Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

Magyarország vármegyéi régi képes levelezőlapokon

(Válogatás a szerencsi Zempléni Múzeum anyagából)

A szerencsi Zempléni Múzeum képes levelezőlap gyűjteményében található egy fekete-fehér lap a 19-20. század fordulójáról, melynek nyomtatott felirata a következő: a bal alsó sarkában: Czukorgyár. Alatta: Heimlich A. W. Szerencs. A jobb alsó sarokban: Üdvözlet Szerencsről I. A két rövid szöveg közötti mezőben, a lap alján szálkás betűkkel ennyi szerepel: Boldog új évet kíván, Józsi, Jolány.1 A képeslapot egyébként kitölti a cukorgyár tömbje, tisztességes szimmetriával megkomponált fotó, a kép előterében három fácskával, mögöttük a gyár felé távolodó emberi alakkal, amelyek kiválóan érzékeltetik a látvány valódi arányait.

Ma már talán megmosolyogjuk, hogy egy ipari üzem került a képeslapra, de bizonyára több szempont alapján választották ki azokat a nevezetességeket, amelyeket a köz figyelmébe ajánlottak. S bizony, jó oka volt abban a korszakban, hogy a Magyar Cukoripari Rt. 1889 februárjában termelésbe álló gyára a kis hegyaljai mezőváros nevezetességei közül az első helyre került, hiszen komoly szerepe volt abban, hogy a település népessége 1880 és 1910 között két és félszeresére nőtt. Maga az üzem már az alapítása utáni években a népesség majd harmadának, közel 800 főnek adott kenyeret. A cukorgyár termékein alkalmazott, fototípiai klisékkel nyomott cukorvédjegyek előállítása pedig bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy kis nyomdaüzemek működhettek Szerencsen, talán olyanok, mint a szóban forgó képeslapot előállító Heimlich-féle műhely. Az már persze akár független lehet mindezektől, hogy a Szerencsen 1969. január 1-jén megnyitott Zempléni Múzeum törzsgyűjteményének legnagyobb részét a dr. Petrikovits László helybeli fogorvos magángyűjteményéből származó - akkor 600 ezres, ma már egymilliót meghaladó darabszámú - képeslevelezőlap-anyag adta, amelyik nem hivatalos becslések szerint napjainkban a harmadik legnagyobb a világ hasonló kollekciói között. S köztük tízezer szám találhatók azok a lapok - a most nyíló tárlat ezekből válogat -, amelyek mára dokumentumértéküvé váltak az egykori falu- és városképek, nem ritkán örökre eltűnt településrészek ábrázolásával.

Mint talán közismert, a képes levelezőlapok a postai levelezőlapokból fejlődtek ki. A világ első postai levelezőlapját az osztrák-magyar postaigazgatóság jelentette meg 1869. október 1-jén. Az ötletet dr. Emmanuel Herrmann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Presse című lapban ismertette 1869 januárjában, miszerint, a leveleknek mintegy harmada csak rövid közlést

1 Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Herman Ottó Múzeum. Miskolc, 1994.

209