Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
A MINDENNAPI A pénzforgalom emlékei A Füzér környékén a 16-17. században forgalomban lévő pénzekről egyelőre nem lehet komolyabb megállapításokat tenni. Az eddig a várban előkerült, a vizsgált korszakból származó öt pénzérme közül kettő is lengyel, ez is alátámasztja a régió erős és tradicionális lengyel kapcsolatairól való eddigi feltételezéseket. A gyenge lengyel pénzek még a 17. század végén is a legelterjedtebb - de nem a legkedveltebb - fizetőeszköznek számítottak. Jó példa erre, hogy 1670-ben Nádasdy Ferenc azt kéri Bónis Ferenctől, hogy az éppen esedékes árendapénzt úgy fizesse ki, hogy ha már nem is lehet mind német pénz, legalább poltura legyen, ne dutka, mert a poltura jobban megy a dutkánál. 447 Természetesen az egész korszakban számolnunk kell a hamispénzek elterjedtségével is - bár ilyen eddig Füzéren nem került elő. Tudjuk viszont, hogy a 16. században Füzéren is űzték ezt a „nemzeti sportot": a pénzhamisítást. Komáromy András egy adata szerint 1537 és 1542 között egy bizonyos Miklós nevű ötvös hamis verőtöveket készített Büdy Mihály beregi főispánnak Munkácson, valamint Kazinczy (helyesen: Kázméri) Gáspárnak Fü448 zeren. A vár területén eddig előkerült 16-17. századi ci 449 pénzérmek: 1505/1506: Sándor lengyel király ezüst krakkói félgarasa. 1508: II. Ulászló király 1508-ban vert magyar ezüstdenárja. 1555: I. Ferdinánd király 1555-ben vert magyar ezüstdenárja. 1575: Miksa császár 1575-ben vert cseh ezüst hellere. 1659: János Kázmér lengyel király 1659-ben vert ezüst hárompolturása. Ruházat Amint az a várbeli személyzet javadalmazását tárgyaló fejezetből kiderült, a ruházatról is rendelkezünk némi írásos adattal. A különféle nadrágok, dolmányok, menték, szoknyák alapanyagául különböző nevű, eredetű - és nyilván minőségű 447 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a), 3. cs., 24/5-6. 448 Komáromy, 1893. 449 Az érmek meghatározását Tóth Csaba végezte. ÉLET EMLÉKEI posztófajták szolgáltak. A „fajlondis", „csimarin", „morvái", „karasia" posztók közötti különbségek nem hámozhatóak ki a szövegekből, de a fajlondisról és a morváiról biztosan tudható, hogy azok külföldi eredetűek voltak. Ez valószínű a másik kettő esetében is. Mivel legtöbbször csak az alapanyag beszerzéséről hallunk, alighanem működött a faluban szabó. A nadrágokat és a mentéket báránybőr béléssel „téliesítettek". Ami a lábbeliket illeti csak sarukról, cipőkről és bocskorokról szólnak az írott források, holott legalábbis télvíz idején - csizmát is hordaniuk kellett. Sajnos a ruházatnak nem sok régészeti nyoma maradt Füzéren. Mindössze egy medálként használt aranypénzt, egy csonttűt és három lábbelivasalást lehet felmutatni. Csonttü A 10 cm hosszú, maximum 6 mm széles, vége felé kihegyesedő csonttű a déli szárny nyugati pinceszakaszából (42/a.) került elő. A lapos csonttárgy a szélesebbik végén korong formájúra van vágva, alatta téglalap alakú rés látható benne (60. ábra, 4.). Alighanem hajtű lehetett, tehát női viselethez tartozott. Lábbelivasalások A három eddig előkerült lábbelivasalás egy típushoz tartozó sarokpatkók (60. ábra, 1-3.). Széles, lemezes, U alakú példányok, kettő nagyobb, egy kisebb. A két nagyobb darab közül az épebb az északi várfal külső oldalán, a 16. század végi kályhacsempéket tartalmazó vörös szemétrétegből, a másik pedig a sáfárházból (17.) került elő. Bár mindkét példány hiányos, bizonyos, hogy mindkettőt három ponton erősítették fel a sarokra, egy-egy kerek fejű szöggel. Tulajdonképpen ugyanilyen a harmadik kisebb, az ágyúálláson előkerült sarokpatkó is, azzal a különbséggel, hogy ezt csak a két végén erősítették fel a lábbelire. Ez csupán kis méretével indokolható. Alighanem gyermeklábbelihez tartozott egykor. Az ilyen típusú sarokvasalások, Ozorán a 17. század végére, a 18. század elejére datálják. 450 Úgy tűnik, hogy Füzéren ez a típusú lábbelivasalás már a 16. század végén is 450 Gere, 1993., 228-229.
