Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

FŰTŐBERENDEZÉSEK

érkeztek ebbe a régióba. Egy, a 16. század nyolcvanas éveinek közepére datálható csoportról valószínűsíthető a lengyelországi eredet, s ez idővel alighanem más csoportokról is kimutatható lesz. A lengyelországi összefüggések ugyancsak a Hernád völgyén keresztül kapcsolódhatnak ide. Egy, Füzéren a 16. század harmadik negyedére tehető csoport művészettörténeti előképei ugyan a német nyelvterület felé mutatnak, de az ugyanabból a forrásból közvetlenül merítő párhuzamok éppen Füzértől északra kerültek elő, így ebben az esetben is valószínűnek látszik, hogy ide a Felvidéken keresztül, észak felől kerültek. Érdekességként megemlíthető, hogy az 1516-1520 közötti évekre datálható csempékről felmerült, hogy azok Bécsben készültek volna, ez azonban egyelőre nem igazolható.

214 Az, hogy a Füzéren megtalált csempék pontosan hol készültek, egyelőre megválaszolhatatlan kérdés. Nyilván - ahogy majd a használati kerámia származási helyeinél erre utalni fogunk - különböző fazekasközpontok áruinak akár egyidejű jelenlétével is számolhatunk. A 17. századi adatok szerint ebben a korban még a használati kerámiát is a környező piacközpontokon, Uj helyen, Szepsiben, Göncön és Kassán szerezték be. Ennek alapján helyi fazekassággal - legalábbis a 17. században nem számolhatunk. Hasonló lehetett a helyzet a kályhacsempékkel is. Az mindenesetre feltűnő, hogy a csempék túlnyomó többsége vörös anyagú, mely a Sárospatak környéki agyagból égetett kerámiára jellemző.

215 A másik legkézenfekvőbb, nagy valószínűséggel kályhacserepeket is gyártó fazekasközpontnak Kassa látszik, de amíg a 16. század második feléből és a 17. századból származó kassai csempék nincsenek publikálva, addig ez csak mint valószínűség vehető figyelembe. Nem tudjuk, hogy a gönci piacot ellátó fazekasműhelyek gyártottak-e kályhacserepeket? Teljességgel felderítetlen még a Füzértől keletre eső vidék fazekasságának kapcsolata leletanyagunkkal. Ezen a területen - elsősorban még a 16. században, a Perényibirtoklás idején - leginkább Terebes jöhet számításba, mint piac- és fazekasközpont. Az mindenesetre meglepő, hogy a 17. században a fűzéri számtartó által igazolhatóan felkeresett piacok között Terebes nem szerepel. Kuriózumnak tekinthető, hogy az egyik csempecsoportról - jellegzetes, a többitől élesen elütő anyaga alapján - feltehető, hogy egy dél-gömöri műhelyben készült. A füzéri várban előkerült kályhacsempéknek alapvetően két fő csoportja különíthető el: egy ré214 Tomka, 1996., 38. 215 Román, 1955., 9. szük csupán egyedi töredék, vagy csak egy-két példány ismert belőlük. Ezeket új kályhák építéséhez felhasználható, kiegészítő anyagként tárolhatták a várban (például a sütőház (19.) padlásán). Más típusokból több példány töredékei is ismertek, ezek között előfordulnak tömeges leletek is. Ezekről állítható, hogy komplett kályhákat alkottak. A csempetípusoknak mintegy kétharmada mázas. Ezek döntő többsége zöld ólommázas, egy részük többszínű ólommázzal, kisebb hányaduk többszínű ónmázzal fedett. Akad néhány fekete mázas példány is. Egyes típusok előfordulnak mázas és mázatlan változatban is. A várban egykor állt csempés kályhákról írott és régészeti módszerekkel megszerezhető információkkal egyaránt rendelkezünk. Az írott forrásokat a 17. századi inventáriumok jelentik. Ezek természetesen csak a kályhák utolsó generációiról tájékoztatnak bennünket. Tapasztalataink szerint a generációk között bizonyos átfedések voltak. Egyes kályhákról bizonyítható, másokról feltételezhető, hogy a következő generációhoz tartozó kályhák rakásakor nem kerültek bontásra, egyes példányaik együtt éltek a fiatalabb kályhákkal, s bontásukra - vagy a 17. század végén már pusztulásukra ezekkel együtt került sor. A legkönnyebben azonosítható csoportokat a várral együtt elpusztult cserépkályhák jelentik, melyek csempéi a helyiségek omladékában tömegesen kerültek elő Ezek többségükben a legutolsó kályhageneráció tagjai. Amint azonban látni fogjuk, legalább két esetben egy korábbi generációhoz köthető csoportok képviselői is megérték a vár pusztulását. Az egyes helyiségek ismertetésekor már utaltunk arra, hogy 1623 és 1654 között a várban több lépcsőben véghezvitt átépítés zajlott le. Ennek részeként, az inventáriumokból kihüvelyezhető információk szerint, minden bizonnyal kétszer is — nagy valószínűséggel 1623 után, valamint 1641 és 1644 között - részleges kályhacsere is történt. Véleményünk szerint 1641—44 között épültek meg az utolsó generációhoz tartozó cserépkályhák. A pusztulási rétegekben három, különböző típusú kályha omladékát sikerült azonosítani. A három típus közül az egyik zöld ólommázas, a másik kettő mázatlan csempékből áll. A probléma ott van, hogy vajon mindhárom típus ugyanahhoz a generációhoz tartozik-e? A kérdés egyszerűen eldönthető. A három típus közül a két, mázatlan csempékből álló kályha elemei megtalálhatóak az 1644 és 1654 között ágyúállás feltöltési rétegeiben is, mégpedig jelentős mennyiségben, így igen valószínű, hogy az