Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

fehér színűnek mondják 1654-ben nagy, kályhás kemencét (azaz cserépkályhát), viszont 1665-ben kőből rakott kályhát említenek itt. Az 1620-ban valószínűleg még rendszeresen használtnak tűnő, kényelmes szoba 1623-ban már rossz állapotú, 1644-ben már szinte üres volt, 1665-ben pedig ki­fejezetten elhanyagolt, lepusztult képet mutat. Le­írása az 1668-as és az 1670-es inventáriumokból hiányzik. A „Deákház" falai szinte az alapozásig le­pusztult állapotban maradtak meg. Feltárása jórészt már 1977-ben megtörtént, azonban a terület réteg­viszonyait összefüggéseiben csak később vizsgál­hattuk meg (8. ábra). A helyiség a kutatás szerint több korábbi helyiség összevonásával keletkezett. Legkorábbi előzménye egy, a konyhához közvetle­nül csatlakozó, azzal egykorú, nagyjából négyzetes alaprajzú helyiség (25.) volt. Ennek egykori nyu­gati fala a mai „Deákház" közepe táján került elő (33. kép). Ennek a kisebb helyiségnek a bejárata minden bizonnyal az udvar felől, a déli fal tenge­lyében nyílott, bár ennek napjainkra nem maradt nyoma, talán azért, mert járószintje a Deákház utol­só járószintjénél valamivel magasabban lehetett. A kérdéses szakaszon a szoba udvar felőli falában na­gyobb, tufakőből készült foltozás maradványai voltak láthatóak. A későbbi „Deákház" nyugati fala eredetileg a virágoskert (29.) keleti kerítésfala volt (34. kép). Maga a virágoskert aligha régebbi, mint a 16. szá­zad első fele. (1. a virágoskert részletes ismertetésé­nél!) Már ez a fal is egy, az északi várfalhoz utólag hozzáragasztott belső pillér visszabontott csonkjára épült rá. A kvádersarkú pillér eredeti funkciója kérdéses. A kerítésfalban egy utóbb elfalazott ajtónyílás csekély maradványait tártuk fel, melynek küszöbét másodlagos helyzetű, tokhornyos szárkő alkotja (35. kép). A virágoskert keleti fala és az északke­leti épületszárny egykori nyugati zárófala közötti holt teret utóbb, az épületszárny déli falának vona­lában egy tufából készült fallal leválasztották (36. kép), így az északkeleti épületszárny egy újabb helyiséggel (24.) bővült. E kis helyiség téglabur­kolatú volt. A téglapadló (37. kép) szintje valame­lyest mélyebben volt a tőle keletre eső terek szint­jétől. A kis helyiség bejárata az udvar felől, tehát az új fal tengelyében nyílott (36. kép). Valószínű, hogy e helyiség kialakításával egy időben az északkeleti épületszárny addigi legnyugatibb helyi­ségét (23.) egy ugyancsak tufából készült osztófal­lal (32. kép) ismeretlen okból - egy északi (25.) és egy déli (26.) részre osztották. Az sem kizárt, hogy 33. kép. Az északkeleti épületszárny egykori keleti zárófala a „ Deákház " területén 34. kép. A „ Deákház " nyugati fala az így elvesztett nagyobb teret szándékoztak pótol­ni a szárny és a virágoskert (29.) összekapcsolásá­val létrejött új helyiséggel. Nagy a valószínűsége, hogy csak a 16. század második felében alakult ki a „Deákház" egységes tere (22.) az osztófalak bontá-

Next

/
Thumbnails
Contents