Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
A kővel való bánni tudás a települések jó részén jószerével elemi készség volt, a földrajzi feltételekhez való alkalmazkodás közönséges formája, ami - a többségnek bizonyára szezonálisan - kenyeret biztosított az egyéb tevékenységek mellett. A 18-19. században nőtt meg a kőbányák hasznosításának jelentősége, Magyarországon a 19-20. század fordulóján mintegy 2500 lelőhely szolgáltatott kőanyagot. A bányászatra és a kőmunkákra irányuló nagy volumenű, gyakran nemzetközi vándorlásra jó példa Erdőbénye kőmunkája: a lokális kőipar kifejlesztésében vándor olasz kővágók játszottak szerepet, a település legnagyobb hatású kőfaragója pedig a szlovák területről áttelepült, Olaszországban tanult Skodák Cirill volt.38 Tájunkon külön említést érdemel a mecenzéfiek szerepe. A 18-19. században az abaúji Felső-Mecenzéfről bérmunkára levándorló németek (mániák) keze nyomán formálódott meg a hegyaljai szőlők arculata. Földmunkát, pince- és veremásást, útépítést, csatornaépítést és különféle kőmunkákat végeztek, ők alakították ki a szőlőterületek vízlevezetését is.39 Bencsik János finom megfigyelése, hogy a mecenzéfiek és a hozzájuk hasonló időszakos munkások, kisegítők, kapások lényegében önálló társadalmi réteget alkottak Tokaj - és a többi mezőváros - 18-19. századi társadalmában.40 Ha hozzájuk számítjuk azt a nagyszámú bérmunkást - tiszántúli, abaúji magyarokat, de felföldi (szepességi) németeket valamint szlovákokat és ruszinokat is -, akik a rendkívül nagy munkaigényű hegyaljai szőlők jelentős munkaerő-keresletét a tavaszi nyitástól a bor értékesítéséig évszázadokon át kiszolgálták, nem kétséges, hogy ezek a csoportok is jelentős szerephez jutottak a történeti táj ellátásában, akár az egyes kézműves tevékenységek formálásában.41 Vagyis az előzőek nem csupán a kézművesség különböző szintjei közötti átjárást jelzik, hanem a munkaerő migrációjára is figyelmeztetnek. Tokaj-Hegyalján ennek különös jelentősége volt, mert a nagy volumenű, kézi erővel végzett tevékenység a rendkívül nagy munkaigényű szőlőmunka konkurrense is volt. a kiömlési szakában, mind az utóvulkáni tevékenység idején különféle kőzetek keletkeztek, amelyekhez utóbb változatos ásványosság társult. Az itt élők a különböző korszakokban eltérő természeti anyagok használatát preferálták, amelyek jellemzői is voltak egy-egy korszak emberi tevékenységének. A keresztúri határban is bányászott andezit kiömlési kőzetét évszázadokig építőkőként alkalmazták. A Csonka-dűlő és a Kakas-hegy riolittufája és a Führer-bánya trachittufája könnyebben megmunkálható volt, de elég időtálló a lakóházak falazatához. A kőből épült, gyakran alápincézett parasztpolgári lakóházak karakteres arculatot adtak a mezővárosnak. De a szőlőkben is évszázadokig találkoztak a kövekkel a helyben élők: a különféle méretű és anyagú kődarabok tömegével kerültek elő a talajmunkák során. Ezeket is használták építkezéshez, de kőteraszok, gátak, vízgyűjtő medencék is készültek belőle. 38 Schafarzik 1904., Gasztonyi 2007. 289-294., Viga 1997. 483-485. 39 Balassa 1959. 287-291. 40 Bencsik 1993b. 319-329. 41 A hegyaljai szőlőmunkások vándorlásáról: Bodó 1979. 483., Udvari 1988. 48-61., Udvari 1989. 102-114., Udvari 1990. 38-46. A vándorlások interkulturális, interetnikus hatásairól összegzőén: Viga 1990. 220-223. 87
