Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

ni. Mivel a szárnyban csak a kápolnától keletre eső ebédlőpalotának (49.) volt két ablaka, a többinek a 17. században a leltárak szerint is csak egy-egy, ezen a szakaszon a nagyteremmel (45.) együtt négy helyiséget kell feltételeznünk. Mindazonáltal az osztófalnak a boltozathoz képest utólagosnak kellett lennie, hiszen ellenkező esetben alighanem a pinceszinten is húzódott volna osztófal. Ezzel a datálással ugyan sokra nem megyünk, mert a pinceboltozatról tudható, hogy már a 13. században megépült (vállait és homlokívét nem utólag vésték bele a falakba). Mégis az a véleményünk, hogy az osztófal - hasonlóan az északi szárny boltozott pincéje felettivel - csak a 16. század 60-as éveiben épült fel. Ezt tulajdonképpen csak a pincében előkerült két reneszánsz ajtó-szemöldökpárkány-darab és két, egymástól némileg eltérő profilú ajtókerettöredék bizonyíthatja. A két-két ajtókeret-elem közül az egyik párkány és az egyik keret a szoba bejárati ajtajából származhat, a többi inkább a keletről szomszédos helyiséghez (41.) kapcsolható. A szoba ablakáról közelebbit nem tudunk. Meglehet, de nem bizonyítható, hogy egy korábbi ablak helyén alakították ki a nyugati fal tengelyében nyíló, utólagos árnyékszéket (7.), hiszen az árnyékszék a nyugati fal tengelyében nyílt. Mivel az árnyékszék korábbi a nyugati falat borító köpenyfalnál, s ez az egyetlen árnyékszék, melyről bizonyosan állítható, hogy 1562-ben már állt, talán nem túl merész feltevés arra gondolni, hogy az eredetileg nagyobb szoba korábban hálószobaként működött. Az árnyékszékaknának csak csekély maradványai voltak feltárhatóak. A négyzetes akna fenekét a nyugat felé erősen eső, megdolgozatlan szikla alkotja, az alján nyugat felé szűk kifolyó nyílt. Az aknában csak egy csaplyukas kőtöredéket találtunk. A terem boltozatának nem maradtak meg eredeti helyzetben lévő elemei, így csak valószínűsíthetjük, hogy olyan dongaboltozata volt, mely az északi és a déli falra támaszkodott. A kandallónak a terem északkeleti sarkában kellett állnia, hiszen a szomszéd helyiség cserépkályháját csakis innen fűthették. A kandalló - már a leltárszövegek alapján is valószínűsített - falazott voltát igazolja, hogy a pincében kandallóhoz köthető kőfaragvány nem került elő, ezzel szemben itt jelentős mennyiségű, részben megégett téglát találtunk. A kandallónak egykorúnak kellett lennie a szoba keleti falával. A pincében itt is előkerültek mázas padlótégla-töredékek. 58. kép. A Nagy pince boltozatának maradványa A déli szárny „boltos háza" A nyugati szárny nyugati pinceszakasza (42/a.) fölé lokalizált két helyiség közül a keletit (4L) 1620-ban Kis háznak, 1641-ben Boltnak, 1654-ben Boltos szobának, 1665/68-ban Boltos háznak, 1670-ben Márványkő asztalos háznak