Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Etnográfusként, élénken emlékszem, hogy az 1970-es években térségünk falvaiban milyen kevés volt még a fénykép, s annak megfelelően milyen nagy becsben tartották az őrzött családi fotókat. (Voltak persze települések, például Mezőkövesd, ahol a fényképezkedés az esküvő átmeneti rítusának elengedhetetlen részévé vált a 20. század első évtizedeiben.) Az 1980-as évek első felében színes fotókat legfeljebb az újvilágba szakadt rokonok leszármazottai küldtek haza. Manapság például a bodrogközi falvakban szinte jellemző, hogy a betérő néprajzi gyűjtőnek az idős nagymama, dédnagymama a gyerekek, unokák, dédunokák színes képtárát mutatja meg. A látvány kreatív kezelése fokozatosan áthatotta egész vizuális környezetünket. Önmagában a képfeldolgozás és a nyomdatechnika folyamatos átalakításával - a különböző sajtótermékektől a reklámokig, a könyvektől a populáris kultúra köztárgyaiig - mindenen rajta hagyta a nyomát. Alig van már nyugodt felület képek nélkül: a házfal vagy vonat méretűtől a néhány centiméteresig, a valós képek pedig részletekre bomlottak, aminek a kezelésében a felhasználó jó ízlésére és szándékára vagyunk utalva. Könyvek, tanulmányok, konferenciák tömege foglalkozott mindezzel, s azzal is, hogy miként változott meg az egyes képek jelentősége és hogyan alakult át a különféle társadalmak képhez való viszonya is. 3. Végezetül emlékeztetni kell majd a táblának arra, hogy Miskolcon az elmúlt évtizedek során többen foglalkoztak a fotó elméletével, a képalkotás és -értelmezés rendszerével. A múzeum, a galéria, aztán az egyetem születő bölcsészkara számos ilyen kutatásnak és konferenciának adott helyet, s azt gondolom, Miskolcot kiemelkedő hely illeti meg a vizuális antropológia kibontakozásában is. Elsősorban Ifj. Kunt Ernő nevét kell említenem, főként az általa szervezett Bild Kunde - Volks Kunde című, 1988-as nemzetközi konferenciát és annak kötetbe rendezett anyagát. De jelentős szerep jutott ennek a problematikának a vizsgálatában, egyáltalán a képkultúra értelmezésében Végvári Lajosnak, Dobrik Istvánnak, Bán Andrásnak, s többeknek, akik - Kunthoz hasonlóan - fotósként is jeleset alkottak. Tisztelt Megjelentek, úgy is, mint egy jó ügy potenciális támogatói! Csupán arra szándékoztam felhívni a figyelmet, hogy a fotográfia, ahogy mindenféle alkotás, s benne a miskolci fotográfia másfél százados históriája, mindig túlmutatott önmagán, értelmezése sem lehet önmagáért való. Mélyen szervesült az a város egész kulturális életében, finom hajtásai — hol lazábban, hol szorosabban - organikusan fonódtak a jelzett időszak egyes társadalmi csoportjaival, fokozatosan behálózva a társadalom egészének vizuális műveltségét. Van rá ok tehát, hogy mindezt emléktábla örökítse át az utódokra. S hogy ezen kívül még mi mindent, azt majd a tábla avatóján elmondja az akkori szónok! (Elhangzott a miskolci Feledy Házban, a miskolci fotográfusok emléktáblájáért rendezett kiállítás megnyitóján [2016. november 20.]) 253
