Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

tartalmaz, amelyekben semmiféle titok nem szerepel, s azokat fölösleges drága papírra írni, és borítékba zárni, hanem nyitott lapon is lehetséges a továbbításuk. Az ilyen lapokat - szemben a levelek 5 krajcáros díjszabásával - 2 krajcárért továbbította az osztrák és a magyar posta. A kibocsátás első napján csak a pesti központi postahivatalban 10 ezer lap fogyott el, 1871-ben 2,5 millió, 1873-ban pedig már 6,5 millió lapot kézbesített a posta. (Amint ezt Petercsák Tivadar kiváló összefoglaló munkájából ismerjük.)

A levelezőlapok megjelenése után nem sokat késett a gondolat, hogy azok egyik oldalára valamilyen képet nyomtassanak. A hagyomány szerint egy göttingeni teológushallgató, Ludolf Parisius tekinthető az első képeslapok létrehozójának, aki 1871-ben már többféle, főleg szerencsekívánatokat tartalmazó lapot forgalmazott, ám ezekből egyetlen példány sem maradt fent. Vannak, akik szerint porosz, mások szerint francia vagy szerb kiadó indította el ezt a fajta nyomtatványt, a dolog azonban lényegében eldönthetetlen: az 1870-es évek első felében már több próbálkozás is zajlott ezen a téren. Magyarországot 1896-ig főleg német és osztrák kiadók látták el képeslapokkal, nálunk a Millennium évében indult meg a lapkiadás.

Legnagyobb mennyiségben a lapkiadás kezdeteitől fogva a városképi, illetve a tájábrázolások jelentek meg, kifejezve a társadalom és a kultúra korszakváltását is: a kapitalizálódás eredményének betudható folyószabályozások és vízrendezés eredményeként is új távlatok nyíltak a közlekedés előtt, a vasút hatalmas tereket kapcsolt be a Kárpát-medence érrendszerébe. (Nem mellesleg, a posta is vasúton utazott már.) A polgárosodással megjelenő új életforma, az általánossá váló írás-olvasás mind sűrűbbé tette a kapcsolati hálót, s bizonyára a helyi közösségek identitástudata is belejátszott abba a társadalmi és kulturális folyamatba, aminek sajátos velejárója volt a képeslapok általánossá válása, nem is beszélve az információk terjedésének növekvő jelentőségéről. Csak gyorsította a folyamatot a fényképezés és a film terjedése, egyáltalán, a vizuális kultúra térnyerése, és - ezek szolgálatában is - a nyomdatechnika korszerűsödése. Mindezek eredményeként a 19-20. század fordulóján jószerével minden településről készült már képeslap, amelyek ma nem csupán a kutatás elsőrangú forrásai, hanem a közös kulturális emlékezet hasznos építőkövei is. (Gondoljanak csak arra, hogy milyen sok település jelentetett meg a közelmúltban tematikus kiadványt a képeslapokon fellelhető emlékeiről, a településképek mellett feldolgozva természetesen a helyi közösségek ünnepeinek és hétköznapjainak, hagyományos tevékenységeinek, művészkedésének, s jeles személyiségeinek képeslapokon valaha megjelent ábrázolásait is.)

A szerencsi Zempléni Múzeum munkatársai igyekeznek jól sáfárkodni ezzel a nagy értékű gyűjteménnyel, amely ma már digitalizálva van, jelentősen javítva ezzel a hozzáférés lehetőségét. A régi városképek vándorkiállításon való közreadásának különös jelentőséget ad persze az is, hogy az 1920 után született nemzedékeknek lényegében nincs már a Kárpát-medencére kiterjedő térélménye, s iga-210