Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
31. kép. A konyha küszöbe Konyha A konyha (27.) (30. kép) a leltárak szerint szomszédos volt a sütőházzal, tehát az északkeleti épületszárny keletről számított harmadik egysége volt. Csak az udvar felől lehetett megközelíteni. Az ajtó tagozat nélküli, tokhornyos szárköveinek alsó része 1977-ben még megvolt. Tűzhelyét és kéményét 1644-ben említik először. 1665/1668-ban itt lehetett felmenni a „fok"-ra egy lépcsőn. Ez a lépcső minden bizonnyal azonos az alább ismertetendő „Deákház" emeletéhez vezető, 1644-ben említett fedett falépcsővel. Ebben az esetben a lépcsőnek a konyha nyugati fala mentén, a kürtő mellett kellett húzódnia (egyébként máshol nem is igen fért volna el). 1668-ban (de csak ekkor!) említik egy ablakát is. Ez - ha nem téves az információ - akkor észak felé nyílhatott, a fal tengelyében. A konyha 1620-ban még viszonylag jól felszerelt volt, úgy tűnik azonban, hogy később alig használták, hiszen semmiféle konyhai felszerelést nem írtak össze benne. Régészeti feltárása még 1977-ben megtörtént. A szabálytalan négyszög alaprajzú tér az északkeleti épületszárny részeként a 15. században épült. 142 Közepén négy négyzetes, tufakőből falazott pillér került elő. E pillérek tartották egykor a kürtőt, melynek egykori formája - leszámítva a pilléreket - a somlói vár ma is álló hatalmas konyhakürtőjéhez lehetett hasonlatos. A sütés-főzés a pillérek közötti területen, a kürtő alatt történt. A tér teljes területén, de különösen a pillérek között jellegzetes konyhai rétegek - többszörösen rétegződő hamucsíkok - mutatkoztak. Ezek szerint a hamut egyszerűen elterítették. Az alsó hamurétegekből előkerült 142 Vö. 130. számú lábjegyzet. 32. kép. A „ Deákház " kerámialeletek alapján a helyiség már a 15. században is konyhaként működött. 143 Mindazonáltal itt is kimutatható volt egy 16. századi átalakítás. Ajtajának küszöbében itt is másodlagos kőfaragványok vannak (31. kép), kávájába 1977-ben egy - azóta elkallódott - gótikus, szemöldökgyámos nyíláskeret-töredék volt beépítve. A pillérek falazatának járószint feletti része tufából készült, ez eddigi tapasztalataink szerint - kevés kivételtől eltekintve csak a 16. századnál nem korábbi falakra jellemző. 144 Úgy tűnik tehát, hogy magát a kürtőt is átépítették a 16. században, valószínűleg a „Deákház" emeletének megépítése és az oda vezető lépcső miatt. ,J)eákház" A „Deákház" (22.) (32. kép) a 17. századi leltárak szerint az északkeleti épületszárny utolsó helyisége volt. Deákháznak, Diákháznak, Secretariusok házának nevezik, eszerint valamilyen irodahelyiség-féle lehetett. A 17. században ezt is csak az udvar felől lehetett megközelíteni. A szobából nyíló árnyékszéket (5/a.) csak 1654-ben említik először, holott az azzal egykorú, és közös struktúrájú emeletit (5/b.) már 1620-ban is. A szoba az 164l-es osztálylevél szerint gerendafödémes volt. 1644-ben és 1654-ben deszkás rekesztés is állt benne. A helyiség fűtőberendezéséről meglehetősen ellentmondóak az írott források. Az itt állt kályhát 1623-ban említik először, ekkor rossz állapotban volt. 1644-ben a kályhát kívül futosnék és 143 Feld-Cabello, 1980., 47. A konyha helyreállítása során a tervező építész - nem tudni, milyen megfontolásból - a pillérek között egy falazott tömböt alakított ki. Itt semmiféle fal nem volt soha, így ez a részlet félrevezető, minden alapot nélkülöz. 144 Lásd a 135. számú lábjegyzetet.
