Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A SZEMÉLYZET

A harmadik pontban kötelezik, hogy a várbeli lőfegyverekre, muníciókra fokozottan ügyeljen, azokat száraz helyen tartsa s ha javításuk szükséges, aziránt is intézkedjék a tiszttartónál. A negyedik pont szerint a várnagynak kötelessége őrködni a várbeli erkölcsök felett is. Beosztottait „Istenn felelme állat tárcsa". A kapu nyitásának és zárásának imádság és „Jézus!" kiáltás mellett kell történnie. Előírják, hogy a porkoláb a „lelkükkel" szitkozódókra hármat üttessen. Ugyanebben a pontban megkövetelik a várnagytól, hogy a katonákat „hír" nélkül ne engedje kijárni a várból. Az ötödik passzusban a várnagy belátására bízzák, hogy az istenkáromlókat hogyan bünteti meg. A hatodik pontban megtiltják neki, hogy a darabontokat a maga ügyében bárhová is elküldje, hiszen azoknak a vár vigyázása a dolguk. A következő artikulus megtiltja, hogy a várnagy a várat külön utasítás nélkül elhagyja. A nyolcadik cikkely a tűzvédelemről szól, előírva a kémények gyakori tisztítását. A kilencedik passzus szerint a várnagy engedély nélkül nem adhat szállást a várban idegennek, sem őt magát, sem értékeit nem fogadhatja be. A tizedik pontban felhívják a figyelmét a rabok gondos őrzésének szükségességére, s előírják, hogy halálra ítélt rabot ne tartson sokáig a várban. A tizenegyedik pont a kapuk zárásáról és nyitásáról rendelkezik. A várnagynak kötelessége személyesen jelen lenni a kapuk „staualt órakor" történő bezárásánál, a kulcsokat pedig magánál kell tartania. Reggel előtt a kapukat semmiféle parancsra nem nyithatja ki, senki előtt. A tizenkettedik „parancsolat" kötelezi a várnagyot a várbeli helyiségek, kemencék, ablakok, zárak és kulcsok rendszeres tisztán tartására. A tizenharmadik előírás a rabtartásért járó pénzösszegeket sorolja fel. Eszerint egy vasra vert jobbágy után a várnagynak 24 dénár jár, míg a darabontoknak semmi. Idegen rabok esetében a porkoláb markát három forint üti, s ilyenek után már a darabontoknak is jár 24 dénár. A tizennegyedik pont szerint a porkoláb kötelessége időben tájékoztatni az udvarbírót, hogy az megfelelően gondoskodhasson a vár élelmezéséről. A következő pont a kútnak és az ahhoz tartozó eszközöknek rendszeres és gyakori tisztítását írja elő. Az utolsó cikkely minden, a fent nem érintett kérdésekben felmerülő probléma megoldását a várnagy belátására bízza, azonban előírja, hogy azokban az udvarbíróval egyetértésre kell jutnia. 40 Az utasítás szövegéből jól kiviláglik, hogy a várnagyság ekkor már nemhogy az egész uradalom, de még a vár alatti település életében sem tekinthető számottevő tisztségnek. Az uradalom irányítása a 17. században a provisor kezében volt (ezt a tisztséget a Nádasdyak idejében szinte mindvégig a Nádasdy családdal rokonságban álló Telekessy Török família tagjai töltötték be). A provisor nem a várban lakott (hanem valószínűleg a falubeli udvarházban), a fontos döntések színtere már régen nem a vár volt. A vár ekkor már csak az uradalomnak egy része, de semmiképpen sem feje. Irányítója békeidőben legfeljebb gondnoki, vagyonőri, börtönőri (talán nem véletlen, hogy a mai nyelvérzék a porkoláb szót inkább börtönőrként, semmint várnagyként értelmezi) feladatokat tölthetett be. Amint látható, teljes mértékben szuverén döntéseket még a vár életével kapcsolatban sem hozhatott. A katonaság A várban szolgáló katonákat székelyeknek, abrakosoknak, darabontoknak, zsoldosoknak (mercenarius) nevezték. Bár két füzéri közkatona nevével már 1558-ban találkozunk, pontosabb létszámukról az első adattal 1567-ből rendelkezünk. Ekkor két virrasztót, egy őrt, egy gyalogos katonát, egy kertészt, egy szakácsot és egy serfőzőt, tehát 7 embert soroltak fel, mint olyanokat, akik a várban szolgálnak. Ha ehhez hozzászámítjuk még a tizedest és a várnagyot, akkor is csak 9 fő volt a várban. A közkatonák közül öten füzéraljaiak voltak, a gyalog Komlósra, az őr Kajatára való volt. Ezek az emberek egyszerű zsellérek voltak.

441 1585-ben egy, a füzéri és a regmeci erdők közötti határ ügyében tartott tanúvallatás során a tanúk között öt, egykor a füzéri várban „széke ly"ként szolgáló radványi jobbágy szerepel.

442 Egy 1601-ben tartott tanúvallatás eredménye szerint még 1600-ban Putnoky Boldizsár várnagy és Bácsmegyei Gáspár prefektus 16, név szerint megnevezett füzérvári zsoldos gyalogossal és több jobbággyal fegyveresen megrohantak egy nagybózsvai nemesi udvarházat. Datz Márton számadáskönyvei szerint 1623ban 14 főt számítottak a vár személyzetéhez, de 440 MOL E 148. (NRA), Fasc. 626., Nr. 18. 441 MOL E 156. (U et C), Fasc. 122., Nr. 2. 442 MOL E 148. (NRA), Fasc. 625., Nr. 1. 443 MOL E 148. (NRA), Fasc. 627. Nr. 21-23.