Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

FŰTŐBERENDEZÉSEK

A kályhaszemek kor szerinti csoportosítása A füzéri vár kályhaszem-leleteiről leszűrhető következtetések közül első helyre kívánkozik az a tény, hogy a várban a 17. század második felében már bizonyosan nem állt szemeskályha. Az is valószínűnek tűnik, hogy a vár 17. század közepén történt utolsó nagy átalakítását megelőzően is már legfeljebb csak egyetlen helyiségben, az ágyúállás kialakításakor felszámolt „Pápay Tamás szállásán" gondolhatunk szemeskályhára - ha gondolhatunk egyáltalán. Igaz ugyan, hogy a 17. század közepén emelt ágyúállás feltöltéséből számos kályhaszem került elő, mely azt sugallhatná, hogy a feltöltés elkészítésekor szemeskályhákat is elbontottak, s azok törmelékét felhasználták az ágyúállás kialakításához, azonban - amint arról már szó volt - az onnan származó leletek olyannyira kevertek, olyan szélsőségesen különböző korúak, hogy pontos korhatározásra semmiképpen sem alkalmasak, legfeljebb az ott hiányzó, tehát az ágyúállásnál későbbi kályhacsempék esetében. Ha Pápay Tamás szállásán valóban szemeskályha állt, annak bontási törmelékét valóban felhasználhatták a feltöltés anyagához. Sajnos az nem dönthető el egyértelműen, hogy ott melyik fajtájú szemekből álló kályhával számolhatunk. A kör mindenesetre leszűkíthető a mázatlan, gallér nélküli, tál alakú, valamint a barázdált oldalú, pohár alakú típusokra, mert csak ezekből került elő számottevő mennyiség az ágyúálláson. Mivel azonban a barázdált oldalú pohár alakú szemek másik lelőhelye és az egyik kályhacsempetípushoz való kapcsolódása arra utal, hogy ez a típus már nem érte meg a 17. századot, valószínűbbnek tűnik, hogy a kör még tovább szűkíthető a vörös, sárga vagy szürke anyagú, tál alakú szemekre. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a kályhaszemek legfiatalabb csoportját a mázatlan, tál alakú, gallér nélküli típusok képviselik, azonban ezek alkalmazása is csak feltételesen mutatható ki a 17. század első felében, a század második felében pedig már bizonyosan nem használtak ilyeneket a füzéri várban, legfeljebb raktáron állhatott belőlük néhány példány. Arra nézve, hogy mégis, mikor álltak ott ilyen szemekből épített kályhák, egyik legfontosabb lelőhelyük, az északi várfal külső oldalán feltárt szemétréteg egyéb leletei, elsősorban a kályhacsempék nyújthatnak némi fogódzkodót. Az ott előkerült, igen változatos kályhacsempeanyagról kimutatható, hogy abban a legkorábbiak csak az ötödik kályhagenerációhoz (1562 körül) tartoznak. A csempék bontási törmelékével együtt került elő a mázatlan, tál alakú kályhaszemek zöme, kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy azokkal egy időben is éltek. Alább ki fog derülni, hogy a korábbi kályhagenerációkhoz tartozó csempékkel együtt már alapvetően más formájú szemek kerülnek elő, ezért valószínű, hogy a mázatlan, tál alakú, gallér nélküli kályhaszemek használata Füzéren 1562 körül kezdődhetett, s - mivel a 17. század húszas évei után már nem mutatható ki a várban - legkésőbb a hetedik kályhagenerációval (1605 körül) végződhetett. A mázatlan, tál alakú, gallér nélküli kályhaszemek között éppen három csoport különíthető el (vörös, szürke és sárga anyagúak). Ezek egymáshoz viszonyított relatív kronológiája ma még nem állítható fel. A szürke anyagú szemek egyik csoportja valamivel vastagabb falú, s ehhez vályú alakú példányok is tartoznak - mely tény eltérő struktúrára utal - talán ezek alkotják a legidősebb réteget. Öt további kályhaszemtípusról tételezhető fel az, hogy nem csak egy-egy példány volt belőlük raktáron, hanem komplett kályhákat alkottak: a vörös anyagú, belül galléros tál alakú, a barázdált oldalú pohár alakú és a kehely alakú mázatlan, illetve a belül zöld, vagy fekete mázas, tál alakú típusokról. A kehely formájú típus töredékei a „Deákház" nyugati helyiségének (24.) téglapadlója alól kerültek elő. Tehát ilyen szemekből álló kályhát a virágoskert és az északkeleti épületszárny összekapcsolásakor (1548 körül) már lebontottak. Amint az alább ki fog derülni, az egészen bizonyos, hogy a harmadik, 1527 körüli kályhagenerációhoz ismét más típusú szemek köthetőek, ezért fel kell tennünk, hogy a kehely formájú szemekből rakott kályhák legfeljebb a negyedik generációban (1530as évek első fele) létezhettek. A minden bizonnyal az 1530-as évek első felében létesült virágoskert (29.) feltöltési rétegéből két kályhaszemtípus töredékei kerültek elő: barázdált oldalú pohár alakúak és vörös anyagú, belül galléros, tál alakúak. A kert megépítésekor ilyenekből álló szemeskályhákat tehát már elbontottak. Mivel a barázdált oldalú, pohár alakú szemek nyilvánvalóan összetartoznak a kályhacsempék harmadik generációját jelentő, jellegzetesen fehér anyagú, zöld mázas csempékkel, azokkal egykorúaknak kell lenniük, tehát 1527 körül készülhettek. Könnyen elképzelhető, sőt, igen valószínűnek mondható, hogy az ehhez a generációhoz tartozó csempék kö-