Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
FŰTŐBERENDEZÉSEK
ágyúállás kialakításakor ilyen kályhákat már lebontottak, törmeléküket pedig felhasználták a feltöltéshez. Mindazonáltal mindkét típusból megmaradt egy-egy példány, s ezek végül megérték a vár pusztulását, mint az utolsó előtti kályhageneráció hírmondói. Ezek alapján csupán a zöld ólommázas csempékből álló kályhákat tekinthetjük az utolsó generáció képviselőinek. I. A CSERÉPKÁLYHÁK KILENCEDIK GENERÁCIÓJA (1641-1644 KÖZÖTT) Habán terülőmustrás kályhacsempék /. A leveles habán kályha A zöld mázas típusokból álló generációt három, egymással teljesen megegyező kályha képviseli. Az egyik az északi palotaszárny középső helyisége (35.) alatti pinceszakaszban, a másik az északi és a déli szárnyat összekötő hosszú, nyugati helyiség (38.) alatti pincében, a harmadik a déli szárny nyugati egységének középső helyisége (4L) alatti pincében került elő. Azonos lelőkörülményeik - törmelékeik a pincék utolsó járószintjét vastagon borító omladékrétegben szétszóródva, de igen nagy tömegben kerültek elő - nem hagynak kétséget a felől, hogy ezek a kályhák a vár pusztulásakor a vonatkozó pinceszakaszok felett egykor volt helyiségekben álltak, s a pinceboltozat beomlása során zuhantak le arra a helyre, ahol később napvilágra kerültek. Az 1644 utáni inventáriumok mindhárom helyiségben zöld mázas cserépkályhákat emlegetnek. Mindhárom kályha azonos típusú csempékből épült fel. A legnagyobb tömegben egy négyzetes főelem (30. ábra, 4.) 216 töredékeit találtuk meg. Ezek mintáját egymást metsző, tagozott profilú két félkörív, illetve négy negyedkörív jelenti. Egymás mellé helyezett csempék esetén e fél- illetve negyedkörívek ugyancsak egymást metsző teljes köröket alkotnak. À körök által kimetszett mezőket mindkét oldalon hat-hat ágú, csúcsain két-két felkanyarodó ággal övezett, szív alakú levélben záródó növényi motívum tölti ki. A körökön kívül eső mezőkben részben kereszt alakú szárakkal összekapcsolt szív alakú levelek, részben pedig T alakú elrendezésben álló, tagolt vonalú levelek láthatóak. 216 Gyuricza, 1992., 90. típus. Előkerültek a főmotívummal díszített sarokelemek is (30. ábra, 3.). 217 Ezek 45 fokos élszedéssel fordulnak. E sarokelemek hosszabbik oldalát a főelem mustrájának fele foglalja el, a sarkot kísérő sávokat és az élszedést leveles-virágos indák díszítik. Olyan sarokelemek is napvilágra kerültek, melyeken az élszedés ék alakú lezárással ér véget. Az ék alakú lezárás felületein virág- és levéldíszek láthatóak. Feles méretű csempe nem tartozott a kályhákhoz. A kályhákhoz tartozó párkányelemek (30. ábra, 5.) 218 profilja: lemez-pálca-lemez-homorlatlemez-párna-lemez. Kétféle oromcsempét sikerült azonosítani. Közülük az egyik kagyló alakú formát mutat. Felületét csokorba fogott levelek díszítik (30. ábra, L). Áttört, szétnyíló levelek alkotta oromcsempék jelentik a második típust (30. ábra, 2.). Bizonyosan ezeket a kályhát tartották azok a riolittufából faragott, reneszánsz profilú kályhalábak, melyeknek töredékeit az északi és a déli szárnyban is megtaláltuk. Az északi szárnyban egy teljes kályhaláb is előkerült (12. ábra, 2.). A példány érdekessége, hogy az még használat közben eltörött, s rejtett vascsappal erősítették ismét össze. Ez arra utal, hogy ez a kályhaláb eredetileg más kályhához tartozhatott, azonban a kályha építésekor újra felhasználták. Ugyancsak e kályhákhoz tartoztak azok a szintén reneszánsz profilú, riolittufából faragott kőgerendák (12. ábra, 1.), melyek közül egy-egy példány került elő az északi és a déli szárnyban megtalált kályhaomladékok között. Az előkerült elemek alapján a kályha rekonstrukcióját is megkíséreltük 221 (11. ábra). A csempék korhatározását a művészettörténeti kapcsolatrendszer és a párhuzamok alapján is megpróbálhatjuk. Gyuricza Anna rámutatott, hogy a csempék mustrája mekkora hatalmas területen terjedt el a 17. századtól a 20. század elejéig. Az ilyen mintájú csempék (vagy azok minimális különbségű változatai) elsősorban nyugat- és középfelvidéki (Pozsony, Zólyom lipcse, Szepesvár), zempléni-abaúji (Bodrogolaszi, Ónod, Pacin, Regéc, Sárospatak, Szerencs) lelőhelyekről, a Partiumból (Arad, Nagyvárad) és Erdélyből (Gyulafehérvár, Bánffyhunyad, Kalotaszeg, Torockó, 217 Gyuricza, 1992., 104. típus. 218 Gyuricza, 1992., 121. típus. 219 Gyuricza, 1992.,. 122. típus. 220 Gyuricza, 1992., 97. típus. 221 A rekonstruált formánál figyelembe vett tényezőket e kályha rekonstrukciójának szentelt külön tanulmányban találhatja meg az olvasó: Simon, s. a. A rajz Szökrön Péterné Sipos Erzsébet munkája.
