Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
re festett rekesztést találtak a szobában. A helyiségben 1620-tól kezdve mindig zöld cserépkályha állt, bár 1641-44 között alighanem itt is újat raktak. Ezt 1644-ben és 1665/68-ban kívül fűtősként említik. A szoba végig többé-kevésbé jó állapotú, lakható helyiség volt, bár 1620-ban és 1623-ban gabonát is tároltak benne. Később viszont alighanem hálószobaként is használták, hiszen 1644-ben és 1665/68-ban egy ágyat is találtak itt. 1654-ben itt állt a vörösmárvány asztal. Ez a szoba is nyomtalanul elpusztult, régészetileg csak az alatta lévő pinceszakaszt (37.) lehetett vizsgálni (43. és 44. kép). Nagyon valószínű, hogy ez a viszonylag kicsi, szabálytalan négyszög alaprajzú, nagyjából 6x5 m-es alapterületű szoba egy nagyobb helyiség kettéosztásával jött létre. Erre utal, hogy a terem és a vele nyugat felől szomszédos tér alatt egyetlen pinceszakasz húzódik, melynek közepe táján egy vaskos, tufából falazott pillér áll. 172 Ez nyilván a pinceboltozatra utólag, valószínűleg - a pincét kitöltő omladékban található nagyobb mennyiségű tufakő alapján is ugyancsak tufából emelt osztófalat volt hivatva alátámasztani. Mivel a tiszta tufa egyszerű falazóanyagként való használatát eddig jobbára csak a 16. századi és későbbi építmények esetében sikerült kimutatni, a leválasztás minden bizonnyal csak a 16. században történt meg, alighanem csak az 1562-es építkezések során. Erre nézve további bizonyítékot a várfalon kívül talált kályhacsempeanyag hozott. Erre alább fogunk kitérni. A terem boltozata - csakúgy, mint az alatta levő pincéje - egyszerű dongaboltozat lehetett, mely az északi és a déli falra támaszkodhatott. A szoba ajtajaiból egyelőre egyetlen töredék sem került elő. Találtunk ugyan az omladékban egy nagy, elszedett, tokhornyos nyíláskeret-elemet is, de ez ablakhoz is tartozhatott eredetileg. Véleményünk szerint ez inkább már másodlagos helyzetből, falazókőként került az omladékba. A szoba ablakából nem ismerünk töredékeket, de azt feltételezhetjük, hogy ez is észak felé nézett, hiszen az északi várfalon kívül, a helyiség alatti szakaszon (45. kép) ugyanolyan kályhatörmelékes réteget találtunk, mint a szárny keleti helyisége alatti szakaszon, s e törmelék hasonlóképpen csak úgy kerülhetett oda, ha azt egy ablakon hajították ki. 1 172 Az inventáriumokból kikövetkeztethető helyiségsor egyébként is kifejezetten megkövetelte volna annak feltevését, hogy az egységes terű pince felett két szobát tételezzünk fel. 173 Ez a szemétréteg volt az egész északi palotaszárny datálásának egyik kulcsa. A réteg csak úgy keletkezhetett, hogy a szemetet a felette álló palotaszárny erre nyíló ablakain 43. kép. A Kis pince a középpillérrel 44. kép. A Kis pince délnyugati fele keresztül egyszerűen kihajították, s annak egy része fennakadt a sziklapadon. A szemét tehát csupán attól a pillanattól kezdett el felhalmozódni, amikor felépült az északi palotaszárny. A szemétrétegből előkerült leletanyag kora tehát azonos az egész palotaszárny korával. A területen a 17. század végéig halmozódó szemétréteg ugyancsak döntően 16—17. századi leletanyagot tartalmazott, köztük volt az 1501 és 1506 között uralkodó Sándor lengyel király ezüst krakkói félgarasa (Gumowsky, I960., 469.) valamint II. Ulászló 1508-ban vert magyar ezüstdenárja is (CNH II., 277.) Mindkét érem meghatározásáért Tóth Csabát illeti köszönet.
