Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

29. kép. Elszedett nyíláskeret darabja a kemence padkájában 30. kép. A konyha A kemence a nyugati köpenyfalhoz képest is utólagos építmény, falazatában számos másodlagos - köztük több reneszánsz - köfaragvány található (28. és 29. kép). Falai gyakorlatilag rajta ülnek a helyiség utolsó járószintjén. A kemencét bizonyosan csak a 17. században építették, alighanem csak 1623 után. Mivel a leltárak összevetéséből tudjuk, hogy 1623 és 1641 között már lezajlottak a várban bizonyos bontások (pl. a kaputorony második emelete, és további, alább ismertetendő helyiségek), a kemence falában található kőfaragványok származhatnak az akkor lebontott obiektumokból.

138 Egy másik érdekes megfigyelést is tehettünk a sütőház területén. A feltárás során jelentős mennyiségű, igen változatos kályhacsempe-anyag került elő a sütőház omladékából. A csempék között számos, bizonyosan a 16. század elejére datálható típus, valamint több egyedi darab is képviselve volt.

139 Az bízvást kizárható, hogy magában a sütőházban valaha is cserépkályha állt volna. Sem az inventáriumok, sem az északi várfal sütőház fölé eső, magasan álló szakaszán

140 megfigyelhető faszerkezet-nyomok (melyek gyilokjáró, vagy - kisebb valószínűséggel - oda támaszkodó féltető nyomai

141 lehetnek) nem utalnak arra, hogy a sütőház felett valaha is állt egy szoba, melyet cserépkályhával fűtöttek volna. E különös jelenség csak úgy magyarázható, ha feltesszük, hogy ezeket a csempéket itt raktározták. Mivel a kemence és a konyhai felszerelések miatt magában a sütőházban viszonylag szűkös volt a hely (arról nem is beszélve, hogy a 17. század elején itt alakították ki az ecetesházat is), egyedül a sütőház padlása jöhet szóba, mint ilyen jellegű raktározásra alkalmas tér. A vár pusztulásakor a lezuhanó födémmel együtt kerülhettek a kályhacsempék az omladékba. Ecetesház Az ecetesházat (20.) csak 1623-ban említik. A sütőház egyik részében (talán az északkeleti fertályban), deszkarekesztéssel volt kialakítva. Egyik falába almárium mélyedt. Az ecetes átalagokon kívül egyéb konyhai felszereléseket és sót is tartottak benne. Későbbi leltárakban nem szerepel, alighanem megszüntették. Régészeti nyoma nem maradt. 138 A kemence viszonya az utolsó járószinttel, valamint az annak falában talált reneszánsz faragványok alapján állítjuk azt, hogy a feltárt szerkezet legkorábban 1623 után keletkezett. Megjegyzendő, hogy az 1654-es leltár szerint ekkor a várban bontásból származó kőfaragványok - köztük nyíláskeretek is álltak egy halomban (lásd a Függelékben közölt szöveget). Valójában még az sem zárható ki, hogy az 1644-ben említett kemence még a korábbi volt, s ez csak 1654 után épült. 139 Ezt a jelenséget az 1977-es feltárás vezetői úgy próbálták magyarázni, hogy a sütőház felett egy cserépkályhával fűtött szoba állt volna. Feld-Cabello, 1980., 72. 140 Ezen a szakaszon jól megfigyelhető, hogy a várfal eredeti koronáját megemelték. Az emelés egy időben történt a külső várfal köpenyezésével, hiszen a köpenyezés falazata (természetesen kívülről) a jelenlegi magasságig folyamatos. 141 Ezeket a nyomokat - mivel véleményünk szerint a gyilokjáró maradványai - alább, a „fokokat" tárgyaló résznél ismertetjük alaposabban.