Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
г г Fedinecz Atanáz Őszi hangulatai elé Megtisztelő lehetőség számomra, hogy szereplő részese lehetek a mai ünnepi délutánnak, s annak a semmihez nem hasonlítható alkalmi rítusnak, amit a mindenkori vemiszázs jelent. A legjobb formájában magából mindig önmaga számára teremtő, a születő müvet leginkább önmaga értő alkotó, és befogadó közönsége között próbál meg valami keskeny hidacskát létrehozni bárki, aki képzőművészeti tárlat megnyitására vállalkozik. A szerepe is inkább protokolláris: ha a művek és a befogadók jók, akkor felesleges, ha viszont nem érintik meg a művek az érdeklődőket, akkor meg hiábavaló. Szerencsés a megnyitó személy, ha az alkotó és a befogadók között már előzetesen is tud, vagy megérez valami gondolati azonosságot, akár virtuális összetartozást, mert akkor akár a hályogkovács biztonságával megfogalmazott véleményével sem tud rontani a szövődő szellemi, emocionális kapcsolaton és élményen. Magam az utóbbit érzem most, s ezért mertem mezei etnográfusként, múzeumi emberként elvállalni, hogy dr. Fedinecz Atanáz képeit az Önök figyelmébe ajánljam. Közel másfél évtizede ismerhetem a most kiállító művészt Aszódról, abból a karakteres kultúrájú kisvárosból, ami évszázadok óta a mai napig befogadó közösséggel és szellemmel bír, s amely 1980-ban új otthont adott a Szovjetunió Kárpátontúli Területéről áttelepülő radiológus orvosnak és kislányának. Akik Fedinecz Atanázt ismerik, vagy harmincat is meghaladó egyéni kiállítása valamelyikének megnyitóján részt vettek, jól tudják, de a jelenlevők többsége számára talán nem ismert, hogy festőnk 1936-ban Ungváron született, édesapja az iskolát teremtő sebészprofesszor, Fedinecz Sándor volt. Két testvéréhez hasonlóan, Atanáz - ahogyan a képein szereplő szignó után mindenki ismeri, Fruci - is orvos lett: 1960-ban szerzett röntgenorvos diplomát. Ezt a tevékenységét áttelepülése után is folytatta Aszódon, nyugdíjazásáig. A családjában magyar, ruszin és német vér csörgedezett, ami egyáltalán nem volt szokatlan Kárpátalján. Ismert, hogy a trianoni határmegvonások után az a terület a csehszlovák utódállam része lett, a korán polgárosult Ungvár pedig a régió gazdasági és szellemi életének központja maradt. Számba venni is nehéz lenne, hogy hányféle náció, nyelv, vallás olvasztótégelye volt a térség, s hogy a Kárpátok és előhegyei felől a sík vidékre siető folyók mentén, és a Tisza völgyén a magyar Alföld felől menynyiféle kulturális hatás érte az ott élők egymást váltó generációit. A tájnak és a kultúrának ebben a máshoz nem hasonlítható közegében bontakozott ki Fedinecz Atanáz világképe és emberi habitusa, még akkor is, ha 1945-től, kisgyermek korától egészen más lett ennek a világnak az arculata egy feltörekvő világbirodalom végvidékén. Életpályáján jól megfért az orvosi hivatás és az alkotótevékenység. 1974- ben Odesszában egyéves képzőművészeti stúdiumot végzett, de akkor még 212
