Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

42. kép. A „ Malompince " gerendafödémének maradványai „Malompince" Az északi palotaszárny keleti helyisége alatti pinceszakaszt (32.) az inventáriumokban szereplő „Malompincével" lehetett azonosítani (41. kép). Az azonosítás az előtte álló, ma is meglévő kút (vagy ciszterna) vele kapcsolatban, vagy közvetlen szomszédságában való említése tette egyértelművé. Az 1654-es zálogszerződésben ugyanis Nádasdy azt a „kútnál való" kis pincét tartja fenn magának, melyben a szárazmalmok vannak. 70 Ennek némileg ellentmond az 1654-es inventárium, mely szerint a malom a kőasztalos ház alatt volt, márpedig ekkor a márványasztal már nem az északi szárny legkeletibb helyiségében (31.), hanem annak szomszédságában (35.) volt, de ez valószínűleg csak az északi szárny keleti helyiségének tradicionális „Kőasztalos ház" (de 1654-ben éppen Fapadlásos háznak nevezett) neve miatti elírás lehet. A „Malompince" bejárata az udvarról nyílt. Mindvégig volt benne három kézimalom. Úgy látszik, hogy 1620-ban és 1623-ban itt tartották a káposztát is, később azonban csak a malmokkal találkozunk, melyek közül az egyik 1665-re elromlott. Ha az 1670-es leltár „Egy pince" nevű objektuma ide lokalizálható (márpedig éppen őrleményeket írtak le itt!), akkor terményeket is tartottak itt, valamint „Bocskay Uram" és Bónisné

171 bizonyos ingóságait. A régészeti feltárás egyelőre csak a pince északi szakaszára korlátozódott, így a bejárat pontos helye egyelőre ismeretlen, de az a közvetlenül 170 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a), 2 cs.., 17/2-8., illetve E. 148. (NRA), Fasc. 626., Nr. 25. 171 Bocskay István zempléni főispánról van szó (t 1672), aki szintén kompromittálódott a Wesselényi-féle öszszesküvésben, de a felelősségre vonás elől Erdélybe menekült. Bónis Ferenc felesége Máriássy Anna volt. előtte található ciszterna sziklagödre miatt csak az udvari fal nyugati végén nyílhatott. A „Malompince" az ásatási tapasztalatok szerint gerendafödémes volt. Az átégett födém maradványait (észak-déli irányú, elszenesedett gerendákat) a pince földes járószintjén megtaláltuk (42. kép). A gerendák teljes feltárására csak a pince teljes kitisztítása után lesz lehetőség. A pince északi falát az Árpád-kori várfal belső síkja elé húzott köpenyfal alkotja. Ennek alapozási árka a pince északkeleti sarkában ásott kutatóárkunkban jól megfigyelhető volt. Betöltéséből kevés, a 15. század végére keltezhető kerámia került elő. Valószínű, hogy a „Malompincében" volt kézimalmok egyikének töredéke az északi várfal külső oldalán talált malomkő-darab (10. ábra). A virágoskert feletti torony Ez az objektum (33.) sajnos azonosíthatatlan. Csak 1620-ban és 1623-ban említik. Talán egy, az északi szárny keleti terme felett egykor állt, de az 1641-54 közötti átépítés során lebontott emeleti helyiséget kell értenünk alatta. 1620-ban üres hordókat és általagokat, valamint terményt, 1623-ban már csak terményeket tároltak itt. Régészetileg vizsgálható nyoma nem maradt. Az is lehet, hogy csak fából volt. „ Tihemiri kamorája" A titokzatos „Tihemiri kamoráját" (34.

) szintén csak 1620-ban és 1623-ban említik, s belső berendezését ekkor sem ismertetik, talán azért, mert nem jutottak be ide. Mindenesetre valószínűleg nem földszinti helyiség volt, hiszen környezetét a fokok között, mindkétszer a virágoskert feletti torony mellett írják le. Talán ez is csak fából volt. Semmi nyoma nem maradt. Az északi palotaszárny középső helyisége Az északi szárny középső helyiségét (35.) 1620-ban és 1623-ban Középső boltnak, Középső boltos szobának nevezik. A későbbiekben egyszerűen az északi szárny keleti helyiségéből nyíló boltos szobának, boltos háznak hívják. Neveiből ítélve boltozat fedte. Az, hogy innen nyugat felé is nyílt ajtó, csak 1654-ben derül ki. Arról nem esik szó, hogy a folyosóról is megközelíthető lett volna. Egyetlen ablaka volt, ez négyfelé nyíló, de nagynak nevezett, vasrácsos nyílás volt. 1665/68-ban fekete-