Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Hasonlóan erőteljes vándorlás zajlott évszázadokon át az alpesi térségben a szűk völgyek és a tágas mezők népcsoportjai között. Például Tirol és Vorarlberg térségéből a 17. századtól egészen a második világháború utáni évtizedekig ezerszám vonultak a nagy mezőgazdasági munkák idején a szezonmunkások a Svábföld felső, Duna menti tájaira. Az 1960-as évektől a tért nyerő turizmus tartja majd otthon az újabb generációikat, akik átadják az idénymunka megélhetését a Közép-Kelet-Európából érkező, főként lengyel és román csoportoknak. De nem csak a mezőgazdaság generálta az időszaki munkások vándorlását. Rendszeresen útra keltek például az erdőmunkások, a kőbányászok, kőfaragók és a kőművesek szakosodott csoportjai is. A Bükkalja paraszt kőfaragói közreműködtek a 18-19. század fordulóján a barokk Eger építésében olasz mesterek irányításával, a liptóiak a nagy pesti palotákat építették a 19. században, a 18. században a svájci-olasz hegyvidékről és Vorarlbergből érkező kőművesek és kőfaragók rakták meg a felső sváb területek, pl. Reutlingen, Ulm, Augsburg, Ravensburg és a Bodeni-tó környékének barokk székesegyházait és palotáit. II. Magyarországon az Árpád-kortól területi elvek mentén megszerveződő kézműves iparok a századok során a háziipar sokféle tevékenységével egészültek ki. A Kárpát-medencében - az egyes vidékek táji adottságainak megfelelően - falvak sokaságának nyújtott megélhetést a háziipar. Az erdős hegykeret a 18. századig elsősorban a fáját adta a síkvidék népének, a faállomány jelentős csökkenése következtében megemelkedett árak a különféle faeszközök előállítását helyezték előtérbe. A kutatás régen rámutatott ennek egységesülési tendenciáira: a fenyőövezet (Liptó, Árva, Gömör, Máramaros) népe elsősorban a kádárságra, a dongás faedények és a zsindely készítésére szakosodott, a mezőgazdasági területekkel érintkező vidékeken (Abaúj-Torna, Sáros, Gömör, Nógrád, Borsod, Hont) a fa mezőgazdasági eszközök készítése dominált, az asztalos háziipar (bútor, szövőszék, szuszék előállítása) Abaúj-Torna, Sáros, Szepes, Gömör és Zemplén vármegye tevékenységét jellemezte, a tálak, tányérok, csapok fából való esztergálása Sáros, Abaúj-Torna, Szepes és Borsod népének kiegészítő tevékenysége volt. Hasonló elvek mentén tömbösödtek az egyéb háziiparok is. A mezőgazdálkodással komplementer módon szerveződött iparok sajátosanjárultak hozzá a Kárpát-medence tájai közötti gazdasági kapcsolatokhoz, ami részben spontán módon, részben különböző szinteken szervezetten, jól működő rendszer képét mutatta. A magyar földrajzi és néprajzi kutatásban olyan szinten volt jelen - ma is jelen van - a Kárpát-medence gazdasági egységének és egykor harmonikus gazdasági rendjének gondolata, hogy a trianoni határmegvonás tarthatatlansága okán a külföldi érdeklődésre számítva szót emelő tanulmányok éppen ennek az organikus rendnek a megbomlását tartották a leghátrányosabb következménynek: mind a maradék Magyarország, mind az utódállamok számára. Pedig nem volt más a helyzet a birodalom más tartományaiban sem. A kiváló osztrák kollegina, Gertraud Liesenfeld 1987-ben szép monográfiában mutatta be a 235
