Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
hogy a Kárpát-medence érintkező sávja volt a két európai térség mezőgazdálkodásának.14 Az előzőek kapcsán az elmúlt másfél évtized őskorkutatásának két fontos eredményére kell felhívnom a figyelmet. Az első az indoeurópai csoportok régészeti és nyelvészeti megfeleltetésének vitatott problematikájára, s benne az ún. Körös-Starcevo kultúra és a neolitizáció elterjedésére vonatkozik. Számos elképzelés született arról, hogy a Körös-kultúra dél-alföldi, és a Starcevo dunántúli emlékanyagának csoportjai miért álltak meg a Kárpát-medence középső részén, jóllehet elterjedésük határvonala nem kapcsolható össze markáns geomorfológiai választóvonallal. Roppant érdekes teóriát fejt ki ennek kapcsán Kertész Róbert és Sümegi Pál, akik szerint a Kárpát-medence centrumában egy rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki a mezolit és a neolit életmódot folytató emberek és a környezetük között, amit - az emberi tényezők és a környezeti adottságok viszonyát értelmezve - egy geoarchaeológiai modellben foglaltak össze. Szerintük a Kárpát-medencében a 11 000-10 000 évvel ezelőtt kialakult, a makro-, mezo- és mikroszinten is nagy mozaikosságot mutató holocén ökológiai rendszerébe léptek be a mezolit, majd a korai neolit csoportok. A Kárpát-medence déli részén megjelenő kora neolit Körös-Starcevo kultúra népcsoportjai a Mediterráneumból érkeztek. Ezt igazolják kulturális gyökereik, valamint az általuk termesztett növények és tenyésztett állatok elsődleges, kis-ázsiai, közel-keleti és délkelet-európai tenyésztési géncentrumai. Ez a mediterrán gyökerű kultúra a Kárpát-medencében meghatározott növényeket termesztett (pl. búzafélék: alakor, tőnké, tönköly, árpa) és állatokat tenyésztett (a juh-kecske dominált, de jelen volt a szarvasmarha, sertés és a kutya is). Az élelemtermelés mellett igen jelentős volt a vadász-halászgyüjtögető tevékenységük aránya is. Ezek az újkőkori csoportok letelepült életmóddal, faluszerü településekkel és relatíve nagy népsűrűséggel jellemezhetők. A Kárpát-medence tőlük északra elterülő részének mezolit őshonos csoportjai viszont kulturális kapcsolatok szempontjából a nyugat- és közép-európai régió lelőhelyeivel hozhatók kapcsolatba. Ők a Kárpát-medence középső kőkorában kizárólag élelemszerző életmódot folytattak, főleg vadásztak, ami mellett a halászatról tanúskodnak a telepeiken feltárt konyhai hulladékok. Kertész és Sümegi szerint az éghajlati, a kőzet- és a talaj adottságok, valamint a környezeti feltételek mentén a Körös-Starcevo kultúra élelemtermelő gazdálkodásának lehetőségei egy északi limitáló vonalig hatoltak, ami behatárolta e kultúra elterjedési lehetőségeit. Ezt a Kárpát-medencében a korai neolitikumban kirajzolódó, a balkáni neolitizáció északi határát jelentő vonalat közép-európai - balkáni agroökológiai barrier (KEB AÖB) néven vezették be a szakirodalomba. A balkáni éghajlati és környezeti hatás perifériájára került mediterrán kulturális és gazdasági gyökerű, korai neolit közösségek szerintük ökológiai csapdába kerültek, terjedésük és fejlődésük a KEB ÖAB mentén lelassult majd leállt. 14 Györffy é. n. 148-152., Bökönyi 1968. 277-342., Bökönyi 1974. 163-168. 35
