Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

FŰTŐBERENDEZÉSEK

Szemeskályhák Arról, hogy a fuzéri várban egykoron szemeskályhák is álltak, szinte kizárólag régészeti forrásokból értesülünk. A korszakban az egyszerű szemeskályhákra általában használt „paraszt kályhás kemence" kifejezés egyik inventáriumban sem fordul elő. A fuzéri leltárakban alkalmanként felsorolt, kemencének, „kályhás kemencének" nevezett tüzelőberendezések közül viszont egyikről sem állítható teljes bizonyossággal, hogy egyszerű szemeskályhát jelentenének. Egyértelműen kizárható szemeskályha léte a 17. században azokban a helyiségekben, ahol színes kályhákat találtak az összeírok. Mindössze egyetlen olyan helyiséget ismerünk, ahol elképzelhető szemeskályha a 17. században: 1623-ban Pápay Tamás szállásán (51.) találtak egy romladozott kemencét, erről egyelőre nem zárható ki, hogy szemeskályha volt. További fontos információ, hogy a vár eddig kutatott részein sehol sem került elő nagy tömegű kályhaszem olyan körülmények között, hogy azt kellene feltételeznünk, hogy a vár pusztulásakor összeomlott szemeskályha maradványait találtuk meg. Nagyobb mennyiségű kályhaszemet inkább csak feltöltési rétegekben (a „Deákház" (22.) utolsó járószintjét megelőző feltöltésben, a virágoskert (29.) feltöltési rétegében, a déli szárny nyugati pincéjének (42/a.) és a kápolna előtti pincének (42/c.) járószintjeiben, valamint az ágyúállás anyagában), illetve szemétrétegben (az északi várfal külső oldalán) találtunk. Mindezek alapján igen nagy valószínűséggel állítható, hogy a füzéri várban 1620 után már nem állt szemeskályha. Mivel azonban jelentékeny mennyiségű és több típusba sorolható kályhaszem található a leletanyagban, el kell fogadnunk, hogy korábban bizonyos helyiségekben mégis álltak egyszerű szemeskályhák, azonban ezek már 1620 előtt bontásra kerültek. A kályhaszemek önmagában való datálása nehéz feladat. Összehasonlításra alkalmas részei (peremforma, díszítés) az ilyen daraboknak nemigen vannak, az általános formák pontos korhoz kötése pedig e formák hosszú használata miatt nehézkes. Különösen problematikus az ország más területeiről nem ismert, egyedi formák korának meghatározása. Emiatt a kályhaszemek datálása csak komplex módon, a lehető legtöbb számba vehető információ (történeti adatok, lelőkörülmények, jobban datálható társleletek) elemzésével oldható meg valamelyes biztonsággal. A vár eddigi kutatása során viszonylag jelentős mennyiségű, ám a kályhacsempe-anyaghoz mérten sokkal kevesebb kályhaszem került elő. Ezek döntő többségét mázatlan, kisebb részét belül zöld, illetve fekete mázzal bevont példányok jelentik. A mázas kályhaszemek aránya olyan csekély, hogy nem zárható ki az sem, hogy azok inkább csempés kályhákhoz tartoztak. I. MÁZATLAN KÁLYHASZEMEK A mázatlan kályhaszemanyag 80%-át tál alakú kályhaszemek teszik ki. A fennmaradó részen jobbára két különleges, más lelőhelyről egyelőre nem ismert (vagy nem publikált) formájú típus osztozik. Az egyik a hagyma alakú kályhaszemek egy válfajának tekinthető, de a megkülönböztetés érdekében általunk inkább kehely alakúnak nevezett, a másik egy csőszerűén hengeres testű, külső oldalán mélyen és sűrűn barázdált, a pohár alakú szemek eddig ismeretlen válfaját képviselő típus. Ezeken kívül ismeretes még egy-két példány hagyma és hagyományos pohár alakú, valamint egy-egy példány egyedi formájú kályhaszem, illetve kályhaszem-töredék is. /. Tál alakú kályhaszemek A mázatlan, tál alakú kályhaszemeknek mintegy 10%-át olyan példányok teszik ki, melyek oldala határozottan ívelt vonalú, s a belső oldalon, a töréspontnak (a ,,sinc"-nek) megfelelő helyen markáns gallér fut körbe (49. ábra, 1.). A mázatlan, tál alakú, gallér nélküli kályhaszemek vörös, szürke, vagy sárga anyagúak, azonban ezeken belül is szétválaszthatóak bizonyos alcsoportok a (sajnos elég ritkán meghatározható) méretek, az alapanyag és a kidolgozás módjának alapján. Legnagyobb részükre jellemző, hogy oldalfaluk „sinc" nélkül, vagy csak alig észrevehető törésponttal tart össze a száj felől a fenék felé. Meglehetősen sok töredék került elő az északi szárny keleti helyisége alatti pinceszakaszban (32.), illetve tömegesen bukkantak elő az északi várfal külső oldalán, a nyugati pillértől nyugatra. Ugyancsak több példány bukkant elő a déli szárny két nyugati helyisége alatti pinceszakasz (42/a.) járószintjéből és a kápolna előtti pincéből (42/c.) is. Több darab ismert a nyugati, hosszú terem alatti pincéből (39.), a „Rimay-ház" árnyékszékaknájából (8.), de kisebb számban megtalálhatóak a sütőházban (19.), az udvari szelvények anyagában és az