Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
22. kép. A sáfárház A kaputorony padlása A kaputorony padlását /15./ csak 1623-ban említik. Leginkább aszalt gyümölcsöket tároltak itt. Semmi nyoma nem maradt. Óraház Az órát az 1644-es inventárium kivételével valamennyi leltár megemlíti, mégpedig az emeleti helyiségek és a gyilokjárók felsorolásakor, tehát magasan helyezkedett el. A szerkezet külön (valószínűleg fa-) építményben (16. ) volt elhelyezve. Ezt az építményt 1665/68-ban tornyocskának nevezik. Alighanem nagyobbacska építmény lehetett, hiszen 1620-ban sok minden (egy kapa, két „döbeny", egy kupa, kötél, istráng, szeszlepárló edény) elfért benne. Az óraház pontosabb helyére az 1654-es inventárium nyújtja a legjobb információt, mely szerint a kapu mellett, belül, tehát a kaputorony várudvar felőli oldalán állt. Mivel a toronytól északra épület állt, a délnyugati sarok környéke látszik a legvalószínűbbnek. Ez logikus is, hiszen ez a hely látható a vár minden pontjáról. Az óra mindvégig üzemképes volt, karbantartására különös gondot fordítottak. 1626-ban Datz Márton számtartó 1 font „fa olai"-at hozatott Kassáról a várbeli órához. A szerkezethez egy nagy harang is tartozott, melyet azonban csak 1654-ben említenek. Sajnos az óraháznak semmilyen régészeti nyoma nem maradt. Talán mégis az óra valamilyen alkatrésze lehetett az a két, teljesen egyforma, egyelőre meghatározatlan fémből készült, ismeretlen funkciójú kerék, melyek belső oldalán csavarmenetes tengely látható. Az egyik keréken III, a másikon IV jel látható, ezek szerint még legalább kettő lehetett belőlük (63. ábra, 3.). A kerekek azonban a kaputoronytól távol, az északi palotaszárny keleti pincéjét kitöltő omladék alján kerültek elő. Sáfárház Az inventáriumok egybehangzó állítása szerint a kapu mellett, jobb kézre eső első helyiség a sáfárház (77.) volt (22. kép). A sáfárház a vár északkeleti szegletét elfoglaló, szabálytalan ötszög alaprajzú tér. Mennyezetéről és járófelületéről az írott források nem szólnak. A sáfárház csak az udvar felől volt megközelíthető. A 17. században az inventáriumok szerint a sáfárház kizárólag raktározási célokat szolgált. Elsősorban szerszámokat, szerelvényeket tároltak benne, 1665-től pedig itt voltak a kisebb lőfegyverek (szakállas puskák és muskéták) is. Végig használatban volt. Régészeti feltárása még 1977-ben történt meg. Területén 1,5-2 m vastagságú köveshabarcsos omladék volt. A helyiség utolsó járószintje és az omladék alja között néhol az 50 cm-es vastagságot is meghaladó vörösre égett, faszenes réteg húzódott, biztos jeleként annak, hogy a sáfárház gerendafödémes volt egykor. Valószínű, hogy fennállása alatt mindvégig. A pusztulási réteg alatt földes járószint húzódott. A helyiség 90 cm vastag nyugati fala az Árpád-kori várfalhoz utólag épült hozzá, udvari falának lepusztultsága, illetve a kaputoronynak a Lux-féle helyreállítás alkalmával alapjaitól újjáépített sarka miatt ez utóbbi objektumhoz való viszonya már nem volt megállapítható. Mindenesetre valószínű, hogy a sáfárháznak helyet adó tér az egész északkeleti épületszárnnyal együtt még a 15. században épült. 130 Mindazonáltal találkoztunk olyan jelenségekkel, melyek arra utalnak, hogy a sáfárházat a 16. században némileg átalakították. Az északkeleti épületszárnyat már az 1977. évi ásatás vezetői is bizonyosan a 15. század második felére datálták. (Feld-Cabello, 1980., 47.) Mivel az akkori kutatás során az épületszárny több helyiségében is átvágták az utolsó járószinteket, datálásuk alapját az ilyen, mélyebben fekvő kultúrrétegeket is érintő kutatóárkokból előkerült régészeti leletanyag jelentette. Hasonló kutatóárkokat mi is nyitottunk a szárny egyes helyiségeiben, így alkalmunk nyílt a korábbi rétegek leletanyagának vizsgálatára is, melynek során tapasztalataink megegyeztek Feld Istvánéval és Juan Cabelloéval. Választott témánk keretei azonban csupán annyi teret engednek számunkra, hogy a 16. századnál korábbi objektumok esetében csak a tények rögzítésére szorítkozzunk. A füzéri vár 13-15. századi sorsa külön tanulmány témája lesz.
