Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
79. kép. Fa rekesztésf?) nyoma a nyugati, hosszú pince északi falában az agyagba. Valószínűleg a habarcshoz való jobb tapadást segítették elő vele. A kő- és téglafalazatok kötőanyaga mészhabarcs volt. Alapanyagából, a mészből 1620-ban és 1623-ban jelentősebb mennyiséget tartottak az egyik párkánybeii istállóban és a kápolnában. Sajátos emlékei a fal szilárdításának a kötőgerendák nyomai. Ilyeneket legjobban a „Deákház" melletti árnyékszékakna (5.) falában figyelhetünk meg. Ezeket a gerendákat a korábbi várfalba eresztették be, így biztosítva az utólagos aknaépítmény szilárdabb kapcsolódását (38. kép). Az állványozási technika évszázados változatlanságát tükrözik a különféle korú falakban megfigyelhető állványlyukak. E lyukak rendszere ugyan eltér egymástól, az alkalmazás módszere azonban azonos. Az állványzat szintjeinek gerendáit folyamatosan befogatták az épülő falba, s erre palióztak rá. Levonuláskor egyszerűen lefűrészelték a kiálló gerendákat. E csonkok elkorhadása után váltak láthatóvá az állványlyukak. Ilyenek ma is jól megfigyelhetőek, különösen a Deákház árnyékszékaknáján és nyugati, ablakos köpenyfalon (6., 8. képek). Itt kell megemlíteni, hogy a vár kívül-belül vakolt és meszelt volt (a pincék belső falfelületeitől eltekintve). Nagy, eredeti vakolatfoltok láthatóak ma is a kapubástya, a kaputorony, a kápolna, vagy a vár délnyugati sarkát támasztó 17. századi támpillér falfelületein. Falfestéssel csak a kápolnában számolhatunk, a többi külső és belső falfelület fehérre volt meszelve. Említésre méltó még egy harmadik fajta építőanyag, a fa is. Feltehető, hogy faépületek kezdettől fogva álltak a várban, de számuk az egyre jelentősebb kiépülés miatt idővel csökkenhetett. Gyanítható, hogy esetleg csak fából készültek egyes, csak a legkorábbi inventáriumokban említett építmények, mint például a „Tihemiri kamorája". Fából épült a palotaszárnyak előtt futó és a „Deákház" emeletét övező folyosó. Csak fából lehetett az első porház is, máskülönben nem tarthatta volna lánc. Bizonyára fából készült, csak eső ellen védelmet nyújtó tákolmányok voltak az 1665/68-as inventáriumban emlegetett „drabant házacskák" is. Időnként egyes helyiségekben fából készült rekesztésekről is hallunk. Fa rekesztessél választották el a sütőház (19.) egy részét ecetesház (20.) céljaira. Ilyen fa rekesztés volt 1644-ben és 1654-ben a „Deákházban" ( 22.), 1665/68-ban pedig az északi szárny középső helyiségében (35.). Ez utóbbi feketére volt festve. Faépítmények egyértelmű nyomára - leszámítva az elővédmű (2.) egyetlen gerendafészkét - mindeddig nem bukkantunk, holott alighanem fából volt a mindvégig létező óraház ( 16. ) is. A nyugati hosszú pince (39.) északi falában feltárult egy, a fallal egykorú keskeny, függőleges fészekszerű lenyomat (79. kép). Ez talán egy - mivel az inventáriumok nem említik - a 17. századra már felszámolt fa rekesztés hírmondója. A fészeknek megfelelő nyom a déli falon nem látható, de mivel ez a fal korábbi, ez nem is meglepő. A sziklát itt csak igen vékony rétegben fedő, 17. századi, keményre taposott járófelületen semmiféle jelenség nem mutatkozott. Vertfalú építmény magában a várban - legalábbis a 17. században - nem volt. A párkány kapuja mellett állt egy tapasztás nélkül valónak mondott (tehát újkorában éppenséggel tapasztott falú) darabontház. Csak 1654-től kezdve emlegetik, de már akkor is igen rozoga állapotban volt, tehát bizonyosan nem akkor épült.
