Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
beteg kollégáját.194 Ennek ellenére dementis 1754-ben megbántva írja naplójában, hogy a szélütést kapott és végső idejét érző Berács nem őt, hanem Sztranszky Ábrahám cekeházi lelkészt kérte fel az esetleges temetési prédikációra.195 Végül 1759. október 19-én mégis Clementis mondta a halotti beszédet Berács János arnóti koporsójánál,196 ez az esemény azonban kimaradt a naplójából, amelyet éppen 1759. július 19. és október 30. között nem vezetett, és amelybe majd 1760. áprilisában írja be utolsó bejegyzéseit. Az 1759-ben elhunyt Berács tiszteletes helyére az egyháznál már évek óta szolgáló arnóti tanítót, a szlovák Orphanides Jánost hívták meg lelkésznek, aki a Trencsén megyei Puchón (Puchov, Szlovákia) született 1725. március 6-án, apja Orphanides András mészáros, anyja Kuczeg Zsuzsanna. Előbb Szulyón (Szulyó-Hradna, ma: Sú’lov-Hradná, Szlovákia) mint artikuláris helyen, majd Besztercebányán tanult, innen a német nyelv megtanulásának szándékával 1743-ban Lőcsére költözött, ahol egy egész évet a teológia és a bölcsészet tanulmányozásával töltött Samuel Weinertnél. 1748-ban a debreceni református kollégiumba iratkozott be, mint Bárczy Godofréd kisfiának, Sámuelnek magán tanítója, részben, hogy a magyar nyelvet gyakorolja, részben, hogy a magasabb tudományokban, főként keleti nyelvekben, históriában, matézisben, fizikában elmélyítse tudását. Itt két évet töltött, és 1750-ben távozott Debrecenből. Külföldi tanulmányait patrónusai készek voltak támogatni, de Trencsén vármegyében ezt megakadályozták, így előbb házitanító volt, majd 1753-ban Arnótra hívták iskolamesternek, ahol 5 évig tanított. Ezt követően az egyház patrónusai elhívták arnóti evangélikus lelkésznek, ezért Trangus Illés miskolci orvos,197 az egyház első számú támogatója kíséretében Késmárkra ment, ahol 1758. június 12-én Fischer Éliás szuperintendenstől vette fel a szent rendeket.198 Clementis János 4 lelkésznek és gyülekezetnek lett esperese 1743-ban, Fancsalon kívül: Arnót, Cekeháza, Kurittyán. Cekeháza - ma Abaújszántó része - a harmadik legjelentősebb evangélikus egyház a régióban a 18. század 194 Clementis-napló [105] 195 1756 [Julii] 21 Fui in nundinis Miskociensibus, ubi de paralysi reverendi Domini Berács, qui tamen NB. oblitus meorum officiorum ab annis, quam plurimis praestitorum in extrema, ut putabat, necessitate Dominum Sztranszky advocavit, atque de concione funebri habenda eundem interpellavit. Clementisnapló [144] 196 Anno Christi 1759. Dominica XIX. post Trinitatis die 19.8-bris sepuitus est Admodum Reverendus ac Clarissimus Vir Johannes Berath, qui Ecclesiae nostrae Evangelicae Arnothiensi 33 annis fideliter praeerat, expletisque 73 annis beate in Domino obiit 16. 8-bris Anno 1759. Funebrem concionem habuit Admodum Reverendus Clarissimus Dominus Johannes Clementis Antistes Fantsalensis et senior. Parentatio ver per me facta est. Arnót ev. ak. f. 40v 197 A kisszebeni (ma: Sabinov, Szlovákia] származású Trangus Illés (1710 k.-1761), akinek apja, Trangus Illés kisszebeni német lelkész, Clementis János kollégája, Jénában végzett, és Horváth Stansith Boldizsár udvari papja, illetve több szepességi város evangélikus lelkésze volt, 1731-ben kapott orvosi diplomát a hallei egyetemen, Miskolcon lakott, az 1750-es évek elejétől haláláig Borsod vármegye tiszti orvosa volt. Vö: Bodnár 2015. 342-346.; Gyulai 2017.98-101. 198 Orpahnides János ordinációs önéletrajzai: [1] Fancsal, 1755. aug. 6., [2] Arnót, 1759. jún. 20. EOL AGE VI. 75. 65
