Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
ján alighanem ilyen volt a tárház ablaka is. Miskovszky Viktor rajzán még látható a déli „Boltos szoba" (41.) ablaka is. Ennek méretéről ugyancsak hallgatnak a források, de az előző megfontolások alapján feltehetjük, hogy ez is négyrészes lehetett. A nagyterem (45.) déli ablakáról ugyan ábrázolás sem maradt fenn, de nincs okunk feltételezni, hogy jelentősen elütött volna a déli palotaszárny egyéb ablakaitól. Ugyanez feltehető a „Rimay-ház" (50.) ugyancsak ismeretlen számú részből álló ablakáról is. Mivel a vár nyugati végén álló hosszú helyiség bizonyosan négy részből álló ablaka természetesen már kőkeret nélkül - ma is áll, az ilyen típusú ablakok hozzávetőleges méretei megállapíthatóak (8. kép). A - funkciója alapján - már nem a palotaszárnyhoz tartozó, talán már csak utólag ahhoz hozzáépített „Pápay Tamás-féle szoba" (57.) ablaka talán nem is délre nyílt, ez tehát eltérő formájú, akár egyszerűbb is lehetett. Az aligha vitatható, hogy a palotaszárnyak ablakai kőkeretesek voltak. A „hat részből álló" kifejezés keresztosztós ablakokra utal. A tokban az alsó, hosszabbik részben vendégosztót kell elképzelnünk. A keresztosztós ablak kőkerete elvileg egyaránt lehetett gótikus, vagy reneszánsz tagozatú. Mégis valószínűbbnek tartjuk, hogy a palotaszárny ablakainak kőkereteit a 16. században kivétel nélkül reneszánsz profilúakra cserélték. Az ezt alátámasztó legerősebb érvnek az látszik, hogy a palotaszárny emeletének egyetlen, ma is álló ablaka egy olyan köpenyfalban található, mely a 16. századnál bizonyosan nem korábbi. Ebben tehát aligha volt gótikus kőkeret. Ha a palotaszárny egyéb, négyfelé nyíló ablakai ugyanilyen méretűek voltak, legalább is valószínűsíthető, hogy azokban is reneszánsz, keresztosztós ablakkeretek álltak. A hat részből álló ablakokról biztosan állíthatjuk, hogy reneszánsz tagozatú, keresztosztós kőkeretük volt. Nem származhatnak ugyanis máshonnan, mint a „Deákház" emeleti ablakából azok a kőfaragványok, melyek a „Deákház" előtti udvarszakaszon kerültek elő 1977-ben, s egy keresztosztós reneszánsz ablakkeret töredékei (tagozata: lemez-lemez-szíma-lemez, az osztóé lemezszíma-lemez) (23. ábra). A „Deákház" emeletének (27. ) ablakáról pedig határozottan állítják a források, hogy az hat részből álló volt. Hasonló méretű lehetett az északi szenesház (36.) ablaka is. Mindazonáltal nagy méretbeli különbség nem lehetett a négy, illetve a hat részből álló ablakok között, mert a leltárak az „öreg" (= nagy) jelzőt mindkét ablaktípusra alkalmazzák. Ez utóbbiak talán csupán egy függőleges kő osztósudárral, illetve a fakeretben egy vízszintes vendégosztóval voltak négy részre osztva. A palotaszárnyak ablakaiban kivétel nélkül vasrostély (vasrács) volt. A déli szárny három legnyugatibb ablakánál a rostélyon kívül vashálót is emlegetnek. Ez utóbbi is valamilyen (talán sűrűbb) vasrács lehetett. Hogy a két dolog között határozott különbség volt, azt egyidejű említéseik mellett az is bizonyítja, hogy például 1665/68-ban a „Cejtházban" két-két ablakra való vasrostélyt és vashálót tartottak. Soha nem tesznek említést rostélyról, vagy vashálóról a „Deákháznak" és emeletének ablakaival kapcsolatban. Vasrácsra utaló nyomok nem is voltak az ide köthető ablakkeret-töredékek felületein. Tulajdonképpeni, ablakhoz való vasrács nem került elő, azonban megtaláltuk a Nagy pincéből északra néző kis ablak tengelyében egykor állt fogazott vaslapot (28. ábra). Az ablakok általános jellemzői ugyanazok lehettek a 16. és a 17. században is. A kőkeretek tokhornyaiba fakeretek illeszkedtek, ezekhez kapcsolódtak a tulajdonképpeni ablakszárnyak. Az ablakszárnyak a tokhornyok elhelyezkedése, de a vasrácsok miatt is, csakis befelé nyílhattak. Az ásatáson előkerült egy, az ablakszárnyak sarkokon való összeerősítésére szolgáló vasalás is (27. ábra, 2.). A derékszögű vaslemez a déli szenesház (40.) alatti pinceszakaszt betöltő omladékból került elő. A vaslemezt két, kerek fejű vasszeg üti át. Két ablakszárny egyidejű zárására szolgál a meglehetősen sajátos nevű forgattyús görbölő. Valószínűleg ennek a 20. századig használt egyszerű szerkezetnek találtuk meg egy 17. századi formáját a nyugati hosszú pincében (39.) (27. ábra, 4.). A keskeny, lapos vaslemez közepét egy szeg töri át, mely körül a két végén egyszerűen felhajtott végű lapocska el tudott fordulni. A füzéri darab 6 cm hosszú. 18. századi, a közismertebb formához közelebb álló forgattyús görbölők előkerültek az ozorai várból. 205 Felcsapható falap szolgálhatott az „in situ" állapotban feltárt pinceablakok zárására. Ez egy, felül elhelyezett, vízszintes tengelyen mozgott, s az ablakkeret rézsűsen kiképzett felületére feküdt rá. Rögzítése vascsappal történt (53., 54. kép). Az ablakszárnyakban ólomba (1644-ben a „Deákház" ablakának esetében ónba), esetleg részben fába (mint a tárház ablaka 1654-ben) foglalt, üvegből készült ablakszemek voltak. 205 Gere, 1993., 264-265.
