Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
A szobának három ajtaja volt, de azokat együttesen csak 1654-ben említik. Eszerint a két szomszédos helyiségbe nyíló ajtón kívül a folyosó felé is nyílt ajtaja. Szomszédaival való közvetlen kapcsolatát korábban csupán 1623-ban említik. Egyetlen négyfiókos, vasrostélyos ablakáról csak 1654-ben és 1665/68-ban esik szó. 1665/68-ban almáriumot és zöld mázú cserépkályhát találtak itt. A helyiségben 1620-ban egyáltalán nem volt bútorzat, csak zab és üres hordók, s később is csupán néhány ülőalkalmatosság volt itt a limlomok mellett. 1665/68-ban azonban már nyoma sincs a limlomoknak, sőt, Báthori Gábor képmása is itt függött a falon. Megjegyzendő, hogy míg a szoba vakolata 1654-ben még „szakadozott szabású", ablakában pedig nincs üveg, 1665/68-ban ellenben kényelmes, jól berendezett, s az ablak is ismét üvegezett (bár kissé sérült). Mindezek alapján fel kell tennünk, hogy a helyiséget 1654 után rendbe hozták. Feltéve persze, hogy azonosításunk helyes... A szobából jóformán semmi sem maradt fenn napjainkra, ezért a róla szerezhető régészeti információk döntő többségét az alatta húzódó pince feltárása eredményezte (49. kép). A teremnek mindössze a nyugati fala áll, azonban ez a fal tulajdonképpen nem is a szoba fala, hanem az egykori nyugati falhoz kívülről utóbb hozzáépített, tufából készült köpenyezés (50. kép). Ebben, a fal tengelyében széles, szegmentíves áthidalású ablaknyílás látható, külső oldalán a kőkeret fészkével. A falazatban másodlagos kőfaragványok is felismerhetőek (51. kép). A fal oldalán jól látható, hogy ez már az Árpád-kori várfalat takaró második köpenyréteg (9. kép). A köpenyezés falazóanyaga, a benne található másodlagos kőfaragvány és a falak relatív kronológiájában elfoglalt helye alapján nem lehet korábbi a 16. századnál. Megjegyzendő, hogy külső oldalán a „Deákház" árnyékszékaknájánál látható állványlyuk-rendszerhez nagyon hasonló nyomok fedezhetőek fel (8. kép). A magunk részéről igen valószínűnek tartjuk, hogy a köpenyfal egykorú a „Deákház" emeletével és árnyékszékaknájával, tehát ez is Perényi Gábor 1562-es építkezéséhez köthető. A teremnek - az alatta levő pincéhez hasonlóan - a hosszanti falakra támaszkodó dongaboltozata lehetett. Az alatta levő pincéből néhány mázas padlótégla is előkerült. A szoba nyílásai közül teljes egészében előkerült az innen észak felé nyíló reneszánsz ajtó tufa kőkerete, szemöldökpárkányával együtt. A 93,7x187,4 cm (3x6 láb) belméretü ajtókeret profilja igen egyszerű: lemez-kíma-lemez. A szemöl50. kép. A vár nyugati végén álló köpenyfal belső oldala dökpárkány tagozata: lemez-szíma-lemez-kíma (21. ábra). Az ajtókeret az északi fal tengelyében állhatott, tagozata e helyiség felé nézett. Az ajtón rekonstruálható az egykori szerkesztési elv, valamint az alkalmazott arányrendszer (1 vonás = 0,87 cm, 1 hüvelyk = 6 vonás = 5,20 cm, 1 láb = 6 hüvelyk = 31,23 cm) is. Ez az arányrendszer, valamint az itt rekonstruálható szerkesztési modul alkalmazható a „Deákház" emeleti ablakának töredékein (23. ábra) és a Kis pince (37.) „in situ" előkerült ajtajánál is. Ez a tény, valamint az, hogy a „Deákház" előtti udvarszakaszon előkerült egy ilyen tagozatú szemöldökpárkány-töredék is (nyilván a „Deákház" valamelyik emeleti nyílásához tartozott valaha), arra utal, hogy a két nyíláskeret egykorú, egyazon - a „Deákháznál" kifejtettek értelmében 1562-re tehető - építési periódushoz tartoztak. Mivel a szoba alatti pince előtti udvarszakasz még nincs feltárva, a folyosó felől ide nyíló, illetve az innen dél fele nyíló ajtókból egyelőre kevés töredéket ismerünk. Az omladékból egy más tagozatú, de az alkalmazott méretrend tekintetében feltehetően azonos, tehát ugyancsak az előbbiekkel egykorú ajtó-szemöldökpárkány több töredéke is előkerült. Mivel ilyen a dél felől szomszédos pincét betöltő omladékból is előkerült, fel kell tennünk, hogy ez a párkány az innen dél felé nyíló ajtóhoz tartozott. Ez az ajtó a déli fal keleti szakaszán állhatott. A párkány tagozata: Lemez-szí m a-le meznegyedhenger-lemez (22. ábra, 2.). A folyosóról a szobába vezető ajtó kőkerete a külső falsíkon volt elhelyezve, ezért ennek töredékei a palota előtti udvar szakaszon várhatóak. A szobát fűtő utolsó cserépkályha töredékei valószínűleg hiánytalanul előkerültek a pincéből. Ez az északi szárny középső helyiségében állt habán kályhával egyezett meg. A cserépkályha valószínűleg az északi fal mellett állt, s azt az északi szenesház (36.) kandallójából fűtötték.
