Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A SZEMÉLYZET

ezek közül csak négy volt a zsoldos katona, a többiek egy része (pl. a majorosné és a kisebbik majorosné, a serfőző, két juhász és két béres) biztosan nem a várban teljesített szolgálatot. Datz feljegyzései között fennmaradt egy fizetésjegyzék-töredék 1625-ből. Ebben a várban szolgálók közül egy kulcsár, egy lovas szolga, két virrasztó és egy sütőasszony éves béréről értesülünk. Ugyanott egy 1626-os fizetésjegyzék szerint a várban szolgáló darabontok száma a tizedesekkel együtt 14 volt. 1641-ből egy újabb fizetésjegyzék maradt fenn. Eszerint a várbeli katonaság ekkor a porkolábból, a kulcsárból, a tizedesből és 13 darabontból állt.

444 Ugyanebből az évből származik Nádasdy Anna Mária „instructio"-ja, melyet füzéri provisorához intézett. Ebben leszögezi, hogy a várban legalább öt darabontot kell tartani.

445 1648-ból ismét egy fizetésjegyzékünk van. Ebben hét darabontot sorolnak fel, de a vár személyzetéhez számítják a majorsági alkalmazottakat (majorosok, kertész, béres, juhász, ménes- és disz' ' \ • 446 nopasztor) is. 1670-ben, a vár elkobzásának pillanatában a porkolábon és a tizedesen kívül öt darabontot és egy virrasztót találtak a várban. A kamara azonban hamarosan 15, majd további 4 német muskétást rendelt a vár őrzésére. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a várban sosem tartózkodott nagy létszámú katonaság. A katonák javadalmazása A személyzet fizetéséről fennmaradt legkorábbi forrásunk a már említett 1623. évi fizetésjegyzék, igaz, ez csak a gabonajárandóságot tartalmazza. Eszerint a kulcsárnak évi 2 köböl búza, a zsoldosoknak évi 12 köböl gabona járt. Az 1625. évi jegyzék szerint a kulcsárnak évi 12 forint készpénz, egy „morvái" mente, egy dolmány és egy nadrág báránybőr béléssel, továbbá egy ártány, két köböl búza és elegendő lábbeli dukált. Datz feljegyezte, hogy egy alkalommal vett neki 13 sing dolmánynak és mentének való morvái posztót, singjét 65 pénzért, később pedig 3 sing nadrágnak való morvái posztót, singjét 70 pénzért. Sarut a kulcsár számára Újhelyen vásárolt 1,35 forintért, cipőt Göncön két alkalommal is, egyszer 50, egyszer pedig 55 pénzért. A lovas szolgának két lova után 40 forint készpénz, 12 sing fajlondis, 12 köböl búza és 12 köböl zab járt. Ezen kívül neki és szolgájának napi két cipó és „kenyérre való" járt. A fajlondis posztó singje 4 forintba és 56 pénzbe került. Az egyik virrasztó évente 7 forint készpénzt, egy szűrt, elegendő bocskort, naponta két cipót és „kenyérre valót", valamint napi két icce sört vagy lőrét kapott. A másik virrasztó 10 forintot és két szűrt kapott, a többi járandósága megegyezett a másikéval. A feljegyzett vásárlások szerint egy szűr ára 2,75 és 4 forint között mozgott. Göncön 3,5 forintba került. A várbeli sütőasszonynak évi 12 forint, egy morvái szoknya, két saru és két „főre való gyolcs", valamint naponta két cipó és két icce sör járt. Datz Göncön vásárolt a sütőasszonynak hét és fél sing, vörös szoknyához való morvái posztót, singjét 64 pénzért. Ugyanekkor ugyanott egy főkötő 85 pénzbe került. Datz a saruk megvásárlását is híven feljegyezte. Mindkétszer piros sarut vett, előbb 1,15 forintért ismeretlen helyen, utóbb 1,06 forintért Göncön. 1626-ban a tizedeseknek évi 22 forint, a közlegényeknek 18 forint járt. A fizetéseket ők is negyedévente (1626-ban: január 10., április 10., július 12., október 5.) kapták meg. Az 1641-es fizetésjegyzék ilyen szempontból nem igazán értékelhető, mert az uradalom összes, valamiféle pénzbeli jövedelmet húzó személyének kifizetett pénzmennyiséget egy összegben adja meg. Az 1648-as „bérlista" szerint a darabontok személyenként és évente 12 forintot, 12 köböl gabonát, egy ártányt és egy kősót kapnak. 444 MOL P. 287. (Forgách cs. lt.-a), 37. es., Fasc. V. 87. 445 MOL P. 287. (Forgách cs. lt.-a), 37. es., Fasc. V. 446 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a), 2. cs., 33/23-24.