hálószobaként is funkcionált. 1665/68-ban és 1670ben bizonyos értékeket is tároltak benne. Mivel ennek a helyiségnek sem állnak a falai, további információkat csak az alatta és a vele kelet felől szomszédos terem alatti pinceszakaszból (42/a.) nyerhettünk (56. kép). Kérdés, hogy egyáltalán mi indokolta, hogy az egyetlen teret alkotó pince fölé két helyiséget valószínűsítsünk? Egyrészt a leltárakban felsorolt helyiségek sorrendje (különös tekintettel arra, hogy a déli palotaszárny e termektől keletre eső helyiségei már ismét probléma nélkül és egyértelműen azonosíthatóak), másrészt pedig az, hogy a pince keleti szakaszán cserépkályhát tártunk fel. Ha a pince feletti szoba egységes tér lett volna, úgy nem nevezték volna szenesháznak. így legfeljebb a nyugati részt azonosíthattuk a szenesházzal, annál is inkább, mert a tőle keletre eső kályhát valahonnan fűteni is kellett. Fel kellett tételeznünk tehát egy osztófalat a pince felett. Újabb érv emellett, hogy a várkápolnától (46.) nyugatra eső déli homlokzatára egymástól egyenlő távolságra négy ablakot lehet rekonstruál-
