Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Felföld erdőségeinek területe már nem érte el a szántóterületek kiterjedését, miközben a bányászat és az ipar délebbre vándorolt.22

Utalni kell itt egy másik történeti összefüggésre is. Fügedi Erik, Soós Imre, Veres László, szlovák részről pedig elsősorban Sirácky, Ján kutatásai révén ismerjük azt a folyamatot, melynek során a töröktől felszabadult magyar Alföldre felföldi szlovákok települtek a 18. század derekán. Hasonló folyamat zajlott le az Északi-középhegység területén is: a kamarai gazdálkodás megszervezte az erdővidék magasabb szintű gazdasági hasznosítását, s a Bükk és a Zempléni-hegység falvaiban megindult üveggyártás, illetve a vaskohászat szlovák, morva, lengyel stb. csoportokat vonzott a területre. Ennek a folyamatnak a kutatók elsősorban azt az oldatát hangsúlyozták, ami a befogadó oldalon keletkezett vonzást, vákuumot húzta alá. De éppen a fentebb említettek jelzik, hogy a kibocsátó vidéken is erőteljes ökológiai és társadalmi folyamatok munkáltak. A nemesfémbányászat és kohászat visszaesése, az erdővédő törvények, a fa árának rendkívüli emelkedése, nem utolsósorban - az ezek által is hangsúlyozott - relatív túlnépesedés mintegy ki is „lökte” a különböző csoportokat. Vagyis a kibocsátó és a befogadó oldal között erősebb összefüggés mutatható ki, mint azt vélhetnénk.23

Külön figyelmet érdemelnek témánk vonatkozásában a migrációk, valamint a különféle szaktudással vándorló munkáscsoportok története. Példának csupán Tokaj-Hegyalja történeti borvidékét említem, ahol a vallon-ófrancia réteg Árpád-kori hatásától kezdve, évszázadok során szervesült sajátos mezővárosi, parasztpolgári műveltséggé a különböző etnikumok csoportjainak kultúrája, amelyeket a különleges termőhelyi adottságú és nagy munkaerőt akkumuláló szőlőtermesztés vonzott a tájra. A hegyaljai mezővárosok históriája sajátos metszete a táj - gazdaság - társadalom és kultúra problematika összefüggésének.24

3. Másfajta gazdasági reorganizációval kapcsolódott össze a Kárpátmedence táj átalakításának másik nagy területe: a vízrendezés. Bár kísérletek és részsikerek voltak már a 17-18. századtól, maga a második honfoglalásként is értékelhető folyamat nem képzelhető el a polgárosodás megindulása nélkül. Mintha ebben a folyamatban teljesedne ki gazdaságilag és társadalmilag is a polgári korszak első szakasza. Közismert az a hatás, amit a vízrendezés, illetve a szántóterületek kiterjesztése a gazdálkodás egész szerkezetére gyakorolt, ami a tartásmódban, haszonvételben, az ezekkel összefüggő fajtaváltásban ragadható meg.25 Ez a gazdasági folyamat azonban egészében beágyazott társadalmilag is, s a kultúrtáj kiterjesztése számos, előre nem látható következménnyel is járt: regionális szinten alapvetően befolyásolta a tájak, települések, illetve mikrotársadal-22 Frisnyák 1998. 379.

23 Fügedi 1966. 313-331., Soós 1955., Sirácky 1963. 193-258.

24 Összegzőén: Balassa 1991.

25 Orosz 1979. 1039-1117., R. Várkonyi 1992., Andrásfalvy 2004. 325-345.

28