Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

A kutatás során viszonylag sok ablakszem, vagy ablakszem-töredék került elő. Ismerünk ilye­neket mind a gazdasági épületszárny területéről, mind a palotaszárnyakból, de még az ágyúállásról és az északi várfal külső oldaláról is. A legtöbb ­sokszor ép - ablakszem a „Deákház" és a „Rimay­ház" árnyékszékaknájából került elő. A kör alakú ablakszemek átmérője 7 és 10 cm között mozog. Térkitöltő elem eddig nem fordult elő. Feltűnően hiányoznak az ablakszemek a kert és a tornác 16. századi feltöltéséből, s nem fordultak elő ilyenek a „Deákház" terazzopadlója alatt sem. A várban alig­hanem csak a 16. század második felétől számol­hatunk üvegezett ablakokkal, korábban minden bi­zonnyal csak lantornával voltak lezárva. Az északi várfal külső oldalán előkerült egy vékony ólomlemezből készült, összevissza görbült foglalatdarab is (27. ábra, 3.). Egy ablaktáblában bizonyosan több mint tíz ablakszem volt. Az ablakszemek szinte mindig hiá­nyosak voltak. Az írott források nem térnek ki arra, hogy pótlásukat megoldották-e valahogy (például lantornával), de a helyiségek használhatóságának fenntartása alighanem megkövetelte azt. A leltá­rakban nem említett pinceablakok aligha lehettek üvegezve. Ha egyáltalán zártak voltak, csakis lan­torna fedhette szárnyaikat. A lakószintek ablakai belülről alighanem fül­kés megoldásúak lehettek. Az ablakfúlkék - a ma is álló nyugati ablak és az archív ábrázolások alapján - szegmensíves záradékúak voltak. Nyilván számos ablakfülkében volt kő ülőpad, hiszen mással nem magyarázható a kutatások során előkerült ülőpad­lapok viszonylag nagy száma. Ezek kivétel nélkül egyszerű, félkörösen legömbölyített élű kőlapok, vagy kőtömbök voltak. Az ülőpadoknak három, egymástól alig eltérő típusát találtuk meg eddig (26. ábra, 1-3.). A legkisebb töredék talán a ká­polna ülőfűikéinek egyikéből származik. Legköze­lebbi párhuzamaik a sárospataki várban láthatóak. Fülke nélküli megoldású a Kis pince (37.) ud­varra néző ablaka. Az ablakok helyzetében is felismerhető egy bizonyos rendszer. Szinte minden helyiségnek csu­pán egyetlen ablaka volt. Ez alól bizonyosan kivé­tel az ebédlőpalota (49.), ahol rendszeresen két ab­lakot említenek. Egy alkalommal (1665/68-ban) a „Deákházban" (22.) is két ablakról beszélnek. Ugyanekkor két ablakot találtak a kaputorony első emeletén (13. ), ez azonban csak valami félreértés lehetett, hiszen a helyiség ma is áll, s csak az udvar felé nyílik innen egy ablak (a szoba északi falán ma látható másik ablak - mint ahogy erre már utaltunk - csak a Lux-féle helyreállítás eredménye, helyén valójában ajtó volt, mely a „Cejtházba" vezetett). 206 Nagyon valószínű, hogy az ablakok szinte minden esetben a váron kívülre néztek. Ez a déli palota­szárnyon az archív anyag alapján bizonyosra ve­hető, míg az északi szárny esetében a régészeti je­lenségek (nagy mennyiségű szemét, köztük kály­hák bontási törmelékének jelenléte az északi várfal külső oldalán, mely minden bizonnyal csak úgy ke­rülhetett ide, hogy ablakokon kihajították) igazol­ják. Az ablakok a falszakaszok tengelyében álltak. Mivel a palotaszárnyak ablakai kifelé néztek, a vár pusztulása során a kőkeret-elemek nyilván kifelé is hullottak, ezért ezek egykori tagozatának megisme­résére kevés az esély. Eddig az ablak­szemöldökpárkányoknak két típusát lehetett meg­különböztetni. Mindkettőt egy-egy példány képvi­seli, s mindkettő a sütőházból (19.), azon belül az egyik a kemence falazatából, a másik a sütőházat fedő omladékból, de ugyancsak a kemence közelé­ben került elő, így valószínűleg ez utóbbi is a ke­mence falából származik. A kemencéből előkerült darab tagozata valamivel egyszerűbb: lemez-le­mez-szíma-lemez (24. ábra, 2.). A másik egy le­mezzel gazdagabb: lemez-lemez-szíma-Iemez­lemez (24. ábra, 1.). Könyöklőpárkányból ugyan­csak két darabot - és egyúttal két típust - ismerünk. Az egyik szintén a sütőházból került elő, s nyilván­valóan összetartozik a gazdagabb profilú szemöl­dökpárkánnyal (24. ábra, 3.). Félhengerrel kezdő­dő tagozata szímával és két lemezzel folytatódik. A másik töredék a faluban került elő, ennek profilja: félhenger-lemez-szíma-lemez-homorlat (24. áb­ra, 4.). Ilyen tagozat van a sárospataki Vörös to­ronynak a füzérivei megegyező profilú keresztosz­tós ablakainak könyöklőpárkányain is, tehát való­színűleg ez a példány is egy hasonló keresztosztós ablakból származik. Ablakkeret-töredék és osztó eddig csupán olyan került elő, melynek tagozata megegyezik a „Deákház" emeleti ablakáéval (24. ábra, 5., 6.). Ezek a darabok az északi palotaszárny keleti helyisége alatti pincéből (32.), a virágoskert (29.) humuszából (nem feltöltéséből!), az ágyúál­lásról és a faluból származnak. Említettük már, hogy a leltározók nem vették számba valamennyi ablakot. Kisebb, egyszerűbb, tagozat nélküli keretű ablakok nyílhattak az épüle­tek udvar felőli oldalán is, olyanok, mint amilyen a Kis pincében (37.) feltárult, de lehettek ilyenek a lakószinteken is. Minden bizonnyal egy ilyen, kis­206 A kaputorony helyreállításához készült Lux-féle raj­zokonjói látható, hogy itt akkor már csupán egy nagy kiromlás volt. Feld-Cabello, 1980. 97., 62. kép.

Next

/
Thumbnails
Contents