Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

Cím nélkül (A. Tóth József felv.)

sort: „kutyatej páfrány tör át a járdán” (Halottak napja Bécsben). A kép bizonyára mindenkinek megvan, vizuálisan látjuk, tartalmilag értjük a rövid mondatot. Azt azonban talán kevéssé gondoljuk végig, hogy a képben/mondatban az élettelen, szervetlen kő és az igénytelen élet látszólag kibékíthetetlen ellentmondását a végtelen idő egy harmadik minőségben, a kő és a virág egységében, szimbiózisában oldja fel. Hasonlóan érzékelteti ezt a látszólagos ellentmondást József Attila rövid strófája: „Az én falkám olyan falka, ondolálva van a farka. Orrukban csak magyar mód csillog egy kis arany drót.” (A kis kanász). Valahogy így születik a két élőlény között egy különös minőség, máshoz nem hasonlítható szimbiózis

255